TARTALOM

 VISSZA

 


Halhatatlan ikerpár


Halhatatlan ikerpár

| |
 

Szentendrei művészcsaládban jöttek a világra, Ferenczy Károly, a 20. századi magyar festészet egyik meghatározó alakja és Fialka Olga festőművész gyermekeiként. Béni kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremművész, grafikus, a 20. századi magyar plasztika egyik legnagyobb mestere, Noémi Kossuth-díjas gobelinművész, a hazai kárpitművészet megújítója lett.

Ferenczy Bénit 1907-től Iványi-Grünwald Béla és Réti István tanította a nagybányai festőiskolában. 1908-1909-ben a firenzei Scuola Libera, 1910-1911-ben a müncheni Akadémia növendéke volt. 1912-1913-ban Párizsban folytatta tanulmányait, 1914-ben tért haza. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság kulturális életében, tagja volt a Múzeumi és Művészeti Direktóriumnak.

A bukás után emigrálnia kellett, Nagybányán, Pozsonyban és Rózsahegyen lakott. 1921-ben érkezett Bécsbe, itt nősült meg először, majd Berlinben és Potsdamban élt. 1932-ben Moszkvába költözött, ahol másodszor is megnősült, (itthon csak Erzsikének ismert felesége orosz volt). Rövid bécsi kitérővel 1938-ban, az Anschluss után tért haza Budapestre. A második világháború alatt feleségével zsidó származású menekülteket mentett, amiért 1990-ben a Jad Vasem posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki őket.

1945 és 1950 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott, 1948-ban kapta meg első Kossuth-díját, de egy évvel később a dogmatikus kultúrpolitika kényszernyugdíjazta. 1956-ban jobb oldala megbénult, de megtanult ballal festeni és mintázni. 1956-ban érdemes, 1958-ban kiváló művész lett, 1965-ben másodszor is megkapta a Kossuth-díjat.

Pályája kezdetén közel állt hozzá a kubizmus és a szecesszió, szobrászatában később a letisztult, klasszicista stílus volt a meghatározó. Szobrai, kisplasztikái kiegyensúlyozottak, erőteljesek, az archaikus görög szobrok világát idézik. Alkotásai az emberi testszerkezet hangsúlyozására és a mértani idomok kidomborítására épülnek, portréi lírai hangulatot árasztanak, érzelmeket sugároznak.

Szobraiból árad a dinamizmus, kompozíciói szerkezetileg szigorúan felépítettek. Fiatal férfi című 1919-es lírai faszobra kontraposztos beállítású, portréin (Wilde János, Noémi) a személyiség jellegzetességeit hangsúlyozta. 1923-as Térdelő férfi című plasztikáján a törzsi művészet és az expresszionista irányzatok hatása érződik. 1928-ban Egon Schiele síremlékét formázta meg Bécsben. Moszkvában akvarelleket és plaketteket készített, köztük a konstruktivista Pjatiletkát (Ötéves terv). A nagybeteg Ady című érme után számos művészről mintázott plakettet. Éremművészeti munkássága előtti tisztelgésül róla nevezték el az Országos Érembiennále nagydíját.

Írás és kép címmel 1961-ben jelentek meg összegyűjtött írásai. 1967. június 2-án Budapesten halt meg, a Kerepesi temetőben nyugszik.
Ikertestvére, Noémi is gyakran megfordult a nagybányai művésztelepen, a művészettel apja itteni műtermében kezdett ismerkedni. 1911-ben Párizsba ment, a Manufacture des Gobelins-ben tanulta ki a falikárpitszövés technikáját, de jórészt autodidakta volt. Alkotásait az általános gyakorlattal ellentétben nem csupán megtervezte, hanem saját maga készítette.

Kartonra tervezett festményeit növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból szőtte. A modern magyar gobelinművészet megteremtőjének kárpitjai erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, képein egyformán fontos a figura és a természet. Első nagyméretű munkája és korai, részletező stílusának fő alkotása a Nagybányán 1913-ban készült Teremtés. Hasonló műve a Menekülés Egyiptomba (1917) is. Első kiállítása 1916-ban az Ernst Múzeumban volt apjával és testvéreivel, hét gobelinje mellett rajzait és festményeit is bemutatta.

A Tanácsköztársaság idején ő is aktív volt, ezért a bukás után Bécsbe kellett emigrálnia. Az 1920-as években eltávolodott a gobelin klasszikus hagyományaitól, Raffaello és Rubens kartonjainak stílusától, a dolgozó ember került művészete központjába: Ásó ember, Fahordó nő, Gereblyéző, Zsindelyező. Ezek a művei egyalakosak, egyszerű színek, világos formák jellemzik őket. Később fejeket is készített (Parasztfej kaszával, Szövő nő), majd lírai tájakat jelenített meg: Tavasz, Erdő.

1924-ben egyedüli magyarként őt hívták meg a bécsi Nemzetközi Kiállításra. Nemzetközi sikerei révén művei Európa számos múzeumába eljutottak. Munkásmozgalmi kötődése egész pályáján érződött, más iparművészeti ágakkal, kerámiával, üvegfestéssel, hímzéssel is kísérletezett. Kései alkotásain szakított a teljes felület kitöltésével, szűkebb képteret, semleges hátteret alkalmazott, és dekoratív elrendezéssel hangsúlyozta kárpitjai műfaji tisztaságát. Felvonulás című műve reliefhatásra épül, azonos jellegű figurái szabályos rendben sorakoznak egymás mellett és fölött. Stílusa Bernáth Aurélhoz és Szőnyi Istvánhoz áll közel.

1932-ben Budapesten telepedett le. 1945-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1948-ban Kossuth-díjat, 1952-ben érdemes művész címet kapott. 1957. december 20-án halt meg Budapesten, ő is a Kerepesi temetőben nyugszik.



Kapcsolódó anyagok

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Halhatatlan ikerpár