Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Mikroszatelliták mint a genom „szeizmográfjai”

SÜKÖSD Farkas

A genetikai állomány fehérjét nem kódoló, monotonon ismétlődő, 1–6 nukleotidot tartalmazó szakaszain, a mikroszatellitákon a DNS-kettőződésért felelős polimerázok könnyen hibáznak. Így azok rövidülnek vagy hosszabbak lesznek. Ha az ilyen típusú DNS-hibákat javító enzimek működőképesek, a mutációk kijavítódnak. Ha nem, akkor különböző hosszúságú szakaszokként, instabil formában adódnak át az utódsejtekbe. Nemcsak korán jelzik a fokozott mutációs hajlamot, hanem önmagukban is, keretleolva­sási problémát okozva, továbbiakat generálnak. Következésképpen a mikroszatellita-instabil (MSI) daganatok nagyobb arányban fejeznek ki idegen antigéneket, mint ezen eltérést nem mutatók, ami a tumorellenes immunválasz fokozott hatékonyságát valószínűsíti. Az MSI tehát nemcsak a genetikai instabilitásra, hanem az immunellenőrzőpont-gátló szerek hatásosságára is utal. Jelenlétét lehet közvetlenül, nukleotidfelbontási szintű PCR-alapú eljárással vagy közvetve, a hibajavító fehérjék kimutatásával, immunhisztokémiával vizsgálni, de ma már új generációs szekvenálási adatokból és mesterséges intelligencia képi elemzésből is kinyerhetők ilyen információk. Az MSI-meghatározás módszertanát és klinikai jelentőségét foglaljuk össze.

HUN 2021;8(2)

Klinikum

2021. ÁPRILIS 23.

Hogyan kezelik a SARS-CoV-2-fertőzést az USA-ban?

A Science tudományos magazin szerkesztői összefoglalják a legjobb stratégiákat, amikkel az USA-ban az ambuláns, illetve a kórházi ellátás keretein belül gyógyítják a koronavírus-fertőzésben szenvedőket, és felhívják a figyelmet a szegénység súlyos Covid-19 betegséghez vezető szerepére.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2021. MÁRCIUS 30.

A betegek által riportált kimeneti mutatók jelentősége Pompe-kórban

MOLNÁR Mária Judit, MOLNÁR Viktor, LÁSZLÓ Izabella, SZEGEDI Márta, VÁRHEGYI Vera, GROSZ Zoltán

A modern, betegcentrikus egészségügyi ellátásban a beteg aktivitása, elvárásai, félelmei nagyobb szerepet kapnak a diagnózis gyors felállításának, objektíven mérhető terápiás válasz feltárásának alárendelt, orvoscentrikus információszerzéssel szemben. A krónikus betegségekben elengedhetetlen a betegek gyógyulási folyamatba történő bevonása. A Pompe-betegség egy ritka, örökletes, a lizoszomális tárolási rendellenességek közé tartozó kórkép, amelyben az α-glükozidáz enzimet kódoló gén funkcióvesztő mutációi következtében végtagöv- és axiális típusú izomgyengeség, légzési elégtelenség alakul ki. A betegség felismerésének jelentőségét kiemeli, hogy 15 éve elérhető a hiányzó enzimet a szervezetbe juttató, betegségmoduláló enzimterápia (ERT). Jelen vizsgálatunkban a Pompe-kórban szen­vedő betegek számára készítettünk beteg által riportált kimeneti mutatókat felmérő (PROM) kérdőívcsomagot, amelyben az általános életminőségi skálákat (EuroQoL, EQ-5D, SF-36), a mindennapi tevékenységekhez kapcsolt funkcionális képességeket, a mozgásteljesítményt és a vitalitást felmérő (R-PAct-Scale, Rotterdam és Bartel moz­gás­korlátozottsági skála, Fatigue Severity Score) modulo­kat kombináltuk. Az adatokat három éven át gyűjtöttük. A PROMs kérdőívek (patient reported outcome measures) jól kiegészítik az orvos által rögzített állapotfelmérést, és bizonyos aspektusokról (például a betegek objektív izomgyengeséget meghaladó mértékű fáradékonysága, stagnáló fizikai képességek és aktivitás mellett is romló társadalmi aktivitás, bizonyos doménekben igen jelentős individuális különbségek) csak a PROM-ok nyújtottak információt. A betegségteher pszichés hatásai is tükröződnek a PROM-okban. Az új, innovatív kezelések hatásosságának követésében az orvos által megfigyelt végpontok mellett szükséges a betegek nézőpontjainak figyelembevétele is. A terápiás fejlesztések aktív szereplőivé váló betegek közreműködésével olyan információk nyerhetők, amelyek a reguláris orvosi vizitek alkalmával nem kerülnek felszínre, jóllehet alapvető fontosságúak a klinikai kutatások kérdéseinek és prioritásainak meghatározásában. Minden forgalomban levő orphan gyógyszer vonatkozásában kívánatosnak tartjuk a betegek bevonását az általános és az adott kórképre jellemző állapotleírók többdimenziós gyűjtésébe, azok időbeli változásának követését pedig javasoljuk felhasználni a kezelés hatásosságának monitorozása érdekében.

HUN 2021;74(03-04)

Klinikai Onkológia

2021. FEBRUÁR 28.

A daganatos betegségekhez társuló vénás thromboembolia a szájon át szedhető direkt antikoagulánsok korában

AY C, BEYER-WESTENDORF J, PABINGER I

A daganatokhoz társuló vénás thromboembolia (VTE) kérdése kihívást jelent, mivel a K-vitamin-antagonisták és a kis molekulasúlyú heparinok (LMWH-k) adagolásának kényelmetlenségei miatt komplikációk jelenhetnek meg, mint például a vérzés vagy a kemoterápiás szerekkel való összeférhetetlenség. A szájon át szedhető direkt antikoagulánsok (direct oral anticoagulants – DOAC-ok) részben kiküszöbölik ezeket a problémákat, de daganatos betegek adatait tartalmazó nagy klinikai vizsgálatokban mostanáig nem mérték ezen szerek hatásosságát és biztonságosságát. A szerzők az alábbi közleményben összefoglalják a kezelési ajánlásokat, az antikoagulánsok kiválasztásának vizsgálati és gyakorlati bizonyítékait, a daganatos betegek VTE-jében a DOAC szerepét vizsgáló legújabb klinikai kutatások eredményeit (Hokusai-VTE-Cancer, SELECT-D, CARAVAGGIO és ADAM VTE), és a DOAC-ok használatával kapcsolatos egyéb, speciális megfontolásokat. A klinikai guideline-ok a rendelkezésre álló adatokra alapulva azt javasolják, hogy a daganatos betegségek mellett fellépő VTE-k esetén a betegnek legalább három-hat hónapig LMWH-kezelést kell adni, ugyanakkor ezek a betegek az LMWH-kat az alkalmazás nehézségei miatt az orális antikoagulánsokhoz képest mégsem kellő mértékben használják. Másrészt a DOAC-ok használatát egyre több klinikai adat is alátámasztja. A Hokusai-VTE-Cancer vizsgálatban az edoxaban nem teljesített gyengébben a dalteparinnál („not inferior”) az ismétlődő VTE-k és a nagy vérzések összesített mértékében (12,8% versus 13,5%), számszerűleg viszont kevesebb volt az ismétlődő VTE-k száma (7,9% versus 11,3%). Csak azokban a gastrointestinalis daganatos esetekben volt szignifikánsan több edoxaban mellett a jelentős vérzés (6,9% versus 4,0%), ahol magasabb volt a vérzés kockázata is. A SELECT-D vizsgálatban a rivaroxaban mellett számszerűleg kevesebb volt a VTE-k kiújulásainak a száma (4% versus 11%), a nagy vérzések száma hasonló volt (6% versus 4%) és számszerűen több volt a klinikailag releváns kisebb vérzések száma (13% versus 4%) a dalteparinhoz képest. A legtöbb vérzés gastrointestinalis és urológiai jellegű volt, viszont a nyelőcső- és gastrooesophagealis daganatos betegeknél több jelentős vérzés fordult elő a rivaroxaban mellett (36% versus 11%). Az apixaban és a dalteparin összehasonlítása még jelenleg is folyik a CARAVAGGIO vizsgálatban, az ADAM VTE vizsgálat előzetes eredményei is biztatóak. A közlemény végső következtetései szerint a DOAC-ok a daganatos betegségekhez társuló VTE-kben az LMWH-k észszerű, elfogadható alternatíváit képviselik. Gastrointestinalis daganatos betegekben ugyanakkor a DOAC-ok használatát esetről esetre át kell gondolni, figyelembe véve az előnyöket és a relatív kockázatokat.

HUN 2021;8(1)

Klinikai Onkológia

2020. DECEMBER 30.

A petefészekrák kezelésének frontvonalában: a PARP-gátlók szerepének megújítása

MIRZA M R, COLEMAN R L, GONZÁLEZ-MARTIN A, MOORE K N, COLOMBO N, RAY-COQUARD I, PIGNATA S

Kiújult petefészekrákban a poli(ADP-ribóz)polimeráz- (PARP-) gátlókkal történő kezelések megváltoztatták a platinaérzékeny daganatok kezelését. Az új adatok szerint a PARP-gátlókat a kezelési algoritmus korábbi szakaszában kell alkalmazni. A kutatók számba veszik azokat a fázis III vizsgálatokat, amelyekben a PARP-gátlók hatását értékelték újonnan diagnosztizált petefészekrákok primer, illetve fenntartó kezelésében. Megvitatják a gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát az összes daganat, illetve a biomarkerek szerint válogatott daganatok klinikai vizsgálataiban, és összevetik a különböző vizsgálatok előnyeit és korlátait. Fontolóra veszik a jövő kutatásainak prioritásait – különös tekintettel a betegek kiválasztására és a jövőben alkalmazandó, egyelőre hiányzó gyógyszeres regimenek megalkotására. Négy fázis III vizsgálatban (SOLO-1, PAOLA-1/ENGOT-OV25, PRIMA/ENGOT-OV26 és VELIA/GOG-3005) PARP-gátlók használatával (olaparib, niraparib vagy veliparib) a progressziómentes túlélés jelentős javulását figyelték meg petefészekrákos betegekben. A vizsgálatok eltérő kialakítása (kezelés vagy fenntartó kezelés, egy gyógyszeres vagy kombinációs kezelés, bevacizumabbal vagy bevacizumab nélkül), a betegek kiválasztása (műtéti eredmény, biomarkerek elérhetősége, prognózis szerint), a résztvevők eredeti megválasztása (intention-to-treat, BRCA-mutációs vagy homológ rekombinációdeficites pozitív) befolyásolták a vizsgálatokból levonható következtetéseket. A teljes túlélési adatok még függőben vannak, hosszú távú biztonságossági adatok is csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A PARP-gátlók sarkalatos szerepet játszanak az újonnan kimutatott petefészekrák-ellátásban, és befolyásolják a további kezeléseket. Ki kell választani azokat a betegeket és gyógyszereket, akiknél az eddigi alkalmazott kezelések a PARP-gátlóknál kevesebb haszonnal járnának.

HUN 2020;7(4)

Fókuszban

2020. NOVEMBER 30.

A sclerosis multiplex kezelése alemtuzumabbal: a klinikai praxis mindennapjai egy olasz központban

Egy olaszországi SM-centrumban valós klinikai környezetben vizsgálták az alemtuzumab hatásosságát és biztonságosságát. A 36 hónapos utánkövetés végén a betegek 66,7%-a teljesítette a NEDA-3-kritériumokat (nem volt náluk észlelhető radiológiai vagy klinikai progresszió, nem volt relapsusuk, valamint nem vált súlyosabbá az SM-ből adódó rokkantsági állapotuk).

HUN

Fókuszban

2020. NOVEMBER 30.

A teriflunomid és a dimetil-fumarát hatásosságának összehasonlítása relapszáló sclerosis multiplexben egy retrospektív vizsgálatban (Teri-RADAR)

A Teri-RADAR egy retrospektív, hétköznapi körülmények között végzett vizsgálat a teriflunomid és a dimetil-fumarát hatásosságát hasonlította össze több amerikai egyesült államokbeli sclerosis multiplex centrumban. Szignifikáns különbséget tapasztaltak az éves agytérfogat-csökkenés tekintetében a teriflunomid javára: TFM –0,1% és DMF –0,5% (p = 0,0212). A vizsgálatba 50-50 beteget vontak be, az utánkövetések átlaga közel 18 hónap volt. A teriflunomid az EBV okozta immunválasz csökkentésén keresztül fejtheti ki pozitív hatását. A klinikai végpontok tekintetében nem mutatkozott különbség, de a radiológiai mutatók egy részében a teriflunomid jobb eredményeket mutatott (például az agytérfogat csökkenésének éves sebessége, az új/növekedő T2- vagy gadolíniumhalmozó laesiók száma).

