VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2015;25(11-12)


A tartós alvadásgátló kezelés néhány aktuális kérdése


A tartós alvadásgátló kezelés néhány aktuális kérdése
Sas Géza
| |
 
Az utóbbi néhány évben bizonyos változások tanúi lehettünk a krónikus orális antikoaguláns kezelés területén. Az alvadásgátló gyógyszerek nómenklatúrája módosult, és aggodalmat váltott ki a tartós warfarinkezelés lehetséges érelmeszesedést kiváltó hatása. Mivel az „új” alvadásgátlók (dabigatran stb.) elvesztették újdonságukat, az előző rövidítés (NOAC) helyett a DOAC (direct oral anticoagulants) elnevezést fogadták el a megjelölésükre. Kísérletes és klinikai adatok arra utaltak, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) az alvadási faktorokon kívül más fehérjék képzését is megzavarják. A mátrix Gla protein (MGP) gátlása révén a krónikus warfarinkezelés elősegíti az artériák mediájában a meszesedést, amint ezt a rutin mammográfián áteső asszonyokban látták. Kétséges azonban ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége, mivel a pitvarfibrilláció miatt warfarinkezelésben részesülő betegekben nem nő meg az akut coronariatörténések incidenciája. Mindenesetre a krónikus kumarinkezelés indikációja során a vérzéses szövődményeken kívül a lehetséges káros vascularis meszesedést is vegyük figyelembe. Ezért ezt a kezelést csakis a megfelelő betegekben alkalmazzuk, mint amilyen az ischaemiás stroke nagy kockázatával járó esetei, vagy a nem provokált vénás thromboemboliák, melyekben nagy az ismétlődés veszélye. A svéd antikoaguláns regiszter eredményei kimutatták, hogy a jól végzett kumarinterápia hatásossága és biztonságossága meghaladja a DOAC-cal történt kezelését. Bizonyos esetekben azonban a DOAC-ok nem nélkülözhetőek, melyekben egy előző „próba” kumarinkezelés indokolatlan.

Kulcsszavak

kumarinok, warfarin, DOAC, érelmeszesedés, mátrix Gla protein, pitvarfibrilláció, thromboembolia

Kapcsolódó anyagok

Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

A rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban és szívelégtelenségben egyidejűleg szenvedő betegeknél

A halmozott gyógyszerszedés hatása a rivaroxaban, illetve a warfarin hatékonyságára és biztonságosságára nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek körében

Orális antikoagulánssal már kezelt pitvarfibrilláló betegek egyéves terápiahűsége

A rivaroxaban és a warfarin biztonságossága és hatékonysága középsúlyos és súlyos krónikus vesebetegségben: való életbeli adatok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Orvosok, rezidensek halálhírközlési traumái a gyakorlatban

Orvosinterjúink tapasztalatai nyomán azt találtuk, hogy a hatvanas és hetvenes éveikben járó, foglalkozásukat ma is aktívan gyakorló orvosok szinte mindegyike részletgazdag információt tudott adni arra vonatkozóan, hogy hogyan élte át elhunyt betegei közül az első elvesztését, s a hozzátartozókkal való halálhírközlést.

Tovább


Utak és tévutak - A szkizofrénia kezelésének aktuális kihívásai: a kognitív perspektíva

A szkizofrénia pszichotikus shubokkal, akut fellángolásokkal zajló súlyos krónikus mentális betegség. Betegeink prognózisát és életminőségét azonban nem elsősorban a gyakran hospitalizációt igénylő pszichotikus állapotok, hanem sokkal inkább a betegségre jellemző, annak manifesztációját megelőző, a betegség folyamán perzisztáló-progrediáló kognitív deficittünetek határozzák meg.

Tovább


A rosuvastatin kedvező additív hatása a thrombocytaaggregációs paraméterekre cerebrovascularis betegek esetében

Az aktuális ajánlások alapján egyértelműen statinkezelés ajánlott cerebrovascularis betegek hosszú távú kezelésében, függetlenül a vérzsírszintektől. A rosuvastatin hatékonyságát és biztonságosságát számos multicentrikus vizsgálat igazolta, melynek antilipaemiás hatásin kívül egyéb antiinflammatoricus és thrombocytaaggregációt kedvezően befolyásoló tulajdonságaira is fény derült.

Tovább


Kiűzetés a paradicsomból

Leonora Carrington angol festő Max Ernst portréja című festménye (1939) az Északi sarkra repíti a nézőt. A kép hátterében jéghegycsúcsok között jéggé fagyott ló látható - Leonora kedvenc állata -, az előtérben pedig Max Ernst ősz fejű, békés alakja magasodik, sajátos állatemberré transzformálva; csaknem mosolygós arca éles ellentétben van a fagyos tájjal.

Tovább