Egyéniség, belső tudat és társadalmi szerepek – ezek a kérdések foglalkoztatják darabkaiban is. Ő a maga részéről élete példájával mutatja a minden személyiség számára előírt küzdelmét, nevezetesen, hogy életünk szakadatlan harc azért, hogy az egyén azonos lehessen önmagával, s eleget tegyen a személyisége diktálta belső parancsnak. Filozófiában jártas tudós alkotóként a társadalom-lélektani kutatásokat ösztönző elmélettel állt elő, miszerint a valódi énünket ösztöneink alakítják, s ez igazi valónk, mely jelentősen eltér a társadalmi befolyások alakította énünktől. „Mert jaj nektek, ha nem ragaszkodtok állhatatosan ahhoz, amit ma vagy holnap igaznak láttok, még akkor is, ha pontosan az ellenkezője annak, amit tegnap láttatok igaznak!”– mondja a főhős IV Henrik című darabjában. Pirandello 1867. június 28-án. Született módos szicíliai polgárcsaládból Girgenti-ben. Apja kénbánya tulajdonos, ám Pirandello szenvedélyesen vonzódik a bölcsészettudományokhoz, és nem kíván részt venni az iparosok életében. Pirandello szenvedélyes ember volt, igazi szicíliai. Eseménydús szerelmi élete nagy visszhangot váltott ki a nagypolgári társaságban, családja választottjai miatt többször kitagadta. A viszontagságok után végül révbe ért, 1894-ben a család üzlettársának leányát vette feleségül, amit megkönnyebbülten vettek tudomásul a szülők, s a fiatal pár a cégből megkaphatta a vagyon jövedelméből kiszámított részesedést és rendszeres járadékot. Pirandello tehát teljes mértékben az alkotásnak szentelhette életét. Áttért a prózaírásra, bár műveinek népszerűsítését jelentősen akadályozta a tény, hogy alkotásait szicíliai nyelvjárásban vetette papírra. A három gyermekes pár élete drámai fordulatot vett akkor, amikor a bányakatasztrófa megfosztotta őket biztos bevételeiktől. A sorscsapásként átélt anyagi összeomlás kiváltotta a feleség lappangó elmebaját, és a férj attól kezdve heroikus küzdelmet folytatott az asszony képzeteit ellepő démonok ellen. A végsőkig harcolt azért, hogy otthon tarthassa rajongásig szeretett feleségét, s ne kelljen intézménybe adnia. Az asszony tévképzetei és betegsége minden bizonnyal jelentős tapasztalattal gyarapított Pirandello élet- és emberismeretét, aki minden kortárs írót meghaladó módon ábrázolta a belső én és valóság oly feszítő konfliktusait. Több mint húsz évig éltek együtt az asszony betegségének árnyékában. Költőként nem volt különösebben sikeres, és meglehetősen későn, 31 éves korában tért át a drámaírásra. 49 éves volt, amikor első színpadi sikerét aratta. Pirandello tragikus, de elkerülhetetlen döntéséről írt egy levelében fiának: feleségét mégiscsak szanatóriumba kellett beutalnia, mivel hallucinációi folytán az asszony a lányával való vérfertőzéssel vádolta őt. Ez az eseményt bogozta azután tovább a Hat szereplő (Karinthy fordításában: Hat szerep keres egy szerzőt) című darabjában. A szerző e dráma során nem hajlandó beismerni egy feltételezett bűnét és menekül a kísértő szellemek, saját agyának teremtményei elől. A mintegy két évtizedes nélkülözés termékenyítőleg hatott munkásságára, hogy családját el tudja tartani sokrétű tevékenységet folytatott, Pirandello 1897-től az olasz irodalom tanára lett egy római tanítóképzőben, emellett kiadói, szerkesztőségi munkákat vállalt, megjelentette saját novellás- és versesköteteit is. Váratlan fordulatot a már említett darab, a Hat szerep keres egy szerzőt című színműve hozott, melyet 1921-ben mutattak be. Élete ettől kezdve egyenes úton haladt a világhír felé. Pirandellót mindez az élő drámairodalom első sorába emelte. Sajátos művészete, melyben a tragikus és komikus elemek soha nem válnak élesen szét, ösztönzőleg hatott kortársaira. A modern törekvések az expresszionizmustól a szimbolizmuson át a pszichoanalízist az irodalomba beemelő irányzatokig mondhatni mind-mind Pirandello köpönyegéből bújtak elő. De hatott a vígjáték műfajára is, Molnár Ferenc és Brecht egyaránt mesterének tekintette. 1936 decemberében halt meg, kívánsága szerint Agrigeutóban temették el egy sziklába falazva azon a tanyán, ahol született. NZS