TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyító nők: Maria Montessori


Gyógyító nők: Maria Montessori

| |
 

„Segíts, hogy magam csinálhassam” – ez lehetne a Montessori-pedagógia mottója.
1870. augusztus 31-én született az olasz Chiaravalle faluban Maria Montessori orvos, pedagógus és pszichológus, aki a nevével fémjelzett jelentős pedagógiai pszichológiai iskola megalapítója lett.

A Montessori-nevelésmód egyike a máig legismertebb és legelterjedtebb gyermekközpontú, alternatív pedagógiáknak, mellyel a test, elme és lélek teljes és átfogó nevelését fejlesztette ki. Meggyőződésévé vált, hogy a gyermek elméje életének első hat évében a legérzékenyebb, leghatékonyabb, és az ilyen korú kisgyerek spontán módon, belső késztetésből vezéreltetve és élvezettel tanul.

Elképzelése szerint a gyermekek fejlődésében úgynevezett szenzitív időszakok vannak, ami azt jelenti, hogy bizonyos életkorokban meghatározott készségek és funkciók akkor és csak akkor fejleszthetők leghatékonyabban. A pedagógia akkor a legeredményesebb, ha ezeket figyelembe véve teremti meg a fejlődéshez a legkedvezőbb körülivényeket. Minden fejlődési szakaszban a maximumig kell eljuttatni a gyerekeket.

Montessori kezdetben műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, és ő volt az első nő Olaszországban, aki 1896-ban diplomát szerzett.

Jelentős tudományos előtanulmányokat mondhat magáénak, minthogy komoly antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és behatóan foglalkozott az értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával is, s így a korai gyógypedagógia egyik jelentős alakjának számít, aki kutatásaival megszabta, megalapozta ennek a pedagógiai ágazatnak az arculatát is.

1898-ban Rómában megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet, ami a mai gyógypedagógiai intézmények elődjének nevezhető.

1904-ben jelentős lépést tett tudományos pályafutásán, hiszen egyetemi magántanárrá habilitálták, antropológiát és biológiát tanított az egyetemen, s mindeközben filozófiai és természettudományi doktori fokozatot is szerzett és orvosi könyveket írt.


Amikor 1907-ben Róma egyik külvárosában megnyitotta a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), módszereinek híre egyszerre lábra kapott, és széles körben magára a vonta a határtudományok képviselőinek érdeklődését.

1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Montessori pedagógiájának alaptézise máig nem avult el. Mindennek kulcsszavai: öntevékenység, önerősítés, önfejlesztés, mely során a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.

Módszereinek lényege, hogy segítse a gyermekek lelki és fizikai fejlődését, és lehetőséget adjon arra, hogy szabadságukkal élhessenek. A gyermek szabadsága a választás szabadságát jelenti, minthogy a tanulási folyamatot az önállóan végzett munkára alapozza: az egyéni ismeretelsajátítás és feldolgozás, gyakorlás jellemzi, melynek időhatárait nem szabják meg. Montessori szerint minden gyermekben ellenállhatatlanul, belső késztetésként dolgozik a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, így nincs is más feladat, mint hogy biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, s mindennek a megfelelő környezetét. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott e célok elérésére.

Olyan eretnek gondolatok szülőanyja is volt, mint a gyermek méretének megfelelő bútorzat, és szabadon felhasználható bőséges játékarzenál, melyet játék után a pocokon a gyermekek tartanak rendben.
Tehát, ehhez, az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, amelyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, és a független és önállóságra alapozó munka érdekében valamennyi eszköznek önellenőrzésre is módot kell adnia – vallja a Montessori-pedagógia.

Szintén a szabad, önálló munka feltétele, hogy a pedagógus bemutassa a gyermekeknek az adott eszköz használatát, hogy azt ők ezek után zökkenőmentesen használhassák.

Maria Montessori szerint a gyermek pszichoszociális fejlődésének minden szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis egy-egy intenzív érdeklődési területe van.
Módszertanában kizárta a tekintélyelvűséget, hiszen tapasztalata szerint, a kívánt eredményt annak alapján a legnehezebb elérni, és ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki inkább.

Módszereiről először 1913-ban, Rómában szervezett először nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan elterjedtek a Montessori-iskolák terjedtek Olaszországban és Amerikában is.
Montessori a második világháború idejét Indiában töltötte (1939-1945), később nemzetközi előadói körutakon népszerűsített módszerét.

1929-ben alakult meg a Nemzetközi Montessori Szövetség (AMI), amely Dániában tartotta első kongresszusát. Az AMI ma is létező nemzetközi egyesület. Magyarországi Montessori Egyesület is működik.
Maria Montessori 1946-tól Amsterdamban élt, de folyamatosan utazott a világban és a Montessori iskolákban tanítónak tanfolyamokat, továbbképzéseket tartott.
1947-ben Béke Nobel-díjra jelölték, hiszen egy új nevelés érdekében végzett munkájával jelentőset alkotott pedagógiában, filozófiában és az orvostudományban. 1952-ben halt meg.
Tudományos munkássága máig elevenen él, embersége mélyen, meghatározó módon áthatja az alternatív pedagógia szemléletét.

2012. 08. 31

NZS

Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Gyógyító nők: Maria Montessori