Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2002. AUGUSZTUS 20.

Drogprevenció

FRENKL Róbert

Aligha vitatható, hogy a népességfogyás mellett a szenvedélybetegségek jelentik a jövõt is leginkább meghatározó sorskérdésünket. És itt nyilván nem az egészségügyrõl, hanem a nemzetrõl van szó.

HUN 2002;12(08)

Lege Artis Medicinae

1994. JANUÁR 31.

Az alkohol hatása az idegrendszerre

BARACZKA Krisztina

A szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus megelőzése és gyógykezelése multidiszciplináris feladat. A szociológiai és szociálpszichiátriai kutatások számos tényezőt tártak fel, amelyek az alkoholizmus kialakulásában szerepet játszhatnak, de a biológiai kutatások fejlődésével egyre több adat utal arra, hogy organikus eredetű betegségről van szó. A szerző az alapvető elméleti megfontolások vázolása után az alkohol idegrendszert károsító hatásának legfontosabb klinikai megjelenési formáit tárgyalja. Összefoglalja a genetikai, a membrán, a biogén amin és az immunológiai kutatások eredményeit. Foglalkozik az alkoholos intoxikáció, az alkoholmegvonás és az alkohol okozta organikus idegrendszeri károsodások klinikumával.

HUN 1994;4(01)

Ideggyógyászati Szemle

1981. AUGUSZTUS 01.

[A pszichoterápia integrálása az extramurális pszichiátriai ellátásba, mint a rehabilitáció alapja]

WEISE Klaus

[A modern pszichiátriai ellátás szerteágazó formáiból fejlődtek ki a rehabilitációnak azok a tendenciái, amelyekre a pszichiátriai ellátás decentralizációja, a szektorizált ellátás, az átmeneti intézmények, valamint a pszichiátriai és társadalmi intézményekkel való kapcsolata jellemző. Mindezen rendszerekben a beteg gyakran még ma is tárgyként jelenik meg, aki nem csupán orvosi kezelési eljárásoknak, hanem szociál pszichiátriai technikáknak is tárgya. A fejlődés további lépése az, amikor a beteg szubjektumát is figyelembe vesszük és a beteg a rehabilitációs folyamat aktív részesévé válik. A rehabilitáció így egy szociálizációs folyamat. A fejlődésnek ez a fázisa a személyiségcentrikus pszichoterápiás szemlélet érvényesítése utján lehetséges, amely Rogers, Tausch és Helm munkásságára támaszkodik. A szükséges változtatások mind a szemléletet, mind a rehabilitáció szervezési kérdéseit mélyen áthatják. A pszichoterápiás ellátás nem kizárólag a neurózisok területére, hanem a szenvedélybetegségek, az öngyilkosságon átesettek és endogén pszichózisok ellátására is ki kell, hogy terjedjen. A specializált pszichoterápiás osztályok feladatkörét pedig az oktatás és továbbképzés irányába kell fejleszteni. ]

ENG 1981;34(08)