hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2018;22(2)


Alberto Zanchetti


Farsang Csaba, Járai Zoltán, Kékes Ede, Kiss István
| |
 
Alberto Zanchetti professzor az elmúlt 65 évben az egyik legprominensebb kutató és tanító volt a hypertonia, a cardiovascularis, renalis fiziológia és patofiziológia, valamint a klinikai orvostudomány területén. 1950 óta aktív tevékenységet végzett, és elképzelhetetlen volt a magasvérnyomás-betegségről beszélni nélküle. Akik ezzel a témakörrel foglalkoznak, állandóan látták és észlelték csodálatos energiáját, széles körű tudását és azt a képességét, hogy a kutatási eredményeket mily módon lehet a gyakorlati klinikai praxisba átvinni. Az egész világot bejárta, tanított, oktatott.

Kulcsszavak

Alberto Zanchetti, in memoriam

Kapcsolódó anyagok

In memoriam prof. dr. Czuriga István

Alberto Zanchetti

In memoriam dr. Kovács László professzor

Egy kortárs visszaemlékezései - In memoriam Eckhardt Sándor

In memoriam Szalka András

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Új rizikókalkulátor a 2-es típusú diabetes felderítésére

A Magyar Diabetes Társaság 2014. évi irányelve szerint hazánkban az ismert cukorbetegség gyakorisága 6,0-7,0%-ra becsülhető, azaz körülbelül hat-hét százezer lakos szenved cukorbetegségben. A betegek döntő (90% feletti) többsége 2-es típusú diabeteses.

Tovább


A β-blokkolók helye a hypertonia kezelésében, különös tekintettel a carvedilolra

Az elmúlt évek hypertonia ajánlásaiban történtek változások, amelyek a β-blokkolók pozícióját is érintették. A szerzők áttekintik a β-blokkolók törzsfejlődését, bemutatják a hatóanyagok közötti markáns különbségeket. A harmadik generációs, vasodilatator típusú carvedilolra fókuszálva ismertetik a korszerű készítmények eltérő hemodinamikai és metabolikus hatását. A carvedilol nem a perctérfogat csökkentésével, hanem a perifériás érellenállás mérséklésével csökkenti a vérnyomást. Másrészt - szemben a hagyományos β-blokkolók kedvezőtlen metabolikus tulajdonságaival - mind a szénhidrát-, mind a lipidanyagcsere szempontjából legalább neutrális hatással rendelkezik. A további kedvező cardialis hatások közül kiemelendő a balkamra-hypertrophia mérséklése, a coronariák rezerv kapacitásának javítása. A vasodilatator típusú β-blokkolók (carvedilol, nebivolol) egy értelműen indikáltak a magasvérnyomás-betegség kombinációs kezelésében, különös tekintettel szívelégtelenség vagy coronariabetegség, illetve szívinfarktus utáni állapot esetén.

Tovább


A koleszterincsökkentés nem a Szent Grál, de nem is az ördög műve

A koleszterincsökkentő sztatinok a legjobban bevizsgált készítmények a hatás és mellékhatás tekintetében. Ezek alapján tudjuk biztonsággal állítani, hogy a koleszterincsökkentő készítmények elleni vélemények zöme nem valóságalapú. Nem csodaszerekről van szó, de rendszeres szedésükkel - bizonyítottan - 30% körüli cardio- és cerebrovascularis kockázatcsökkenés érhető el, miközben a mellékhatások és kockázatok gyakorisága minden betegcsoportnál legalább egy nagyságrenddel kisebb. Nincs „koleszterin-labornormálérték”, nincs túl alacsony, csak „célérték”, mert az átlagérték az atherosclerosis szempontjából magas (a születéskori és a természeti népeknél megmaradó érték tekinthető normálisnak). Becsüljük meg a koleszterincsökkentőket, mert nem olyan nagy a fegyvertárunk!

Tovább


Dializált betegek étrendi kezelése

A megfelelő táplálás és tápláltság a vesepótló eljárások (hemo- és peritonealis dialízis, transzplantáció) tartós sikerének, a betegek jó életminőségének, kedvező túlélési mutatóinak alapja. A táplálás elvei (fehérje- és energiabevitel, a folyadék-, nátrium-, kálium- és foszfátbevitel korlátozása) az elmúlt években lényegesen nem változtak, növekvő hangsúlyt kapott a renalis kalciumfoszfor anyagcsere dinamikusan változó ajánlásain belül a csökkenő foszforbevitel mellett a kalciumterhelés csökkentése és a natív D-vitamin-kezelés. Kevesebb figyelem fordult ugyanakkor az elmúlt tíz évben (a vonatkozó nagy összefoglaló tanulmányok szerint is) a teljes vitaminspektrumra, holott ezek anyagcseréje a vesepótlás idején esetenként sajátosan változik. Többnyire pótlásukra van szükség, de egyes vitaminkomponensek például feleslegesek a krónikus vesebetegek számára a hagyományos polivitamin-készítményekben. A cikk a vesepótló kezelésben részesülő betegek táplálásterápiáján belül az utóbbi szemponttal kiemelten foglalkozik.

Tovább