TARTALOM

 VISSZA

 


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége

| |
 

1785. augusztus 15-én született Manchesterben. Apja jómódú és művelt kereskedő volt. Thomas nyolcéves volt, amikor apja meghalt. A nevelés feladata a szigorú anyára maradt. Gyenge, jámbor és beteges gyermek volt, bátyja előszeretettel kínozta. A szigorú anya és az erőszakos fivér elől az olvasásba menekült. Tizenhárom éves korában már folyékonyan olvasott ógörögül, két évvel később pedig már időmértékes verseket írt.

Iskoláit Bathban, majd Wiltshire-ben végezte, 1800-tól a manchesteri középiskola diákja volt, de két év múlva megszökött a tanintézetből, a családja elöl is bujkált. Először Walesbe, majd Londonba ment, ahol álnéven élt. Miután minden pénzét elköltötte, nyomorgott. Nagy szorultságában egy Anne nevű fiatal prostituált segített rajta.
1803-ban kibékült családjával, anyja az oxfordi Worcester College-ba küldte megtévedt fiát. Okos, érdeklődő, tájékozott diákká vált , aki esszéket írt a történelemről, a közgazdaságról, a lélektanról és a német metafizikáról.

A következő évben a törékeny alkatú fiatalembert arcidegfájdalmak kezdték gyötörni. Orvosai ópiumot ajánlottak neki kínjai enyhítésére. Az évek során teljesen drogfüggővé vált, a szert tartalmazó üvegcse állandóan a keze ügyében volt. 1807-ben úgy hagyta el Oxfordot, hogy nem szerzett fokozatot. Ekkor kötött barátságot a Lírai balladák két szerzőjével, William Wordsworth-szel és Samuel Coleridge-dzsel, és 1809-ben a közelükben, Grasmere-ben telepedett le.

1817-ben feleségül vette Margaret Simpsont, akitől ekkor már volt egy fia. Később még hét gyermekük született. Az egyre inkább az ópium rabjává váló író számára a család volt az egyetlen biztos pont. Sokat és sokfélét írt, de szinte semmit sem publikált. Állandó anyagi nehézségek között éltek. 1819-ben a Westmorland Gazette szerkesztője lett, jó ideig az újságírás biztosította megélhetésüket.

1821-ben Londonba ment, néhány német fordítását akarta elhelyezni különböző lapokban, de végül úgy döntött, hogy az ópiummal kapcsolatos élményeit írja meg. Az Egy angol ópiumevő vallomásait a London Magazine közölte. A mű nem várt sikert aratott, 1822-ben könyv alakban is kiadták. De Quincey megvallott szándéka az volt, hogy figyelmeztesse olvasóit az ópiumfogyasztás veszélyeire. Először saját rászokásának történetét mesélte el, utána érzékletes képet festett a kábítószer hatása alatt tapasztalt euforikus képzelgésekről, majd a tartós fogyasztás kiváltotta lidérces álmokról. A művet 1828-ban Musset fordította le franciára, 1860-ban pedig Baudelaire méltatta a Mesterséges Paradicsomok című esszéjében.

1823-ban a London Magazine közölte egyik legeredetibb esszéjét Az ajtókopogtatásról a Macbethben címmel, amely ragyogó lélektani meglátásai miatt a Shakespeare-irodalom egyik klasszikus darabja.1826-ban Edinburghba költözött, a Blackwood's Edinburgh Magazine és a Tait's Magazine állandó szerzője lett. Az 1830-as évek elején lelkileg is eltávolodott egykori költőbarátaitól, 1840-re megírta a Tavi emlékek című visszaemlékezését, amellyel vérig sértette Wordsworth-t és a többi "tavi költőt".
1837-ben meghalt a felesége, ezután még gyakrabban nyúlt az ópiumért, kétszer majdnem túl is adagolta magát. Kóros szenvedélye anyagilag is komoly megterhelést jelentett, 1841-től állandóan menekülnie kellett hitelezői elől. 1859. december 8-án halt meg Edinburghban.

A Vallomáson kívül több munkája is megjelent magyarul, köztük az A gyilkosságról mint a szépművészetek egyikéről, illetve Az ajtókopogtatásról a Macbethben című esszéi, továbbá a nagy német filozófus, Immanuel Kant életéről és furcsa szokásairól szóló tanulmánya.


Forrás: MTI

eLitmed, 2014. 12.04.


Kapcsolódó anyagok

COVID-19: a kardiológiai betegek ellátása - három külföldi irányelv

Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején

Nemzetközi tapasztalatok a COVID-19 kezelésében

Harcoljunk együtt a CoVID-19 ellen! CoVID-19 live discussion webcast series

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége