VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2014;18(5-6)


A thrombosishajlam géndiagnosztikája


Szokolai Viola, Harsányi Gergely, Végh Csaba, Elbert Gábor, Túri Sándor, Nagy Zsolt B.
| |
 
A test homeosztázisának fenntartásához szükséges a meg fe - lelő vérkeringés és a tökéletesen működő véralvadási folyamatok megléte. A vénákban (vénás thrombosis) és az artériákban (artériás thrombosis) egyaránt ki ala kul hat - nak thrombusok, melyek csökkentik az adott terület vérellátását, ischaemiát okozva ezzel. A thrombosis kialakulásának esélyét többszörösére növelhetik öröklött rizikófaktorok, melyek ismerete prevencióban és terápiás folyamatokban egyaránt klinikai jelentőségű. A leggyakoribb génhibák (FII, FV, PAI-1, MTHFR, EPCR polimorfizmusok) diagnosztikája PCR, real-time PCR és macroarray-alapú molekuláris gene - tikai módszerekkel szűrhető. A genetikai lelet alapján egyénre szabott javaslatok tehetőek az orvosi ellátásban.

Kulcsszavak

thrombosis, genetikai hajlam, géndiagnosztika, prevenció, terápia

Kapcsolódó anyagok

Az immunonkológiai terápiák jelentősége a Hodgkin-lymphomák kezelésében

Immunterápiás modalitások a lokálisan előrehaladott és áttétes urothelialis daganatok kezelésében

Kombinált immunterápia színezi át az előrehaladott világossejtes veserákok elsővonalbeli kezelését

A hypertonia kezelése stroke-prevencióban és az akut ellátás során az új Európai Hypertonia (ESH, 2018) és Kardiológus (ESC, 2018) Társaság, valamint a Magyar Hypertonia Társaság (MHT, 2018) ajánlása alapj

Rivaroxaban aszpirinnel vagy a nélkül a cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában: a COMPASS tanulmány klinikai alkalmazása

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Beszámoló a Magyar Nephrologiai Társaság XXXI. Nagygyűléséről

A Magyar Nephrologiai Társaság 2014. november 6-8. között tartotta XXXI. Nagygyűlését Egerben, melyhez háttérként a Természet aranylóan békés, lágy késő őszi időt biztosított.

Tovább


Útmutató a globális cardiovascularis kockázatbecslési módszerek használatához

A szerző elemzi a leggyakrabban használt és megbízható glo - bális cardiovascularis kockázatbecslési módszereket. Csak azok a módszerek hasz - nosak, amelyek megfelelnek az amerikai és európai prevenciós irányelvek kívánalmainak és nagy adatbázisok feldolgozása alapján készültek. Az egyre bővülő is me - rethalmaz a legjobban ismert becslési módszerek folyamatos módosítását igénylik és egyre több, fontos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a cardiovascularis betegségek megelőzése sikeres legyen. Kétfajta módszercsoportot ismerünk: 1. Csak a hagyományos, vagy szűkített forma, melyet az álta lános orvosi tevékenységet végző orvosok és a lakosság számára készítettek. Specialisták és kutatók számára készült modellek, melyek szélesebb elemzést adnak és sokkal több tényezőt használnak fel. Európában a PROCAM és a Heart Score egyes variációi a legalkalmasabbak a gyakorlati munkára, de lehetőség van az új ASCVD-becs - lés és a Reynolds-módszer használatára is a nemzeti korrekciós faktorok felhasz - nálása segítségével. A szélesebb körű, sok tényezőt alkalmazó módszerek közül a Mayo Klinika modellje, a Qrisk2 és az IHMRS egyaránt alkalmas a mélyebb epide - mio lógiai elemzésre és segíti a kutató tevékenységet.

Tovább


Prevalence of permanent hypertension and stressinduced hypertension in professional drivers: results of a cross-sectional study conducted in an urban Romanian company of transport

Háttér: Jól ismert, hogy buszvezetők körében nagyobb a magas vérnyomás prevalenciája. A vizsgálatban a munkaórák szerepét értékeltük, mert ez hozzájárulhat az epizodikus hipertenzióhoz. Vizsgáltuk azt is, jelzi-e valami előre a vérnyomás emelkedését a vezetés alatt. Módszerek: A keresztmetszeti viszgálatban 84 férfi buszvezetőt követtünk ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM). A hypertoniás anamnézisük alapján normo- és hipertenziós csoportot képeztünk. Student-féle t-próbával értékeltük a különbséget a vezetés közbeni és a nem vezetés közbeni vérnyomás között az EPIINFO 7TM szoftverrel, majd logisztikus rengresszióval mértük fel a vezetési időben előforduló vérnyomás-emelkedés fő előrejelzőit. Eredmények: A 84 résztvevő közül 22 (26,1%) volt magas vérnyomású és szedett miatta gyógyszert. Az átlagéletkor mindkét csoportban 44,4±7 év volt. A normotenziós csoportban a nem vezetés alatti időben mért 133,9 Hgmm (SD 8,7) és 79,1 (SD 10,2) Hgmm-es vérnyomás szignifikánsan, 143,3 Hgmm (SD 9,5) és 89,5 Hgmm-re (SD 9,8) emelkedett vezetéskor (p=0,0001). Az ABPM során hipertenziót észleltek vezetés nélkül 35 vezető (56,4%) és a vezetés során 60 (97%) vezető esetében a normotenziós csoportban. A hypertoniás csoportban a szisztolés és a diasztolés vérnyomás átlaga is szignifikánsan emelkedett, a vezetés nélküli időszakban mért 138,75 Hgmm (SD 8,3) és 84,25 (SD 7,1) Hgmm 148,42 (SD 9,5) és 94 (SD 8,8) Hgmm-re vezetés alatt (p=0,0001). A pulzusnyomás állandó maradt, és a nem vezetés közbeni és a vezetés közbeni érték különbsége hasonló volt a két csoportban (p=0,86). A résztvevők 50%-a volt túlsúlyos, 38,09%-a elhízott, a két csoport között nem volt különbség. A délután végzett munka, a 29,6±4,3 kg/m2-t megha - ladó testtömegindex (β=0,24, p=0,001) és a vezetés nélküli időszakban >135 Hgmm-es szisztolés vérnyomás (β=0,19, p=0,05) előre jelezte a vérnyomásemelkedések gyakoriságát. Következtetések: A vezetés átlagosan 10/10 Hgmm-rel emelte a szisztolés és a diasztolés vérnyomást normális és magas vérnyomású buszvezetők esetében. Az egészségesek csoportjában eredményeink szerint nagy volt a magas vérnyomás, a túlsúly és az elhízás prevalenciája.

Tovább


A thrombosishajlam géndiagnosztikája