A WONCA holland és USA kutatók interjú módszerrel végzett vizsgálata alapján két közleményt tett közzé a magyarázat nélküli tünetek (medically unexplained symptoms – MUS) orvos és beteg szemszögéből történő megítéléséről. Magyarázat nélküli tünetek az orvos szemszögéből Holland kutatók végeztek interjú módszerrel vizsgálatot 5 csoportban 22 háziorvosnál arról, hogy hogyan magyarázzák meg a magyarázat nélküli tüneteket (medically unexplained symptoms – MUS) a betegeknek és, hogy ezekkel a betegekkel hogyan alakul a kapcsolatuk a mindennapi gyakorlatban. Azt találták, hogy a háziorvosok felismerik a MUS betegnek történő magyarázatának szükségességét, de nem tudják, hogy hogyan. Ezért gyakran a beteg általános megnyugtatására törekszenek, például azzal, hogy azt mondják, nincs is semmi betegsége vagy, hogy a tünetek normálisak. Ha a beteg a MUS tünetekkel visszatér, az orvosok törekvése az, hogy helyreállítsák az orvos-beteg kapcsolatot. Erre három különböző modellt írnak le: - hagyományos ellátás, a beteggel szövetségben (pl. szabályos időközökben vizsgálat), - ambivalens szövetség, amelyben ugyan hagyományos ellátás van, de az orvos szándéka nélkül; - a szövetség hiánya, amelyben leállítják az orvoshoz fordulást minden olyan esetben, amikor a tünetek nem szomatikus eredetűek. A szerzők megállapítják, hogy az orvosok nehéznek érzik a MUS tünetek megmagyarázását. Arról számolnak be, hogy ha a beteg MUS tünetekkel jelentkezik, elsőrendű törekvésük az orvos-beteg kapcsolat fenntartása, amihez a szokásos, hagyományos vizsgálatokat alkalmazzák. Ebben a folyamatban próbálnak megfelelő egyensúlyt találni az orvos-beteg kapcsolat fenntartása, és a felesleges vizsgálatok elkerülése között. Klinikai magyarázat nélküli tünetek a páciens szemszögéből USA szerzők interjú módszerrel vizsgáltak 19 olyan beteget, akik egy év alatti orvoshoz fordulását legalább 50%-ban (a minta átlaga 69.9%) nem lehetett klinikailag magyarázni. Azt találták, hogy a magyarázat nélküli tünetekkel (MUS) jelentkezők csaknem egyhangúan családi diszfunkcióról számoltak be a múltban vagy jelenleg is, valamint arról, hogy túlzott mennyiségű vizsgálaton estek át, és mindenféle tapasztalatokon alapuló, hatástalan kezelést kaptak. Az adatok alapján a páciensek három csoportja volt elkülöníthető: 1./ Olyan páciensek, akiknek volt pszichológiai ismerete/érzéke, sikeresek voltak az életben; ez a csoport elsődlegesen magyarázatot keres a tünetire. 2./ Olyan betegek, akiknek nem voltak pszichológiai ismeretei/érzéke, a tünetek fokozottan vették igénybe őket, és az a meggyőződésük, hogy „jár nekik” az, hogy felmentést kapjanak a normális társadalmi kötelezettség alól. Ezek a betegek elsődlegesen a tünetek csökkentését, legitimizációt és támaszt keresnek. 3./ A pácienseknek ez a csoportja aggódik, amiért nincs diagnózisa, túlzott kezelést igényel, és panaszkodik, ha a kívánságait elutasítják. A szerzők összefoglaló véleménye szerint az alapellátást fokozottan igénybevevő páciensek csoportja heterogén, tapasztalataik hasonlóak, felfogásuk, elvárásaik, és igényeik különbözőek. Ezeknek a különbségeknek a felismerése lényeges a kezelés hatékonysága és az igénybevétel csökkentése szempontjából. Forrás: BMC Family Practice 24 September 2009, 10:68doi:10.1186/1471-2296-10-68 Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna