Stockholmban született 1833. október 21-én. Oroszországba építész apja, Immanuel Nobel vitte magával, aki az orosz kormány támogatásával kohókat alapított. Majd Párizsban kémiát tanult, azután négy évig az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. Később mint kémikus Szentpétervárott, apja üzemében tevékenykedett, főleg a robbanóanyagok fejlesztése és kutatása területén. Apja vállalatának csődbe jutása után visszatért Svédországba, ahol a Stockholm melletti Helenborgban folyékony robbanó gliceringyárat alapított. Feltalálta a robbanó higanyon alapuló gyutacsot, az indítógyújtást, amely a robbanóanyag energiájának teljes kihasználását tette lehetővé. Miután laboratóriuma 1864-ben a levegőbe repült, a svéd kormány megtiltotta robbanóanyagokat gyártó létesítmények építését. Ezután Nobel egy teherhajón végezte kísérleteit. Kifejlesztett egy robbanószert, amelyet dinamitnak (a görög dünamisz - erő szó nyomán) nevezett el, s amely rövidesen tömeges méretű gyártásra is alkalmassá vált. 1889-ben feltalálta a füstmentes puskaport is. Tipikusan gyakorlatias ember volt. Kutatásai mindig praktikus, azonnal felhasználható találmányokat eredményeztek. Alfred Nobel meggazdagodott, és a világhírű Dynamit Nobel AG üzemén kívül közel 100 gyárat alapított a világ mintegy húsz országában. Érdeklődése a természettudományokon kívül az irodalomra (verseket is írt), a művészetekre is kiterjedt. 1884-ben a Svéd Tudományos Akadémia tagjává választották, majd az uppsalai egyetem tanára lett. 1891-ben San Remóban telepedett le. 1895. november 27-i keltezésű végrendeletében hagyatékából jelentős összeget, 31 millió 250 ezer svéd koronát hagyott az általa létrehozott alapítvány javára, amely az alapító kívánságára az évi kamatokat öt egyenlő részben azoknak ítéli, akik a fizika, a kémia, a fiziológia (orvostudomány) terén a legfontosabb felfedezést tették, továbbá aki az irodalomban a legjobbat alkotta, illetve aki a legtöbbet tette a béke ügyéért. A Nobel-díjakat 1901 óta osztják ki. Forrás. MúltKor 2013. 12. 10.