Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(10)

Ideggyógyászati Szemle

1965. OKTÓBER 01.

Kísérleti eredmények a trijodált angiográfiás kontrasztanyagok klinikai alkalmazására vonatkozóan

ZSEBŐK Zoltán

A tapasztalatok azt mutatták, hogy voltak olyan esetek, amikor az említett próbák negatívak és mégis kifejlődtek az anaphylaxiás shockra emlékeztető tünetek. Távolról sem helyezkedhetünk tehát arra az álláspontra, hogy a negatív próba teljes biztosítékot jelent, hogy nagyobb mennyiségű anyagot alkalmazva az ismert tünetek, szövődmények nem fejlődnek ki. Az angiográfia indikációjánál tehát tekintetbe kell vennünk, hogy ez az eljárás helyesen kivitelezve általában nem jár nagyobb kockázattal, de mindig fel kell készülnünk a szövődmények leküzdésére, hogy a betegünk áldozatul ne essék egy diagnosztikai beavatkozásnak.

HUN 1965;18(10)

Ideggyógyászati Szemle

1965. OKTÓBER 01.

Felsővégtagi motoros rostok vezetési sebességének meghatározása klinikai beteganyagon

FENYŐ Egon, HASZNOS Tivadar

A szerzők 54 normál és 50 kóros esetben vizsgálták a medianus és ulnaris vezetési sebességét az alkaron. Az esetek egy részében meghatározták a terminalis átlagsebességet (a csukló ingerlési pont és a regisztrálási hely közötti távolságának és a latentia-időnek a hányadosa). A kóros esetek kórforma szerinti megoszlása a következő : 13 peripheriás ideg-laesio, 4 myasthenia, 4 sclerosis multiplex, 10 dystrophia musculorum progressiva, 2 polymyositis, 17 mellső szarvi laesio. A 70 év alatti normál kontroll-csoport vezetési sebessége az ulnarison 58,54 +/-1,98 m/sec, a medianuson 57,07+1,81 m/sec. A vezetési sebesség a korral csökken. A 70-80 év közöttiek vezetési sebessége mind az ulnarison, mind a medianuson significansan csökkent (P<0,05) a 70 év alattiak vezetési sebességéhez képest. Peripheriás ideg-laesióban a vezetési sebesség (medianus : < 0,001, ulnaris : P<0,01) és a terminalis átlagsebesség (medianus : P<0,05, ulnaris : P<0,02) egyaránt significansan csökkent. Mellső szarvi folyamatokban a vezetési sebesség a normál kontrolltól értékelhetően nem tér el, csak amyotrophias lateral sclerosisban csökkent significansan (P < 0,05) az ulnaris vezetési sebessége. A terminalis átlagsebesség azonban mellső szarvi folyamatokban igen erősen significansan csökkent (medianus : P < 0,001, ulnaris : P < 0,001). Myastheniában és sclerosis multiplexben a vezetési sebesség a normál kontroll csoporttól értékelhetően nem tér el. Terminalis átlagsebesség meghatározás nem történt, mert a csuklótól mért latentia-idők alapján eltérés nem várható. Dystrophia musculorum progressivában az alkaron mért vezetési sebesség nem csökkent, a terminalis átlagsebesség a normál kontrollhoz képest emelkedett, azonban nem érte el a significantia-szintet. A polymyositises betegek vezetési sebessége a normál kontrolltól értékelhetően nem tér el. A terminalis átlagsebesség a medianuson significansan csökkent (P<0,05), az ulnarison a csökkenés nem significans. A mellső szarvi folyamatoknál észlelt eltérések a neuron retrograd degeneratiojának elvével (,,dying back”) összhangban állnak. A polymyositisnél talált terminalis átlagsebesség-csökkenés az intramuscularis ideg-rost degeneratiojával magyarázható, a ténymegállapítás azonban még további megerősítésre szorul.

HUN 1965;18(10)

Ideggyógyászati Szemle

1965. OKTÓBER 01.

Vizsgálati célkitűzéseink és kutatásaink néhány tanulsága a fáradtság lélektanának köréből

GERÉB György

Iskolásokon és felnőtteken másfél évtizeden át végzett vizsgálatokról számol be, amelyek célja a stressz hatására fellépő pszichológiai jelenségek feltárása volt. Az iskolások esetében a hét folyamán és a napszakokban bekövetkező változásokat követték nyomon, és vizsgálták a reggeli és délutáni tanórák hatását. Meghatározták azokat a körülményeket, amelyek az iskolai és otthoni káros túlterheléshez vezethetnek. A diákokra és a gyári munkásokra vonatkozó tanulmányok a megterhelés sajátos formáira vonatkoztak. Tisztázni kívánták a fáradtságot a 3 munkaidőben, a különböző munkafolyamatokban és a munkaközi szünetek hatását. A figyelem és a kézügyesség egyidejű szerepét vizsgálták egy saját tervezésű eszközzel jól és rosszul teljesítő dolgozókon, valamint kimerült, beteg egyéneken. További cél volt a monotónia hatásának vizsgálata.

HUN 1965;18(10)