Százharminc éve, 1882. január 30-án született Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke, az egyetlen amerikai elnök, akit négyszer választottak meg hivatalára. Franklin Delano Rooseveltet manapság sokszor emlegetik: egyrészt régen folytatott annyira kiterjedt katonai operációkat az USA, mint manapság, ezért a második világháború idején az országot vezető államférfi példája gyakran szerepel az érvek között. Másrészt bizonyos megítélés szerint a nagy gazdasági világválságból is ő találta meg a kiutat, így a mostani válság idején is számtalan alkalommal hivatkoznak rá. Milyen állapotban lehetett Jaltában? Roosevelt egészségi állapota éppen a háborús szerepvállalás miatt foglalkoztatja évtizedek óta a történészeket, az orvosokat és az újságírókat. Elsősorban arról folyik a vita, mennyire volt helyes, hogy ő és tanácsadói eltitkolták betegségét, betegségeit a közvélemény elől. Az is vitatott, hogy rossz egészségi állapota mennyire tette engedékennyé, gyengévé például 1945-ben Jaltában, amikor Sztálin gyakorlatilag bekebelezte Európa keleti felét, és így például Magyarország sorsa is hosszú évekre megpecsételődni látszott. Szellemi hatások Amerika történetének egyik legnagyobb formátumú elnöke gazdag, holland-francia eredetű családból származott. Kiváló oktatásban és neveltetésben részesült, az Európában tett utazások révén folyékonyan beszélt németül és franciául, sőt a sportban is jeleskedett. Igen nagy hatással volt rá egyik középiskolai tanára, aki sokszor beszélt arról a keresztény kötelességről, hogy a tehetősebbeknek segíteniük kell a rászorulókat. Roosevelt a Harvard, majd a Columbia Egyetemre járt, ahol már a politikával is kacérkodott - főként azután, hogy ötödfokú unokatestvére, Theodore Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke. Fiatal ügyvédként, egy fehér házi fogadáson találkozott Eleanor Roosevelttel, az elnök unokahúgával, akit 1905-ben - anyja heves tiltakozása ellenére - feleségül vett. Roosevelt a jogi karriert politikaira cserélte, jól hangzó neve és összeköttetései sok ajtót megnyitottak előtte. Woodrow Wilson elnöksége idején a haditengerészetnél dolgozott, és az amerikai flottát a világ élvonalába emelte. 1920-ban a Demokrata Párt alelnök-jelöltje volt, de a választást a republikánus párti Warren Harding nyerte meg. A következő évben a kudarc után a jog világába visszavonult Roosevelt deréktól lefelé teljesen megbénult. Az orvosok gyermekparalízist diagnosztizáltak nála (ma valószínűbbnek tűnik, hogy Guillain-Barré szindrómája volt). Hosszú ideig titkolta betegségét, nyilvános szereplései alkalmával beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta. 1928-ban ismét kilépett a nagypolitika porondjára. Kétszer választották meg New York állam kormányzójává, majd 1932-ben egy új politika és egy új társadalmi megállapodás ígéretével az Egyesült Államok 32. elnöke lett. 1933 márciusában iktatták be hivatalába, első elnöki terminusát a gazdasági világválság következtében megroppant amerikai társadalom és gazdaság erejének visszaadása határozta meg. FDR - ahogy már ekkor hívták - részben elődje, Herbert Hoover politikáját vitte tovább. A New Deal révén az állam jelentős számban teremtett munkahelyeket, igyekezett könnyíteni a munkanélküliek helyzetén, trösztellenes törvények születtek. Az első New Dealt 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, nem csoda hát, hogy az elnök az 1936-os választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. A második terminus belpolitikai színtéren új legfelsőbb bírói kinevezéseket hozott. Roosevelt összesen nyolc liberális szellemű bírót nevezett ki a négy év alatt a taláros testületbe. 1940-ben, már a második világháború kitörése után harmadszor is elnök lett. Eleinte távol tartotta Amerikát a háborútól, de 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni japán rajtaütés másnapján az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak. Az Atlanti Charta, a teheráni és a jaltai konferencia mind történelmi jelentőséggel bírt Roosevelt számára. Egy igazságos és békés világrend kialakításáról szőtt nagy álmát látta megvalósulni, amikor a szövetségesek rábólintottak az Egyesült Nemzetek tervére. 1944-ben negyedszer is elnökké választották, de egészségi állapota egyre romlott. 1945. április 12-én agyvérzést kapott, és - négy héttel a II. világháború vége előtt - meghalt.