VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2014;18(1-2)


Kockázat, célértékek, kezelés hypercholesterinaemia esetén Európában és az AHA/ACC szerint


Kockázat, célértékek, kezelés hypercholesterinaemia esetén Európában és az AHA/ACC szerint
Pados Gyula, Karádi István, Audikovszky Mária, Reiber István, Paragh György
| |
 
A hypercholesterinaemia az egyik legfontosabb, sőt a legjobban befolyásolható nagy kockázati tényező. Kezelése irányelveken alapul. 2013-ban hazánkban rendelkezésre áll 17 társaság (Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia, MKKK) közös irányelve, valamint az EAS/ESC és az IAS ajánlása. Ezekben hasonló kockázati kategóriákat és szigorú LDL-koleszterin-határértékeket állapítottak meg. 2013. november 12-én hosszú huzavona után az AHA/ACC - lipidtársaság nélkül - új koleszterin-irányelveket adott ki, mely négy dologban drasztikusan különbözik az eddigi hazai és európai ajánlásoktól; szerintük minden egyes cardiovascularis és diabeteses beteg, a koleszterinértéktől függetlenül, valamint a 4,9 mmol/l feletti LDL-koleszterin-szintű betegek kapjanak statint. A primer prevencióban 1,8-4,9 mmol/l LDL-koleszterin-, illetve 3,5-8,0 mmol/l közti koleszterinértékű egyének is kapjanak statint, ha az új rizikókalkulátorral a kockázatuk >7,5% („Statin Benefit Groups”). Mindezek megszüntetnék a klasszikus kockázati kategóriákat (very-high, high, moderate risk), megszüntetnék a célérték-szisztémát, a rendszeres koleszterinmeghatározásokat. A nonstatin-terápiát kombinációban sem támogatják, az alacsony koleszterinszintűek jó része is (Amerikában mintegy kétszerese az eddig kezelteknek) statint kapna a kalkulátor alapján. Nemcsak európai (például ESC/EAS), de amerikai társaságok (National Lipid Association 2013-2014) is ellenzik az AHA/ACC ajánlását.

Kulcsszavak

ACC/AHA, cariovascularis kockázat, statinterápia, kezelési célérték

Kapcsolódó anyagok

A Jó, a Rossz és a Csúf

Kockázat, célértékek, kezelés hypercholesterinaemia esetén Európában és az AHA/ACC szerint

A statinok alkalmazásának lehetséges új területei

A statinok alkalmazásának lehetséges új területei

Hypertonia időskorban - diagnosztikai-terápiás irányelvek és hátterük kritikai áttekintése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az arteriolák reaktivitásváltozása patkány polycystás petefészek modellben - a párhuzamos D3-vitamin-kezelés hatásai

A polycystás petefészek szindróma (PCO) a nők leggyakoribb endokrin betegsége, világszerte a fertilis korú nők 4-10%-át érinti. Bár egyes vizsgálatok genetikai összefüggést találtak a PCO és az inzulinrezisztencia között, a betegség kóreredete mindmáig ismeretlen. Környezeti tényezőknek, mint a fizikai inaktivitás, táplálkozási szokások és elhízás kiemelkedő szerepe lehet a PCO kialakulásában.

Tovább


Hisztopatológiai klasszifikáció prognosztikai jelentősége ANCA-asszociált glomerulonephritisben

Bevezetés: Az antineutrophil citoplazmatikus antitest (ANCA) -asszociált vasculitisben (AAV) szenvedők életkilátásait meghatározza a gyors progressziójú glomerulonephritis, melyet azonban sokszor csak a súlyos, dialízist igénylő veseelégtelenség kialakulásakor ismernek fel. 2010-ben jelent meg az ANCA-asszociált vasculitis új, hisztopatológiai klasszifikációja, melyet egy nefrológusokból álló nemzetközi munkacsoport készített el. Négy fő csoportot alkottak: fokális, félholdas, kevert és scleroticus. Módszer: Célunk az volt, hogy saját beteganyagon megvizsgáljuk a beosztás prognosztikai szerepét. Az 1996-2013 között tanszékünkön kezelt 88, AAV-ben szenvedő beteg közül 39 beteget vontunk be. Eredmények: A vesebiopsziás minták retrospektív újraértékelése során a fokális csoportba 11, a félholdasba 12, a kevertbe nyolc, a scleroticusba szintén nyolc beteg volt sorolható. Az egyes csoportok között az életkor, a nem, az ANCA típusa és a kiindulási átlagos eGFR-értékek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A kezelés hatására az eGFR-értékek a fokális és félholdas csoportban jelentősen javultak. Akut dialízisre 11 betegnél volt szükség, melyet ezek közül három betegnél lehetett abbahagyni, a scleroticus csoportba tartozók közül egyik betegben sem. A teljes terápiás válaszkészség a fokális csoportban 100% volt, majd csökkenő sorrendben a kevert, a félholdas és a scleroticus csoport következett (87,5%, 64%, 62%). A terápia hatásosságát tekintve egy év elteltével a 39 beteg közül 31 beteg (80%) nem szorult vesepótló kezelésre. Az egyéves betegtúlélés minden csoportban 100%-os, az ötéves túlélés 93%-os volt. Két dializált beteg halálozott el, mind a kettő a scleroticus csoportba tartozott. Összefoglaló: Az AAV új nefropatológiai klasszifikációja segítheti a terápiás válasz előrejelzését, melyet a normális glomerulusok arányának megadásával a nefropatológus tovább pontosíthat.

Tovább


Kockázat, célértékek, kezelés hypercholesterinaemia esetén Európában és az AHA/ACC szerint