hirdetés

 VISSZA

Hivatásunk - 2016;11(3)


Hosszú az út az intelligens kötésig


H. A.
| |
 
A sebkezelés, a vadászat vagy harc során szerzett sérülések ellátása, feltehetően egyidős lehet az emberiséggel. Kezdetben természetes, gyógyító erejűnek vélt szerekkel próbálták kezelni a sérültek sebeit, a középkorban olykor hajmeresztő megoldásokat alkalmaztak. Modern sebkezelésről a 19. század közepétől, nagyjából a mikrobák létének felfedezésétől beszélhetünk.

Kapcsolódó anyagok

Akkreditált továbbképzés

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Trendek a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Charlie: „A zene mindenütt ugyanaz!”

Barátságról, veszteségrõl, tehetségrõl és zenérõl beszélgettünk Horváth Charlie-val, aki a III. Szakdolgozói Tudományos Kongresszus Gálaestjének sztár - fellépõje. Somló Tamás halála miatt néhány nap türelmet kért, mielõtt interjút adott a Hivatásunknak.

Tovább


Szükségük van a fröccsükre

Kamaránk legfiatalabb szakmai tagozata a tavaly megalakult Sürgõsségi Betegellátás Szakmai Tagozat, amelynek létrehozását a jelenlegi tagozatvezetõ, Banga Béla Erik szorgalmazta, aki néhány évtizede olvasta be magát az egészségügybe, és aktív részese volt annak a másfél-két évtizedes folyamatnak, amelynek végén a sürgõsségi ellátás önálló diszciplínává vált.

Tovább


Az élet nyitotta az ajtókat, csak választani kellett

Kimagasló szakmai teljesítményével rövid idő alatt a team nélkülözhetetlen tagja lett, csillapíthatatlan tudásvágy és hatalmas munkabírás jellemzi - állt abban az ajánlásban, amellyel tavaly az „Év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója 2015” pályázatra jelölték Hegedüs Nikolettet, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) Haemodinamikai Laborjának szakasszisztensét. Tevékenységét a zsűri is kiemelkedőnek ítélte a beérkezett pályázatok sorában.

Tovább


Nyár végi séta a pszichiátrián

Némi nyomással a gyomromban autóztam Baja felé, felkészülve rácsokra, berregve, távolról nyitható ajtókra, tagbaszakadt ápolókra és veszélyes ápoltakra. Az épület színe sem cáfolt rá a berögzült hiedelemre: ott sárgállott az öreg fák nyári portól terhelt lombkoronái alatt. A „sárgaház” bejárata elõl felém intett a fogadásomra kisietõ osztályvezetõ fõnõvér, hogy ne kelljen tovább téblábolnom a kórház kertjében. Barátságos mosolya mellett alig tűntek fel a rácsok az ablakokon.

Tovább