Az egyik legnagyobb tudós neve a közelmúltban többször is, több ügy kapcsán szóba került. A napokban értesülhettünk például a hírről, miszerint megtalálták Charles Darwin angol természettudós, az evolúciós elmélet kidolgozójának gyűjteményét. Egy paleontológus a Földtani Szolgálat egyik eldugott zugában, egy kis szekrényben a tudós és munkatársai által gyűjtött fossziliákra bukkant. Charles Darwin és társai összesen 314 példányt gyűjtöttek kutatásaik során, mindezt azért, hogy evolúciós elméletét megalapozzák és igazolják. A megtaláló szerint a lelet egyik legérdekesebb eleme egy 400 millió éves óriásgomba-faj (Prototaxites). Darwin tudományos pályafutását útkereséssel kezdte. Orvosnak tanult a család hagyományai szerint, két évet töltött Edinburghban, de a műtétek, amelyeket érzéstelenítés nélkül végeztek, elrettentették, és otthagyta az egyetemet. Majd teológiával foglalkozott, összehasonlító anatómiával, később geológiával és botanikával is. Végül egyik cambridge-i tanára, George Peacock felajánlott neki egy lehetőséget egy világkörüli tudományos úton való részvételre, melyben az utazás költségeit neki kellett fedeznie. Ezt apja segítségével sikerült teljesítenie. A hajó, a Beagle voltm és 1831 decemberében az ekkor 23 éves Darwin útra kelt. A hajóút öt éven át tartott, melynek során eljutottak a Zöldfoki-szigetekre, Brazíliába,Montevideóba és Buenos Airesbe, Tűzföldre, a Falkland-szigetekre,Patagóniába, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra,Ausztrália több városába, a Kókusz (Keeling)-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba. A tudományos berkekben elsősorban nem biológusként, hanem geológusként vált ismertté, mert az utazás közben főként ősmaradványokat és más geológiai mintákat küldött haza Angliába. 1836 október 2-án tért vissza Angliába. Hazaérkezésekor olyan fogadtatásban volt része, amilyenről álmodni sem mert volna. Darwin nagy árat fizetett legendás világkörüli felfedező útjáért, amelynek három igen súlyos betegséget szerzett – állította nemrégiben egy amerikai klinikopatogólus kutató, aki az éves történelmi klinikapatológiai konferencián ismertette elméletét. Világközüli útja előtt Charles Darwin egészséges volt mondható, annak ellenére, hogy a Beagle nevű vitorlás fedélzetén az utazás előtt mindvégig tengeri betegség gyötörte. Egy évvel hazatérte után kezdett betegeskedni, a tünetei a következők voltak: kiütések, hasi fájdalmaktól, és gyakori erős hányás. A korabeli feljegyzések alapján a szakemberek úgy vélik, hogy Charles Darwin életét háromféle kór nehezítette, amelyet napjainkban már könnyedén kezelni lehetne. A feltételezett betegségek közé sorolható a ciklikus hányás-szindróma, amelyre minden látszólagos ok nélkül visszatérő, elhúzódó erős hányinger, hányás és az ebből következő túlzott gyengeség, kimerültség jellemző. A második a Trypanosoma cruzi nevű élősködő okozta Chagas-kór, amely a szív ingerületvezető rendszerét károsítja, s ennek eredményeként kaotikus ritmuszavar alakul ki, de Charles Darwin megfertőződhetett a fekélybetegséget okozó Heliobacter pylorival is. Charles Darwin apja és nagyapja is orvos volt, ám a korabeli legkiválóbb orvosok is értetlenül álltak a tünetek előtt. Számtalan kolléga sokféle módon igyekezett gyógyírt találni bajra, a vízkezelésektől kezdve és arzént, kodeint és sztrichnint, vagy aloé-kúráig. Charles Darwin, aki Anglia egyik legnevesebb családjából származott és jelentős vagyonnal rendelkezett rossz közérzettel és sok kellemetlen tünettől szenvedve élte le életét. Végül 73 éves korában hunyt el.