VISSZA

Claudel tragikus élete



| |
 

A fiatal, tehetséges szobrásznő, Claudel az 1880-as években találkozott először Rodinnel, és kettejük között hamar kialakult a kölcsönös vonzalom. Ez a szimpátia lassan szerelemmé érett, miközben Claudel szobrászkarrierje is jól alakult. Végre a lány is úgy érezte, hogy a női művészettel szembeni előítéletek falát sikerült áttörnie.

Ez a békés, boldog időszak azonban nem tartott sokáig. Szerelme, Rodin mindent elhomályosító hírneve, a férfi páratlan sikerei, és egy új nő felbukkanása újra elbizonytalanította Claudelt, aki lassan maga is kétségbe vonta szobrai valódi művészi értékét, és az érzelmi hullámvölgyből lassan az őrület határára sodródott.

Sorsa mintegy látleletként tükrözi az egy férfi árnyékában élő tehetséges nő sorsát.

A tragikus sorsú szobrásznő szerepét alakítja Juliette Binoche a félidejében járó Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Camille Claudel 1915 című francia filmben.

A Bruno Dumont rendezésében készült produkció három napot emel ki az élete derekán elmegyógyintézetbe zárt művész életéből. Mint Dumont elmondta: Claudel akarata ellenére 29 éven át, egészen haláláig volt a dél-franciaországi intézetben. Családja és a vele különösen közeli kapcsolatban álló költő bátyja, Paul Claudel az intézet igazgatójának kifejezett ajánlása ellenére sem engedte, hogy elhagyja a ház falait.

A rendező azért az 1915-ös évet választotta filmje időpontjául, mert akkor Claudel már az elmegyógyintézetben élt, és kora nagyjából megegyezett Binoche életkorával.

Dumont és Binoche a forgatásra készülve felkutatták a művészre vonatkozó orvosi dokumentumokat, és sokat merítettek a két testvér levelezéséből. A családból csupán fivére látogatta, ő is csak ritka alkalmakkor.

"Mindent elolvastam, amit írt. Beleástam magam az életébe, az írásaiba, és a megsemmisüléssel találkoztam, az elhagyatottsággal, a szobrok, a család, a szeretet és az erőszak hiányával" - mondta a színésznő.

A forgatókönyv a két testvér találkozásaira épül: Camille könyörög bátyjának, hogy szabadítsa ki, ám Paul hajthatatlan marad. Camille üldözési mániában szenved, és meg van arról győződve, hogy meg akarják mérgezni, élete tragikus kisiklásáért egykori szerelmét, a szobrász Auguste Rodint hibáztatja.

Közben Paul épp olyan menthetetlen, mint húga, ugyanis isten iránti szeretete egyfajta vallási delíriumba csap át. "Van bennük valami közös. De Camille nem isten oltalmában bízik, teljesen beburkolózik Rodin iránti szerelmébe" - hangoztatta Dumont.

A rendező a szinte teljes egészében elmegyógyintézetben játszódó filmjét a hírek szerint valódi ápoltakkal forgatta le. A profi színészek és a betegek közötti interakció különleges spontaneitást adott a jeleneteknek, annál is inkább, hiszen a film párbeszédei szinte mind improvizációk.


NZS. 2013. február 13., szerda

Kapcsolódó anyagok

Újra itt a nyár!

Alattomos betegség a Lyme-kór

A munka fáradalmait a festés oldja

Ezt fél gőzzel nem lehet csinálni!

Egy film rólunk, értünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A nyomor bugyraiban

Jól fizető állását önkéntes munkára cserélte - Nyomor közeli élmények a szabadságért cserébe

Tovább


Szabadságkényszer a művészetben

Tizenkét művész alkotásából nyílik kiállítás a Partizán Műterem és Galériában

Tovább


A Magyar Diabetes Társaság XX. Jubileumi Kongresszusa

A diabetes járványszerűen terjed az egész világon, 240 millió ember szenved már ebben a betegségben és 2025-re várhatóan ez a szám 380 millióra nő.

Tovább


Fesztiválok kedvencei

A közelmúlt sikerfilmjeit vetítik a Vertigo Filmhéten

Tovább


Claudel tragikus élete