TARTALOM

 VISSZA

 


A halál mint legfőbb intenzitás


A halál mint legfőbb intenzitás

| |
 


Keats Londonban született 1795. október 31-én. Már az iskolában lefordította az Aeneist, s élete végéig vonzódott az antik világhoz. 1814-ben Londonban orvosi tanulmányokba kezdett, de félbehagyta, 1817-től csak az irodalomnak élt, s a görögség, az angol gótika és az olasz reneszánsz felé fordult.

Az 1817-ben keletkezett hosszabb műve, az Endymion történetét Ovidiustól kölcsönözte, s a romantika érzésvilágát tükrözte - a szerelmet transzcendens, önpusztító érzelemként írta le. 1818-ban jelentkeztek először tüdőbaja tünetei, öccse is tébécében halt meg.

“Keats költészetét mindenekelőtt halálköltészetnek tartom. A „halál" (death) mint főnév hetvenhétszer szerepel a verseiben; a „meghalni" ige különféle változatai pedig több mint százszor. Költészetének azonban a halál nemcsak a tárgya, hanem az alanya is; sok esetben maga a halál szól belőle. Nem csoda, hogy orvosai állítólag eltiltották a versírástól. A költészet néhány rövid év alatt minden erejét fölemésztette.”

„Keats költészete azt sugallja, hogy egyedül a halálszenvedély mértéktelen tapasztalata keltheti fel a létezés misztériumának felemelő és mégis letaglózó élményét.” – írta róla Földényi F. László.

Keats beleszeretett Fanny Brawne-ba, de anyagi és egészségi helyzete beárnyékolta kapcsolatukat, 1819 októberében mégis eljegyzést tartottak. 1819-ben írta Boccaccio nyomán az Izabella vagy a bazsalikomcserép című elbeszélő költeményét, majd a Lamiát, a Szent Ágnes- estét, a nagy ódákat, a Hyperion két változatát.

1820 júliusában jelent meg utolsó kötete, s ez a kritika elismerését is meghozta számára. Rómában halt meg, s ezt íratta sírkövére: “Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét.”

A felirat tévedett, Keats kora angol lírájának legkiválóbbja volt. Byron kultuszának hanyatlásával Shelley és az ő elismerése egyre nőtt, s ma a világirodalom legnagyobbjai között tartjuk számon.

„Nem a halált tartotta szépnek (nem volt dekadens), hanem a szépségben fedezte fel azt az erőt, amely az embert a halálba kényszeríti. Ezért nevezhette a halált ebben a szonettben is csúcsnak, az élet maximumának, amelyben minden túlcsordul: ha én meghalok, sugallja, akkor velem együtt minden meghal. A halál nála bármely pillanatban robbanni képes intenzitás, amelynek ormaira – mint az Endymionban írja – az önpusztítás fokain jut el az ember.„ (Földényi)

Ezért is nehéz költészetének gondolatiságát hitelesen visszaadni a fordítások során. . Verseit a legkiválóbb magyar fordítók ültették át nyelvünkre: Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Radnóti, Vas István, Szabó Lőrinc.

Levelei is értékesek, mély gondolatok és érzékeny, kritikai szemlélet jellemzik, s életének, fejlődésének megértéséhez adnak kulcsot

Forrás: MúltKor,Jelenkor

Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A halál mint legfőbb intenzitás