hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"



| |
 

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

De néha mégiscsak jó volna néha magáról a személyes történésről beszélni, anélkül, hogy az elbeszélt események pro vagy kontra érvként szolgálnának például a kórházak szülési gyakorlatával kapcsolatban. Egyszerűen csak elmesélni, gondolatban újra végigélni, kielemezni, hogy mit jelentett az adott ember számára ez a végtelenül különleges és összetett folyamat. Odafigyelni a már szült nőkre, alkalmat adni nekik, hogy elmondják, mit éltek át – anélkül, hogy bármi ellen vagy mellett tanúskodniuk kelljen a történetükkel. Hiszen a szülés mindenekelőtt hatalmas élmény. Elsősorban a nőé és a babáé, de persze – amennyire lehetséges – az édesapáké is. Olyan esemény, amelyre a gyermekkel egy időben megszülető szülő sokkal erősebben fog emlékezni egész hátralévő életében, mint mondjuk a középiskolai ballagására vagy akár a szüzessége elvesztésére.



Egy nagy élményre pedig érdemes felkészülni, és feldolgozni sem árt utólag. Szerencsés esetben a társadalom könnyen hozzáférhetővé teszi a fontos információkat, és olyan „forgatókönyveket” és szerepmodelleket kínál, amelyek korszerű módon adnak mentális biztonságot és orientációt a történés átélőinek, az édesanyáknak és édesapáknak. A szülés fantasztikus élmény, de megpróbáltatást is jelent. Pszichológiai tény, hogy a nehézséggel, a testi-lelki fájdalommal való megküzdést nagyban segíti, ha az érintett ember értelmet tulajdonít a krízisnek, és része az önképének az, hogy meg tud vele küzdeni. Mennyire máshogy éli meg a táplálékmegvonást az, aki böjtöl, és aki éhezik! A szülésre való felkészülésnek része kell hogy legyen a várható érzések tudatosítása és az azonosulási minták, jó stratégiák megismerése is.

Szabó Réka koreográfus-rendező fogalmazott úgy, hogy halálversből millió van a kultúránkban, de szülésvers alig. A kevesek egyike Szabó T. Anna költő alkotása. Ez a téma vakfolt, egyelőre alig vannak rá szavaink. A művészetből éppúgy hiányzik, mint a közbeszédből. Több kutatás is foglalkozott már azzal, hogy a nők gyakran a televízióban látott szüléseket veszik kiindulási alapnak, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennük – de utólag már nem tartják segítőnek az onnan származó benyomásokat. Az interneten pedig leginkább a traumatikus szülésekről szóló beszámolókkal szembesül az információéhes kismama (és kispapa): ez a téma előtérbe került mostanában, és az érintett nők élnek is az internet adta lehetőséggel, hallatják a hangjukat.

Fontos lenne azonban árnyalni ezt a képet, és a nehézségeken túl az egyéni megküzdésre is fókuszálni. A szülés folyamata sok ponton a megszokottnál sérülékenyebbé teszi a nőt, ezért különösen szükség van arra, hogy hozzáférhetőek legyenek olyan beszámolók, amelyekben valaki építően tudott számot vetni a saját félelmével, fájdalmával vagy sérelmével, ha érte olyasmi. De már a traumák megelőzésében is nagyban segít, ha hozzáférhetőek olyan leírások, előadások, filmek, amelyek a szülés euforikus és nehéz pillanatait egyaránt megmutatják.



A Tünet Együttes vezetője, Szabó Réka, aki kilenc évvel ezelőtt maga is világra hozott egy kislányt, tisztában van azzal, hogy ez az élmény a maga teljes egyediségében elmondhatatlan – de szerinte meg kell próbálni átadni, kifejezni belőle valamit. Ezért négy olyan táncosnővel összefogva, akik maguk is édesanyák már, létrehozták a Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadást.

Szelíd radikalizmussal úgy döntöttek, hogy a fizikai emlékeikből kiindulva fogják felépíteni a koreográfiát. A szülés közvetlen testi-lelki valóságára fókuszáltak, amelyet nem rendeltek alá ideológiáknak vagy a megszokott érzelmi vagy elbeszélésbeli sémáknak. A próbafolyamat elején mélyinterjúkkal és a felidézést segítő gyakorlatokkal elevenítették fel a saját emlékeiket, majd alkotóelemeire bontották a szülés testi történetét.

Milyen a légzés, a tágulás, az összehúzódás, a periodikusság, az idő, milyenek a hangok? Hogyan kell átadni magunkat a tágulásnak, hogyan nyílik meg a test? Mi történik kívül, és mi történik belül, amikor elakad a tágulás? Milyen érzés az, amikor kicsusszan a baba? Ezeket és ehhez hasonló mozzanatokat alakítottak át táncmozdulatokká, majd a mozgást szavakkal, humorral egészítették ki.

Így jött létre egy olyan előadás, amely nemcsak lelkileg, de szó szerint testileg is átélhető a nézők számára. A férfiaknak is. Ha rábízzák magukat, akkor - Szabó Réka szavait idézve - ez élmény elkalauzolja őket az élet egyik legnagyobb dimenzióváltásába, amelyhez talán csak a születés és a halál fogható.


A Tünet Együttes Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadása 2018. február 2-től látható a Trafóban.

Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2017.január 31.


Kulcsszavak

szülés, színház, kifejezhetetlenség, szelíd radikalizmus

Kapcsolódó anyagok

"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

Mitől válik a szülési fájdalom szenvedéssé? Az egyéni megküzdés módjai

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

Az anatómiai színház - A felnyitott test nyilvánossága

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább