TARTALOM

 VISSZA

 


A modern védőoltások atyja



| |
 


1897. február 10-én a connecticuti West Hartfordban jött a világra John Ostrom Enders, a Hartford National Bank igazgatójának sarjaként. A humán érdeklődésű fiú a középiskola befejezése után, 1915-ben a Yale Egyetemre iratkozott be, de tanulmányait megszakítva 1918-ban csatlakozott az amerikai tengerészgyalogsághoz, ahol századosi rangban, pilótaként és repülőoktatóként szolgált.

Az első világháború után visszatért a Yale-re, ahol tagja volt a Delta Kappa Epsilon egyetemi testvériségnek és a Scroll and Key titkos társaságnak is. 1920-ban angol irodalomból diplomázott, de nem találta helyét a világban. Előbb ingatlanügynökként, majd tanárként képzelte el jövőjét. Ezért átiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol az angol nyelvet és irodalmat tanulmányozta. A biológia iránti szunnyadó érdeklődését az egyetem orvostanhallgatóival kötött barátsága keltette fel, elhatározta, hogy beiratkozik a mikrobiológiai doktori programba.

A karizmatikus tanszékvezető, Hans Zinsser tanítványaként 1930-ban bakteriológiából és immunológiából PhD-fokozatot szerzett. Disszertációjában bebizonyította, hogy az anafilaxiás sokk (a legsúlyosabb allergiás reakció) és a tuberkulinra való hiperszenzitivitás (túlérzékenységi reakció) különböző jelenségek. 1930 és 1946 között a Harvard orvosi karán kutatott és tanított. 1935-ben adjunktusi, 1942-ben docensi kinevezést kapott. Elsősorban a baktériumok virulenciáját és a gazdaszervezet ellenállását vizsgálta.

Kutatásai új és alapvető ismereteket nyújtottak a tuberkulózisról, a pneumococcus-fertőzésekről és a bakteriális fertőzésekkel szembeni ellenállásról. 1938-ban emlősök vírusaival kezdett foglalkozni, szerológiai tesztet dolgozott ki a mumpsz vírus diagnosztizálására, bőrtesztet a vírussal szembeni védettség kimutatására, és bizonyította az inaktivált vírus immunizáló hatását, valamint fertőzőképességének gyengítését a csirkeembriókban való kitenyésztés révén. (A vírusok csirkeembriókban való tenyészthetőségére is ő jött rá.)

A második világháború alatt az amerikai hadügyminisztérium fertőző betegségekkel foglalkozó polgári tanácsadójaként dolgozott, szaktudásával néhány évig a haderőt is szolgálta.

1946-ban felkérték a bostoni Children's Medical Center gyermekkórház fertőző betegségeket kutató laboratóriumának létrehozására. Az emberi vírusbetegségekkel kapcsolatos kutatásokat, köztük a járványos gyermekbénulást okozó poliovírussal való kísérletezés vezetésével bízták meg. Akkor még azt hitték, hogy ez a vírus csak az idegsejtekben tenyészik, de Enders kételkedett ebben.

Első kísérleteiket a mumpsz vírusával végezték, de mivel a szövetkultúrában baktériumok is tenyésztek, próbálkozásuk kudarcot vallott. A röviddel korábban felfedezett penicillin nevű antibiotikum azonban megállította a baktériumok szaporodását, a vírusok tenyésztését viszont nem befolyásolta.

Ezt követően próbálkoztak a poliovírussal, amelyet először embrionális bőrsejteken, majd más szöveteken is sikerült kitenyészteniük. Az általuk kidolgozott szövetkultúra-módszer tette lehetővé a poliovírus tisztán és nagy mennyiségben történő vizsgálhatóságát. A poliovírus tenyésztési módszerének kidolgozásáért 1954-ben munkatársaival Thomas Wellerrel és Frederick Robbinsszal megosztott orvostudományi Nobel-díjat kaptak.

Felfedezésük utat nyitott a járványos gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztéséhez.
A polio elleni első szérumot 1953-ban Jonas Salk kísérletezte ki, az inaktivált vírust csak injekcióban lehetett beadni, Albert Sabinnak pedig 1954-ben sikerült megalkotnia a szájon át adható vakcinát. Enders munkásságát 1954-ben Albert Lasker-díjjal, 1963-ban az Elnöki Szabadság érdemrenddel is elismerték. Számos nemzetközi tudományos társaságnak, az Angol Királyi Akadémiának is tagja volt.
1985. szeptember 8-án, nyolcvannyolc éves korában halt meg a connecticuti Waterfordban.

Kapcsolódó anyagok

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


A modern védőoltások atyja