• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 5930.8 kbyte )

Kőmüves Sándor

| |

Kulcsszavak

előzetes rendelkezés, előzetes kezeléstervezés, helyettes rendelkezés, instruktív rendelkezés/élő végrendelet, döntéshozó képesség, helyettes döntéshozás, életfenntartó kezelésekre vonatkozó orvosi utasítás (POLST), egészségügyi törvény, önrendelkezéshez való jog, ellátás visszautasításához való jog

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

Európa első kórházai a szerzetesrendek által fenntartott ispotályok (hospicium, xenodochium) voltak, amelyek a szegények számára menhelyként is szolgáltak. A párizsi Hotel Dieu-t 651-ben, a londoni St. Bartholomew-t 1123-ban alapították. Rómában, ahol a rászorultak számát a városba tóduló zarándokok jelentősen növelték, az egyes nemzetiségek is építettek ispotályokat honfitársaik ellátására. A magyarok egykori zarándokháza és temploma (a S. Stefano degli Ungari) a vatikáni Bazilika mellett állt.

A cardiovascularis betegségek változatlanul a vezető halálokok közé tartoznak a fejlődő országokban. A cardiovascularis betegségek hátterében húzódó atherosclerosis már akár gyermekkorban megkezdődhet, és aztán lappangva, tünetmentesen fejlődik ki évek, évtizedek alatt.

Romics László a magyar orvostudomány egyik meghatározó személyisége, kutató, tudományos és orvosi munkája mellett szellemisége, embersége tette azzá. Fia és testvérei ezt az értéket szerették volna továbbvinni, hogy a fiatalok, a jelen és jövő orvosai-kutatói érezzék most is a professzor, tanár úr támogatását. Mert ő nemcsak a szakmai tudását, orvosi hitvallását adta át, de minden eszközével segítette, támogatta tanítványait, kollégáit, tanította a klinikum és a kutatás összekapcsolását. Tanítványa, dr. Karádi István professzor, a Romics Alapítvány kuratóriumi elnöke mesélt a díjról és emlékezett szeretett tanárára.

Vannak színpadi művek, amelyek hosszabb-rövidebb időre eltűnnek az idő süllyesztőjében. Vagy azért, mert témájuk aktualitását veszti, netán a szerző, vagy a középpontba állított esemény válik ilyen-olyan okból nemkívánatossá, esetleg a cselekmény újabb feldolgozásának sikere ítéli feledésre a korábbi próbálkozásokat. Operák esetében további nyomós okként szolgálhat, ha az énekszólamok megszólaltatása okoz különös nehézségeket. Ez utóbbiak sorába tartozik az olasz bel canto operairodalom fájdalmasan rövid életű szerzője, Vincenzo Bellini (1801-1835) utolsó operája, A puritánok is.