hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(1)


A penészes gyík
A diftéria képe a XX. századi magyar prózában


A penészes gyík 
A diftéria képe a XX. századi magyar prózában
dr. Pintér László
| | |
 
A gyíkot lassan elfelejtettük, de a gyík nem felejtett el minket. „A tavasz érkezését - abban az időben is - különféle jelek hirdették. Nemcsak közönséges jelenségekre gondolok persze, hogy - teszem azt - megcsordulnak a jégcsapok az ereszeken, megjelennek a bíbicek a rét felett, és Kis Jancsi bácsi, a falu hivatalos koldusa előhúzta taligáját (mert ő nem holmi éhenkórász gyalog koldus volt, de valóságos fogatolt koldus), hanem arra is, hogy kivételes esztendőkben amilyen ragyogással bejött a tavasz az egyik faluvégen, olyan nyirkos, sötét vonaglással osont be a másikon a torokgyík.

Kapcsolódó anyagok

Az orvos-beteg együttműködés növelésének különböző módszerei és hatása a célvérnyomásra a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján

Kedves Olvasóink!

Krónikus koronária szindróma

Béremelés, úgy érdemes, ha az érezhető

Hozzászólások:

Nincs jogosultsága ehhez a cikkhez hozzászólni.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A molekuláris biológia eredményei a myeloma multiplex terápiájában

A hematológiai kórképek között a legnagyobb odafigyelést igénylő megbetegedés a myeloma multiplex. Ez a megállapítás a kórisme buktatóira és a gyógykezelés sikerességére vagy sikertelenségére éppúgy vonatkozik, mint a szövődmények okozta elkerülhetetlen állapotromlásra. A betegség, mint ismeretes, nem gyógyítható, de hosszú időn keresztül gyógykezelhető.

Tovább


Tudományos tallózó

Tacrolimus és pimecrolimus: hatásosabbak a szteroidoknál?

Tovább


A forró étel és ital fogyasztásának szerepe a nyelőcső planocelluláris carcinomája kialakulásában

A nyelőcső laphámrákjának keletkezésében szerepet játszó potenciális rizikófaktorokat számos epidemiológiai vizsgálatban tanulmányozták és összegezték. Kóroki jelentőségüket a különböző populációkban eltérően értelmezték. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás egyöntetűen mindig jelentős szerepet játszott a betegség keletkezésében.

Tovább


Már a tudomány sem a régi?

Nagy élvezettel olvastam „Már a tudomány sem a régi?” című, a LAM 2005. októberi számában közölt cikkét: írása logikus, remekül összegzi tárgyát, s elég szellemes is ahhoz, hogy ne csak keseregjen rajta az ember. Előrebocsátom: nem vagyok orvos, orvostörténészként és fordítóként keresem a kenyerem. Négy megjegyzést szeretnék az írásához fűzni, ha megengedi (itt lehet eldobni a levelet).

Tovább