A paradoxon
A tudományos ismeretterjesztő magazinban megjelent, az infantilis memóriával foglalkozó legújabb kutatásokat bemutató cikkében (Miért felejtenek a csecsemők, és hogyan marad meg a félelem az agyban) Sarah Crespi és Sarah Reardon. Az emberek általában semmire sem emlékeznek 3 éves koruk előtt, és a gyermekek emlékezőképessége csak 7 éves korukban válik éretté. „Ez egy paradoxon”, nyilatkozta Flavio Donato, a Bázeli Egyetem idegtudósa. „Akkor, amikor az agy olyan ütemben tanul, amire aztán az egész további életében soha nem lesz képes, az emlékek nem ragadnak meg az agyban.” Az új kutatások azt sugallják, hogy Freudnak igaza volt a csecsemőkori amnézia létével kapcsolatban, ha nem is annak célját illetően. Úgy tűnik, az agy képes emlékeket létrehozni 3 éves kora előtt – bár a felnőtt kori emlékektől eltérő módon –, és ezek az emlékek felnőtt korban is megmaradhatnak, de nem tudunk tudatosan hozzájuk férni. Nem tudjuk biztosan, hogy miért létezik a csecsemőkori amnézia, de a vizsgálatok kimutatták, hogy sok más emlős is tapasztalja, ami arra utal, hogy nem a nyelvvel vagy az emberi öntudattal függ össze. Ez a felejtés valószínűleg valamilyen evolúciós célt szolgál, akár azt, hogy a fiatal agy megtanulja, hogyan tulajdonítson megfelelő jelentőséget az eseményeknek, akár azt, hogy kialakuljon a keretrendszer az egész további élet során használt memória számára. Úgy tűnik, hogy az infantilis amnézia az agy fejlődésének elkerülhetetlen következménye.

A kutatások 
Hogy kiderítsék, hogyan működik ez a természetes folyamat, a kutatók kisgyermekekkel végeznek laboratóriumi memóriateszteket, és a rágcsálók emlékezetét manipulálják az adott emléket kódoló neuronokat szelektíven aktiválni képes optogenetikával. Reményeik szerint az ilyen kísérletek kulcsot adnak annak megértéséhez, hogyan felejtődnek el a korai emlékek, hogyan alakíthatják későbbi életünket e korai emlékek nyomai, hogyan befolyásolják az olyan tényezők, mint a fertőzések és a korai életkori stressz a memóriaképességet az egész további élet során, és hogy a hozzáférhetetlen emlékek újra aktiválhatók-e. A Max Planck Humán Fejlődéstani Intézetben Sarah Power végzi az első olyan prospektív vizsgálatot, ami azt méri, az idő előrehaladtával hogyan fejlődik a gyermekek emlékezőképessége. Számos retrospektív tanulmány vizsgálta már, hogyan emlékeznek vissza az emberek a legkorábbi emlékeikre, de ezeket az emlékeket erősen befolyásolja a kultúra vagy a szülők történetmesélése. Ráadásul egyes kutatások szerint a gyermekek azon képessége, hogy dátummal lássák el emlékeiket, máskor fejlődik ki, mint az emlékezés képessége, így nehéz meghatározni az „első” emléket. Power tehát azt tervezi, hogy a vizsgálatban részt vevő 360 gyermeket 6 hónapig – és potenciálisan akár sokkal tovább is – követi. Figyelni fogja, hogyan fejlődik az emlékezőképességük a gyermekkor folyamán, és EEG-vel méri majd agyi aktivitásukat. A gyermekek szülei hosszú kérdőíveket töltenek ki olyan tényezőkről, amelyek befolyásolhatják az agy fejlődését, például arról, hogy milyen óvodába jár a gyermek, milyen nyelvi képességekkel rendelkezik, vagy hogy az édesanya terhes korában megfertőződött-e a COVID-19 vírusával. Power fő célja az, hogy kiderítse, pontosan mikor kapcsolja be a fejlődő agy a hozzáférhető hosszú távú emlékek kialakításának képességét. A korai adatok szerint ez körülbelül 20 hónapos korban történik. Azok a gyerekek, akik ebben a korban megtanultak egy játékot egy bizonyos helyhez társítani, akár 6 hónapig is emlékeznek erre az információra, míg a fiatalabbak csak kb. 1 hónapig. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a gyermekkori amnézia csak bizonyos típusú emlékeket érint, különösen az úgynevezett kontextuális emlékeket, amik a környezet elrendezését és az ott történt eseményeket kapcsolják össze. Az embereknél az elfelejtett emlékek közé tartoznak az epizodikus emlékek: tudatos emlékek arról, hogy hol és mikor történt egy adott esemény. Ezzel szemben a fiatal agyak más típusú emlékeket is képesek felidézni, beleértve a szavak jelentésével kapcsolatos szemantikus emlékeket és az olyan készségekkel kapcsolatos motoros emlékeket, mint például egy kör rajzolása.

A korai emlékek
A pszichológusok azonban bizonyítékot találtak arra, hogy a korai emlékek akkor is megmaradhatnak, ha nem tudunk tudatosan hozzájuk férni. Az egyik kísérletsorozatban a kutatók 2 hónapos csecsemőknek tanították meg, hogy a lábuk rúgásával mozgassanak egy mobilt a kiságyuk felett. A legfiatalabb csecsemők csak néhány napig emlékeztek erre. A 3 és 6 hónapos csecsemők azonban emlékeztek arra, hogy rúgjanak a lábukkal, ha a kutatók mutattak nekik egy utalást, például azt, hogy a mobil magától mozog – ami azt jelenti, hogy a memória még megvan, de kevésbé hozzáférhető. Egy másik tanulmányban Nora Newcombe, a Temple University pszichológusa azt találta, hogy a 3 évesek, akik különböző állatokról készült képsorozatot láttak, 3 hónappal később nem tudnak emlékezni rá. Amikor azonban elhomályosította a képeket, majd lassan fókuszba hozta őket, a gyerekek gyorsabban azonosították a hónapokkal korábban látott állatok képeit. Newcombe szerint ez az eredmény arra utal, hogy a kisgyermekek tudatalatti, implicit szinten meg tudnak őrizni bizonyos információkat.

Felejtsd el!
Az azonban még mindig nem világos, hogy a legtöbb korai emlék miért felejtődik el. A folyamat túlságosan elterjedt ahhoz, hogy fontos ok nélkül alakult volna ki – az evolúció nem így működik, jegyzik meg a Science-nek nyilatkozó kutatók. Lehetséges, hogy az emlékek elnyomása lehetővé teszi az agy számára, hogy több számítási teljesítményt fordítson arra, hogy kitalálja, hogyan működik a világ, miközben időt ad a hippokampusznak az érésre, mondja Tracy Riggins, a Marylandi Egyetem gyermekpszichológusa. Ez a kompromisszum a gyámoltalan csecsemők számára azért lehet ésszerű, mert a gondozókra háríthatnak bizonyos memóriával kapcsolatos feladatokat, például azt, hogy hogyan tájékozódjanak, vagy hol találjanak meg egy játékot. Ez azonban nem biztos, hogy előnyös az olyan „fészekhagyó” fajok esetében, mint a tengerimalacok vagy a deguk, amelyek születésükkor már függetlenebbek. Frankland laboratóriumának kutatása szerint ezekre az állatokra egyáltalán nem is jellemző a csecsemőkori amnézia. Amikor a gyerekek először kezdik kialakítani a hozzáférhető hosszú távú emlékeket, Riggins kutatásai szerint nem túl jók ebben. Kutatócsoportja azt találta, hogy a 4 és 8 év közötti gyerekek nehezen tudják elkülöníteni a hasonló mintákat a különböző emlékeikben. A gyerekek agyának szkennelése azt mutatja, hogy ahogy idősebbek lesznek és egyre jobbá válnak ebben a feladatban, a hippokampuszuk bizonyos részei kisebbek lesznek, ami Riggins szerint nagyobb hatékonyságra utal. Úgy tűnik, az egyes epizodikus emlékek közötti finom különbségtétel egyszerűen nem élvez kiemelt prioritást a fejlődő agy számára, amikor a világról oly sok mindent próbál megtanulni. „Sokkal fontosabb tudni a macskákról általában, mint Cirmiről, a helyi macskáról a szomszédban.” A csecsemőkori amnézia másik lehetséges magyarázata, hogy a látens emlékek ideiglenes modellt nyújthatnak, amellyel a jövőbeli tapasztalatokat össze lehet hasonlítani. Gyermekkorban még nincs meg a tapasztalatunk a helyes kategorizáláshoz, mondja a lapnak nyilatkozó egyik idegtudós, és ha például van egy látens emlékünk valami veszélyes dologról, az csökkentheti a küszöböt, hogy a hasonló élményt veszélyesnek kódoljuk, anélkül, hogy rögtön félelmet váltana ki, ahogyan azt egy könnyebben hozzáférhető emlék tenné.