HUN

Klinikum

2020. SZEPTEMBER 28.

A humán immunrendszer rendszerelvű megközelítése

A nukleotidpolimorfizmusok kutatása révén kiderült, hogy az autoimmun betegségek kialakulásában nagyon kis hatáserősséggel nagyon sok genetikai lokusz közreműködik, és itt is kiderült, hogy egy-egy kórkép molekuláris heterogenitása – pl. SLE esetén – milyen óriási. E betegségek kezelését forradalmasította a biologikumok rendszerimmunológiának köszönhető bevezetése.

HUN

Klinikai Onkológia

2020. AUGUSZTUS 28.

ESMO Klinikai Kutatások Obszervatóriuma (ECRO): a klinikai kutatások hatásosságának javítása a bürokrácia észszerűsítése által

PEREZ-GRACIA Luis Jose, AWADA Ahmad, CALVO Emiliano, AMARAL Teresa, ARKENAU Hendrik-Tobias, VIKTOR Gruenwald, BODOKY Gyorgy, LOLKEMA P Martijn, NICOLA Di Massimo, PENEL Nicolas, VERA Ruth, SANMAMED F Miguel, DOUILLARD Jean-Yves

Az utóbbi években drámai módon megszaporodtak a klinikai vizsgálatokkal járó adminisztratív és bürokratikus tennivalók, amelyek egyértelműen befolyásolták a kutatások hatékonyságát és a kutatócsoportokban részt vevő klinikusok aktivitását. A legfontosabb ellenőrizni azt, hogy a klinikai kutatók betartsák a Good Clinical Practice (GCP) irányelveit és ragaszkodjanak a törvényi előírásokhoz. Míg viszont ezek a szabályozások az utóbbi években lényegében változatlanok maradtak, közben a bonyolult adminisztratív feladatok sokasága keletkezett, mint azt a 940 klinikai kutató között végzett felmérés alapján ebben a tanulmányban összefoglaljuk. Sok kutató úgy véli, hogy szükségessé vált ezen kérdések okainak és következményeinek rigorózus újraértékelése, és a gyakorlott klinikai kutatók véleményének „becsatornázása” a klinikai kutatások javítása érdekében. Ezekre a feltevésekre alapozva, az ESMO létrehozta az ESMO Clinical Research Observatory (ECRO) nevű speciális csoportot a klinikai kutatások különböző szempontjainak értékelése érdekében. Az ECRO segítségével az ESMO a klinikai kutatók visszajelzései alapján betekinthet a klinikai kutatások folyamataiba, amelyek tökéletesen megfelelnek a Helsinki Deklarációnak, a GCP irányelveinek és az egyéb vonatkozó törvényi előírásoknak, ugyanakkor végtelenül pontosan fi gyelembe veszi a klinikai vizsgálatban érdekelt összes résztvevő érdekeit. Ebben a tanulmányban összefoglaljuk az ECRO megalakításának hátterét és indokait, tervezett tevékenységét, a jelenleg folyó klinikai kutatások óriási tömegű adminisztrációjának kiértékelését és azokat a javaslatokat, amelyekkel ezek észszerűsíthetők lennének. Reméljük, hogy erőfeszítéseink által javulás fog beállni a betegek ellátásában és a klinikai kutatásokban. „Az egyetlen dolog, ami megment bennünket a bürokráciától, az éppen az ő hatástalansága.” Eugene McCarty (1916–2005)

HUN 2020;7(3)

Immunonkológia

2020. AUGUSZTUS 30.

Van-e hatásosságbeli különbség a PD-1, illetve PD-L1 gátlók között szolid tumorok esetén?

BALIKÓ Zoltán

Az immunterápia, ezen belül különösen az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI), amelyek a programozott sejthalál receptor-1 (PD- 1) és PD-ligand 1-et (PD-L1) célozzák meg, számos daganatféleségben a rákterápiának az egyik legfontosabb áttörését jelentik. A klinikai vizsgálatok növekvő számával egyre több összefoglaló érhető el az anti-PD-1 és az anti-PD-L1 kezelések eltérő klinikai hatásosságát illetően.

HUN