Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az emlőrák korszerű neoadjuváns kezelése

KAHÁN Zsuzsanna, RUSZ Orsolya, UHERCSÁK Gabriella, NIKOLÉNYI Alíz

A neoadjuváns szisztémás terápia (NST) hagyományosan az előrehaladott emlőrák kezelésére szolgál, mely a daganat regresszióját okozva lehetővé teheti a technikai operabilitást. Újabban a legtöbb olyan esetben alkalmazzuk, amikor adjuváns szisztémás terápiára van szükség, hiszen a gyógyszerhatás közvetlen tanulmányozásával a prognózis pontosabban megbecsülhető, szükség esetén a kezelés módosítható, a szisztémás terápia hamarabb megkezdődik, és hatására mind a műtéti, mind a sugárterápiás radikalitás mérsékelhető. A gyógyszeres terápiát a gyógyszerérzékenységet tükröző daganatjellemzők alapján érdemes megválasztani. A kemoszenzitív tumorok esetében a neoadjuváns kemoterápia taxán- és antraciklinalapú, és a kellő adjuváns hatás érdekében a teljes tervezett dózist meg kell adni a műtét előtt. A HER2-pozitív tumorok esetében a kemoterápiához adott HER2-gátló terápia mintegy megkétszerezi a patológiai komplett remisszió arányát. A hormonszenzitív tumorok esetében a standard hormonterápia 4-8 hónapig tartó aromatázgátló (menopauzás betegek) vagy tamoxifen/aromatázgátló és LHRH-analóg (premenopauzás betegek), mely jó eredmény esetén a műtét után is folytatandó. Az NST hatásának korai értékelésére ígéretesnek tűnik sorozatos biopszia vagy képalkotó vizsgálat (MRI, PET) végzése. Az NST kapcsán az őrszemnyirokcsomó-biopszia nagy körültekintést igényel; egyes esetekben lehetőséget ad a hónalji blokkdisszekció elkerülésére. A sugárterápia megtervezéséhez a kiindulási stádium és a regresszió megítélése szükséges.

HUN 2014;1(02)

LAM KID

2014. MÁRCIUS 30.

A denosumabkezelés hatékonysága és biztonsága összehasonlítva az ibandronat- és a risedronatkezeléssel: korábban más biszfoszfonátterápiában részesülő posztmenopauzás nők körében

BALLA Bernadett

Jelenleg a biszfoszfonátok a legáltalánosabban alkalmazott gyógyszerek a csontritkulás kezelésében. Azonban az orális biszfoszfonátkészítményekre jellemző adagolási rend miatt sok esetben nehéz a betegek kezelésben tartása.

HUN 2014;4(01)

Lege Artis Medicinae

2014. MÁRCIUS 20.

Metasztatikus, illetve lokálisan előrehaladott emlőrák sikeres kezelése fulvesztranttal: esetismertetések

SÁSKA Magdolna

Posztmenopauzában levő két nőbetegem esetét írom le, akiknél adjuváns antiösztrogén terápia alatti relapszusban metasztatikus, illetve lokális progresszió jelentkezett.

HUN 2014;24(03)

LAM KID

2013. DECEMBER 20.

Három- és hatéves denosumabkezelés hatása posztmenopauzában lévõ osteoporosisos nõk körében: a FREEDOM vizsgálat kiterjesztése

BALLA Bernadett

A menopauzát követően megnövekszik a RANKL (receptoraktivátor nukleáris faktor κ-B ligand) szintje (kifejeződése), amely fokozza a csontátépülés sebességét. Ez a gyors turnover csontvesztéshez és végül osteoporosishoz vezethet.

HUN 2013;3(04)

LAM KID

2013. OKTÓBER 04.

Stroncium ranelattal kezelt betegek nagy esetszámú, európai, prospektív vizsgálata és hároméves utánkövetése

BALLA Bernadett

A posztmenopauzális osteoporosis Európában igen jelentős közegészségügyi probléma. Az 50 év feletti nők közel egyharmada szenved el élete során osteoporoticus törést. Ma már számos stratégia létezik az osteoporoticus törési rizikó csökkentésére, ideértve az esések megelőzését, a kalcium- és D-vitamin- pótlást, illetve speciális gyógytornagyakorlatok elvégzését.

HUN 2013;3(03)

LAM KID

2013. OKTÓBER 04.

A parathormonszint változása denosumabkezelést követően posztmenopauzában lévő osteoporosisos betegekben

BALLA Bernadett

A denosumab humán monoklonális RANKL-ellenes antitest, amely gátolja az osteoclastok érésének korai fázisát és a sejtaktivitást. Preklinikai és klinikai vizsgálatok egyaránt igazolták, hogy denosumab adagolását követően - dózisfüggően - megemelkedik a szérum parathormon (PTH) -szintje.

HUN 2013;3(03)

Lege Artis Medicinae

2013. SZEPTEMBER 22.

Korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő posztmenopauzális korú nőbetegek letrozolkezelése négy-hat éves tamoxifenterápia után: tolerálhatóság és életminőség

TÓTH Éva Katalin, NEMESKÉRI Csaba, SZABÓ Barna, URBANCSEK Hilda, MÉSZÁROS Edina, NAGYKÁLNAI Tamás, PESTI Lajos, MARKÓ László, NAGY Beatrix, LANDHERR László

Hormondependens emlőrákban az öt évig alkalmazott posztoperatív tamoxifenterápia standard kezelési mód, ennek öt évet meghaladó folytatása már növelheti a betegség kiújulásának kockázatát. Igazolást nyert, hogy a tamoxifenkezelés megszakítása után a harmadik generációs aromatázgátló letrozol szignifikánsan javítja a betegségmentes túlélést.

HUN 2013;23(09)

LAM KID

2013. MÁJUS 30.

A denosumabkezelés felfüggesztésének kapcsolata a törési incidenciával: a FREEDOM vizsgálat analízise

SPEER Gábor

Egyre sokasodnak a különböző antiporoticumok felfüggesztésének következményeivel kapcsolatos adatok. A FREEDOM 36 hónapos, randomizált, kettős vak, placebokontrollált, 3. fázisú vizsgálatban posztmenopauzális osteoporosisban szenvedő nőbetegeken igazolták a hathavonta adott denosumab törési rizikót csökkentő hatását vertebralis, nonvertebralis és csípőtáji törések esetén is.

HUN 2013;3(02)

LAM KID

2013. MÁRCIUS 30.

A denosumab hatása a posztmenopauzális osteoporosisban szenvedő nők perifériás csontjaira - A radius csontsűrűségére, csonttömegére és -szilárdságára, valamint a csuklótörésre

BALLA Bernadett

Az alacsony csonttömegű, posztmenopauzális osteoporosisban szenvedő betegekben gyakoriak a nem vertebralis törések. Ezek elsődleges lokalizációja a csukló, az összes osteoporoticus törés egyharmada csuklótörés.

HUN 2013;3(01)

LAM KID

2012. DECEMBER 10.

A csípõ corticalis vastagságának értékelése posztmenopauzában lévõ, osteoporosisos nõkben és a stroncium ranelát hatása a csípõ geometriájára

BALLA Bernadett

A csontritkulás során csökken a csont szilárdsága, ami fokozott csonttörékenységhez vezet. Az alacsony csont-ásványianyagtartalmat (BMD) tartják a csonttörések elsőszámú rizikófaktorának. Azonban a csont szilárdsága nemcsak a BMD-től, hanem emellett szerkezeti jellemzőitől is nagymértékben függ, beleértve a csont méretét, alakját, mikroarchitektúráját, kollagén- és kristálytulajdonságait.

HUN 2012;2(04)