Hypertonia és Nephrologia - 2017;21(01)

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A volumenstátusz meghatározásának jelentősége és lehetőségei a szív- és vesebeteg populációban

LEDÓ Nóra, HORVÁTH Viktor József, TISLÉR András

A folyadékháztartás egyensúlyának elérése, illetve megtartása a szív- és vesebeteg populációban kiemelt fontosságú, jelentősen befolyásolja a kezelés sikerességét. A volumentöbblet vagy -hiány korai felismerése és kezelése így alapvető fontosságú. A volumenstátusz felmérésére számos módszert alkal - mazhatunk, melyek segítségünkre lehetnek a diagnózis felállításában és a kezelés megtervezésében, követésében. Összefoglaló közleményünk célja, hogy bemutassuk a folyadékstátusz megítélésére alkalmazott technikákat. A széles körben elterjedt módszerek (fizikális vizsgálat, laboratóriumi tesztek) mellett számos, a magyar klinikai gyakorlatban kevésbé elterjedt, de könnyen alkalmazható módszert is bemutatunk, mint a mellkasi ultrahangvizsgálat és bioimpedancia-spektroszkópia. A módszerek előnyeit és hátrányait mérlegelve, valamint a beteg egyéni igényeit figyelembe véve választhatjuk ki a leginkább megfelelő technikát a folyadékháztartás megítélésére.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink

BATTYÁNYI Bertalan

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A ketodiéta alkalmazásának hatásai IV. stádiumú krónikus veseelégtelenségben

KÓSA Dezider, GELENCSÉR Éva, PALOTAI Ágota, GASZTONYI Beáta

A krónikus veseelégtelenség ismert progresszív lefolyását különböző mértékű fehérjeszegény étrend alkalmazásával lassítani lehet. A standard 0,6 g/ttkg/nap diétát esszenciális aminosavakkal és ketosavakkal kiegészítve, 1 tabletta/10 ttkg/nap Ketosterilt alkalmaztunk 100 IV. stádiumú krónikus veseelégtelen betegnél, átlagosan 31,5 (10-63) hónapon keresztül. Az észlelési idő alatt a betegek 11%-a került dialízisprogramba, négy beteg halt meg. Az észlelési idő végén vesefunkciós érték alapján a betegek 31%-a III., 50%-a IV. és 19%-a V. stádiumú vesefunkciós besorolásba került. A vesefunkció követésére az MDRD formula alapján számolt glomerularis filtrációs ráta (GFR) -értéket alkalmaztunk ml/min/1,73 m2 értékben. A kezdeti GFR-átlagérték 24,9-ről 23,63 ml/min/1,73 m2-re csökkent, mely nem volt szignifikáns csökkenés. Nők esetében a vesefunkciós javulás jobbnak bizonyult, a kezdeti átlag-GFR-érték 24,8-ről az észlelés végére 24,6 ml/min/1,73 m2-re csökkent. Megállapítható volt, hogy a nők nagyobb arányban tartották be az előírt diétát. A vizsgálat végén értékelt BMI alapján alultáplált nem volt. A betegek 25,8%-a normálsúllyal rendelkezett, 54,3%-uk túlsúlyos volt, az esetek 17,5%-a elhízott, 2,4%-a súlyosan elhízott volt. A tápláltsági állapot alakulását a szérumalbumin-érték alapján követtük, az átlagos szérumalbumin-értékek a követés elején 42,92 g/l és a kezelés végén mért 42,81 g/l értékkel érdemben nem változott. A ketodiéta alkalmazása súlyos veseelégtelenségben biztonságos és hatékony a vesefunkció progressziójának lassításában, a betegek tápláltsági állapotának javításában. A predialízis stádiumában elért jó tápláltsági állapot alacsony mortalitási aránnyal jár és lehetőséget ad a dialízisprogramba kerülő esetek mortalitásának csökkentésére is.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A stroke előfordulása a világban

KÉKES Ede

A stroke előfordulása 1970-től 2010-ig egyenletesen csökkent az ischaemiás és vérzéses formában egyaránt. Az előfordulás mértéke a legalacsonyabb Észak-Amerikában, valamint Európán belül kiemelten a mediterrán országokban és Franciaországban, valamint az ázsiai fejlett országokban. A kor előrehaladásával a stroke megjelenése növekszik. A vérzéses stroke kimenetele mindenütt rosszabb, szemben az ischaemiás formával, magasabb a mortalitás/incidencia arány.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A kiindulási vérnyomás, illetve a vérnyomás változásának hatása az artériás stiffness progressziójára

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása - mely a felnőttkor korai évtizedeiben már megkezdődik és az egészséges öregedés részeként egyre fokozódik - az egyik legkorábbi jele az artériafal funkcionális és morfológiai változásainak. Vizsgálata az elmúlt 1-2 évtizedben került a szív-érrendszeri prevencióval foglalkozó szakemberek érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, hogy az artériás stiffness erős és független prediktora a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak, emiatt indokolt a vizsgálata a kockázatbecslésben, hiszen a hagyományos rizikófaktorokon túl többletinformációkat tartalmaz a későbbi események előrejelzésében, segíti a kockázat pontosítását, a tünetmentes egyének rizikójának reklasszifikálását.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

Szigorúbb célérték a láthatáron?

