TARTALOM

 VISSZA

 


A halál mint legfőbb intenzitás


A halál mint legfőbb intenzitás

| |
 


Keats Londonban született 1795. október 31-én. Már az iskolában lefordította az Aeneist, s élete végéig vonzódott az antik világhoz. 1814-ben Londonban orvosi tanulmányokba kezdett, de félbehagyta, 1817-től csak az irodalomnak élt, s a görögség, az angol gótika és az olasz reneszánsz felé fordult.

Az 1817-ben keletkezett hosszabb műve, az Endymion történetét Ovidiustól kölcsönözte, s a romantika érzésvilágát tükrözte - a szerelmet transzcendens, önpusztító érzelemként írta le. 1818-ban jelentkeztek először tüdőbaja tünetei, öccse is tébécében halt meg.

“Keats költészetét mindenekelőtt halálköltészetnek tartom. A „halál" (death) mint főnév hetvenhétszer szerepel a verseiben; a „meghalni" ige különféle változatai pedig több mint százszor. Költészetének azonban a halál nemcsak a tárgya, hanem az alanya is; sok esetben maga a halál szól belőle. Nem csoda, hogy orvosai állítólag eltiltották a versírástól. A költészet néhány rövid év alatt minden erejét fölemésztette.”

„Keats költészete azt sugallja, hogy egyedül a halálszenvedély mértéktelen tapasztalata keltheti fel a létezés misztériumának felemelő és mégis letaglózó élményét.” – írta róla Földényi F. László.

Keats beleszeretett Fanny Brawne-ba, de anyagi és egészségi helyzete beárnyékolta kapcsolatukat, 1819 októberében mégis eljegyzést tartottak. 1819-ben írta Boccaccio nyomán az Izabella vagy a bazsalikomcserép című elbeszélő költeményét, majd a Lamiát, a Szent Ágnes- estét, a nagy ódákat, a Hyperion két változatát.

1820 júliusában jelent meg utolsó kötete, s ez a kritika elismerését is meghozta számára. Rómában halt meg, s ezt íratta sírkövére: “Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét.”

A felirat tévedett, Keats kora angol lírájának legkiválóbbja volt. Byron kultuszának hanyatlásával Shelley és az ő elismerése egyre nőtt, s ma a világirodalom legnagyobbjai között tartjuk számon.

„Nem a halált tartotta szépnek (nem volt dekadens), hanem a szépségben fedezte fel azt az erőt, amely az embert a halálba kényszeríti. Ezért nevezhette a halált ebben a szonettben is csúcsnak, az élet maximumának, amelyben minden túlcsordul: ha én meghalok, sugallja, akkor velem együtt minden meghal. A halál nála bármely pillanatban robbanni képes intenzitás, amelynek ormaira – mint az Endymionban írja – az önpusztítás fokain jut el az ember.„ (Földényi)

Ezért is nehéz költészetének gondolatiságát hitelesen visszaadni a fordítások során. . Verseit a legkiválóbb magyar fordítók ültették át nyelvünkre: Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Radnóti, Vas István, Szabó Lőrinc.

Levelei is értékesek, mély gondolatok és érzékeny, kritikai szemlélet jellemzik, s életének, fejlődésének megértéséhez adnak kulcsot

Forrás: MúltKor,Jelenkor

Kapcsolódó anyagok

Így készült a Mayo Clinic kórházainak hálózata a COVID-19-járványra

Melyek a fogászati sürgősségi ellátás körébe tartozó beavatkozások?

Koronavírus kisokos

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


A halál mint legfőbb intenzitás