A háttérben meghúzódó okok 
Miközben a kutatók továbbra is keresik a gyermekkori amnézia célját, a hátterében meghúzódó mechanizmust is próbálják megfejteni. Frankland azt javasolja, hogy a csecsemőknél az új idegsejtek gyors születése, a neurogenezis írhatja felül az emlékeket, és hogy a csecsemőkori amnézia megszűnik, amint a neurogenezis lelassul. Amikor Frankland csoportja gyógyszerrel elnyomta a neurogenezist a bébiegerek hippokampuszában, a fiatal egerek ugyanolyan jól teljesítettek a memóriateszteken, mint a felnőttek. Viszont a felnőtt állatok kezelése gyógyszerekkel vagy olyan ingerekkel, például edzőkerékkel, amelyek serkentik az idegsejtek születését, amnéziát okoznak. Ha a régi engrammok előhívását egyszerűen megelőzi az új, fontosabb emlékképek előhívása, anélkül, hogy a meglévő idegi kapcsolatok megszakadnának, az agy talán soha nem felejt el semmit igazán. A Science-nek nyilatkozó másik agykutató megjegyzi, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő emberek általában jóval azelőtt kezdenek elfelejteni dolgokat, hogy az agyuk jelentős sejtszintű károsodást szenvedne, ami arra utal, hogy az engramjaik még nagyrészt épek, és valamilyen más folyamat okozza az emlékezetvesztést. Ha ez így van, akkor a régi emlékek talán visszaállíthatók. Más típusú, korai életkorban jelentkező, kedvezőtlen tapasztalatok is megakadályozhatják a gyermekkori amnéziát. Egy nemrégiben végzett tanulmányban a már idézett Power terhes egereket kezelt egy vírusfertőzést utánzó vegyi anyaggal. A hím utódok autizmushoz hasonló tüneteket mutattak, például repetitív viselkedést, és soha nem tapasztaltak infantilis amnéziát. A tesztek azt mutatták, hogy mind az epizodikus emlékek felidézésében, mind a labirintusban való tájékozódásban jobbak voltak, mint azok az egerek, amelyek anyját nem kezelték – és a hippokampuszukban lévő neuronok sűrűbben kapcsolódtak egymáshoz, mint ahogy az az érett agyban lenne. Úgy tűnik, hogy a mikroglia (azon agysejtek, amelyek az agyfejlődés során az idegsejtek között kialakuló szinapszisok kezdeti túlburjánzását nyesik vissza) blokkolása a bébiegerekben megszünteti a csecsemőkori amnéziát. A korai életben fellépő stressz vagy fertőzés rossz időben vagy rossz módon aktiválhatja a mikrogliát, így az egerek szinapszisfelesleggel és szokatlanul éles memóriával rendelkeznek, mondja az egyik kutató, majd hozzáteszi: a csecsemőkori amnézia kutatása akár teljesen új ismereteket is adhat az emberi memóriáról általában. Eddig a fiatal agyakról úgy gondolkoztunk, hogy azok a felnőtt agyak képlékenyebb változatai, de a csecsemőkori amnézia rejtélyes és majdnem általános létezése arra utal, hogy ennél sokkal alapvetőbb különbségek is lehetnek. A csecsemőkori agy nem csupán a felnőtt agy korlátozott változata, de valószínűleg más szabályok szerint működik, mint a felnőtt agy.

szemlézte: dr. Kazai Anita

eredeti: Science, Vol 383, Issue 6688

https.//doi.org/ 10.1126/science.z4qq4rq