VÁRALLYAY Zoltán

A hypertonia több mint 1 milliárd embert érint, 60 év felett prevalenciája emelkedik, 50 év felett az emelkedett pulzusnyomással kísért izolált szisztolés hypertonia a legjellemzőbb, mely független prediktora a coronariaeseményeknek, stroke-nak, szívelégtelenségnek, illetve végállapotú veseelégtelenségnek (ESRD), kognitív funkcióromlásnak. A hypertonia kezelése a klinikai evidenciák alapján csökkenti a stroke (35-40%), a myocardialis infarktus (15-25%) és a szívelégtelenség (64%) rizikóját.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A stroke rizikófaktorai

KÉLES Ede, KISS István

A szerzők összefoglalják azon fontos tényezőket, melyek szerepet játszanak a stroke kialakulásában. Ismertetik a jelentős régebbi és a mai ismeretanyagra alapozott tényeket és azok gyakorlati hasznossági értékét a klinikai gyakorlat és népegészségügy szempontjából. Kiemelkedően legnagyobb „súlyú” tényező a magasvérnyomás-betegség és a pitvarfibrilláció, de egyre nagyobb jelentősége van a diabetesnek, a visceralis obesitasnak, illetve ezek társulásának a hypertoniával. Saját tapasztalataikról is beszámolnak a 2-es típusú diabetes és a krónikus vesebetegség vonatkozásában.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

Dr. Vissy Ágnes (1938–2016)

SZABÓ László

Ismét elment egy kiváló gyermekgyógyász és nefrológus. Tanítónk, mesterünk, barátunk és anyánk volt. Sopronban született 1938-ban, negyedik gyermekként. Édesapja fogorvos volt. A II. világháború alatt dr. Vissy Károly, a miskolci kórházzal Németországba menekült. Az ott szerzett élmények hatására nyolcéves korában határozta el, hogy orvos lesz. Iskoláit a neuburgi apácáknál kezdte, majd 1947-ben hazatérve Miskolcra az újgyőri általános iskolában folytatta. 1952-től a Kilián Gimnázium tanulója volt és ott is érettségizett 1956-ban. Az orvosegyetemet Debrecenben 1962-ben végezte el, „Summa cum laude” minősítéssel. Az élettani intézetben tudományos diákköri munkát végzett. Első publikációi innen származnak.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

Nils Alwall, a művese egyik alaptípusának feltalálója és magyar kapcsolata

KARÁTSON András, SZOLCSÁNYI János

A múlt század harmincas éveinek végén, amikor Nils Alwall (1904-1986) klinikai munkáját elkezdte, az uraemia kezelése az ágynyugalom mellett fehérjeszegény diétából állt. A klinikai dialízis alapjainak megteremtése több mint száz évig tartó kutatómunka után Willem Kolff (1944, forgódobos dializátor), Nils Alwall (1946, tekercsdializátor), valamint Skeggs és Leonards (1948, lapdializátor) munkásságában került sor. Nils Alwall 1923-ban a dél-svédországi Lundban vé gezte orvosegyetemi tanulmányait, majd az egyetem Farmakológiai Intézetében dolgozott. Az 1935-36-os tanévet a nemzetközi hírű Mansfeld Géza professzor vezette Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetében töltötte, ahol közleményekben is publikált állatkísérletekben vizsgálta a pajzsmirigyhormon hőregulációra gyakorolt hatását. A 40-es évek elején nyulakon végzett kísérletes vizsgálatok (érösszeköttetés, folyadékterhelés, fluid lung, ultrafiltráció) után, 1946 szeptemberében került sor az Alwall-tekercsdializátorral végzett első klinikai kezelésre. Alwall azonban nemcsak a dialízis pionírja, hanem a kontrollált ultrafiltráció, a hemodiafiltráció, az arteriovenosus sönt, az aspirációs vesebiopszia, a kontrasztanyagok vesekárosító hatásának, a diabetes eredetű vesekárosodásnak, a barbiturátok dializálhatóságának első leírója és alkalmazója. Egyikünk (K. A.) 1973-ban tanulmányúton vett részt Alwall professzor klinikáján, ahol egy korszerű, a vesegyógyászat és dialízis minden területét magas szinten művelő intézetet ismert meg. Az Alwall-készüléket 19 ország több mint 50 köz pontjában használták. A „Szeged” művese Alwall-princípiumon készült, melyen Gál György professzor vezetésével számos sikeres változtatást végeztek. Alwall professzort 1957-ben Lundban a világon az első nefrológiai klinika igazgatójának nevezték ki. Megszervezte a Svéd Nefrológus Társaságot (1964), alapítója és elnöke volt az Európai Dializáló és Transzplantáló Társaságnak (1970) és a Nemzetközi Nefrológus Társaságnak (1975) is. 1971-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták.