TARTALOM

 VISSZA

 


Csak egyetlen mesterművet alkotott



| |
 


A spanyol határ menti Ciboure-ban látta meg a napvilágot, anyjától a baszk hagyományok, a spanyol zene iránti életre szóló rajongást kapta örökül, svájci mérnök-feltaláló apjától a kitartást és a pontosságot tanulta meg. Kiskorától tehetségesen zongorázott, tizenhárom évesen már komponált, és felvették a párizsi konzervatóriumba. Nevét 1902-ben a Pavane egy infánsnő halálára című zongoradarabja tette ismertté, később a mű zenekari átiratát is elkészítette.

Hihetetlen stílusérzékkel és mesterségbeli tudással ontotta szerzeményeit, de a siker mellett a csalódásokból is kijutott a bohém, társaságot kedvelő fiatalembernek.
A konzervatóriumban töltött tizennégy esztendő alatt ötször próbálta elnyerni a fiatal zeneszerzők rangos kitüntetését, a Római-díjat, de egyszer sem sikerült. Szembe kellett néznie a plágium alaptalan vádjával is, nevével kapcsolatban gyakran emlegették Debussy szerzeményeit.

Korai szerzeményeire vitathatatlanul hatást gyakorolt a zeneszerző, de gyorsan kialakította saját stílusát. A két komponista barátsága meg is szakadt, az egymás iránti tiszteletet éles versengés váltotta fel. Pályája egyik csúcsának a Szergej Gyagilev orosz balettjének írott Daphnis és Chloé című balettjét tartják, amelyet 1912-ben mutattak be. Gyagilev felkérésére született a La Valse című darab is, de az impresszárió soha nem adatta elő, ami végül kapcsolatuk megszakadásához vezetett. 1914 és 1917 között írta a Couperin sírja című zongoradarabot, amelyet zenekarra is áthangszerelt. (Közben, az első világháború idején, 1916-ban bevonult, a frontra került, 1917-ben megromlott egészsége miatt szerelték le.)
A háború alkotói válságba sodorta, anyja halála miatt kedélye elborult, csak a húszas években talált ismét magára. Zongorára, négy kézre írta a Lúdanyó meséit, amelynek később balettváltozatát is elkészítette. 1922-ben mutatták be Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoradarabjának zenekari átiratát, amely az ő hangszerelésében lett igazán ismert és népszerű.

Zenekari darabjai közül legismertebb az 1928-ban bemutatott Bolero, amely - Ida Rubinstein felkérésére - balettzenének íródott. A műben ugyanaz a dallam ismétlődik újra meg újra, zseniális hangszerelésben, a témát egyre több hangszer, végül már az egész zenekar crescendo játssza. Később önironikusan jegyezte meg Honeggernek: "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót. Sajnos, ebben nincs zene."

Karmesterként a világ számos országában vendégszerepelt, 1928-ban sikeres turnén vett részt az Egyesült Államokban, ahol barátságot kötött George Gershwinnel, akinek hatására zenéjében megjelentek a jazz elemei is. 1931-ben komponálta két zongoraversenyét. 1932-ben Budapesten is fellépett, saját szerzeményeit dirigálta. A sors iróniája, hogy míg fiatal korában modernizmusa miatt támadták, utolsó alkotói periódusában többen - köztük Erik Satie - divatjamúltnak és megalkuvónak nevezték.
Visszavonultan, magányosan élt Párizs közelében, kertjét művelte, és egzotikus macskákat tenyésztett. Így vallott magáról: "Egyetlen szeretőm a zene. Nekünk, művészeknek nem való a házasság, mert aligha nevezhetnek bennünket normálisnak, életvitelünk pedig, még annál is abnormálisabb."

1932-ben autóbalesetet szenvedett, amelyből felépült ugyan, de titokzatos betegség támadta meg. Bal agyféltekéjének működése összeomlott, életének utolsó öt évében súlyos beszédzavarban, afáziában szenvedett. Béna kezével még egy hangjegyet is képtelen volt lejegyezni, pedig zenei képzelete működött. Állapotán agyműtéttel próbáltak segíteni, de az operáció következtében 1937. december 28-án Párizsban meghalt.

Forrás: MTI

Kapcsolódó anyagok

Szekretoros meningeoma koponyacsont-infiltrációval és orbitalis terjedéssel

Szimptómás trigemino-autonóm tünetcsoport fejfájás nélkül

Occipitalis epilepsziával társuló III-as típusú Sturge-Weber-szindróma

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


Csak egyetlen mesterművet alkotott