hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az Atkins-diéták cardiovascularis veszélyei


Az Atkins-diéták cardiovascularis veszélyei

| | |
 

A bmj.com oldalon a héten megjelent cikk szerint azok a nők, akik rendszeresen alacsony szénhidrát- és nagy fehérjetartalmú diétát követnek, nagyobb cardiovascularis kockázatnak vannak kitéve, mint azok, akik nem így étkeznek.
A kis esetszám ellenére (évente 10 000 nő közül 4-5 további cardiovascularis eset) a szerzők mégis azt mondják, hogy ez 28%-os emelkedés, illetve, hogy ezek az eredmények többnyire a fiatal nők populációjában adnak okot aggodalomra, mert ők követik leginkább a különböző fogyókúrás irányzatokat, ezért évekig halmozott kockázatúaknak számítanak.
Az alacsony szénhidrát-, magas fehérjetartalmú diétákat leggyakrabban a testsúly megtartására alkalmazzák. Jóllehet, hogy tápanyagtartalom szempontjából még elfogadhatók is ezek a diéták, amennyiben a fehérjetartalmuk növényi eredetű (pl. magvak), illetve ha főleg az egyszerű és finomított (pl. egészségtelen édesítők, italok és rágcsálnivalók) szénhidrátok bevitelét csökkentik. A lakosság ezt sokszor nem ismeri fel, és nem eszerint követi a diétákat.
E diéták hosszú távú cardiovascularis hatásairól készült tanulmányok különböző eredményeket hoztak. Ezért egy nemzetközi szerzőket tömörítő csoport vizsgált meg 44 000 svéd, 30–49 éves nőt (átlagosan 15 éves követéssel).
Ezek a nők kiterjedt, diétára és életvezetésre vonatkozó kérdőívet töltöttek ki, melyben a diétát az alacsony szénhidrát-magas fehérje (LCHP) pontozással mérték, ahol a kettes értéktől, vagyis a nagyon magas szénhidrát- és alacsony fehérjefogyasztástól egészen a 20-ig terjedt a skála, ami a nagyon alacsony szénhidrát- és magas fehérjefogyasztást jelzi.
Az eredményekre valószínűleg ható faktorokat is számításba vették, olyanokat, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a magas vérnyomás diagnózisa, a fizikai aktivitás szintje vagy a telített/telítetlen zsírok fogyasztása.
Az értékelés utáni eredmények azt mutatták, hogy 43 396 nő közül a 15 év alatt 1270 esetben fordult elő valamilyen cardiovascularis esemény (55% ischaemiás szívbetegség, 23% ischaemiás stroke, 6% haemorrhagiás stroke, 10% subarachnoidalis vérzés és 6% perifériás artériás betegség).
A cardiovascularis események előfordulása egyenes arányban állt a növekvő LCHP-pontokkal.
A nem korrigált számadatok alapján, a 6 vagy annál kevesebb LCHP pontokhoz képest, a 7 és 9 pontúaknál a cardiovascularis betegségek 13%-kal többször fordultak elő, míg a 10 és 12 pontúaknál 23%-kal, illetve a 13 és 15 pontúaknál 54%-kal és a 16 pont feletti nők esetén 60%-kal volt magasabb ez az arány.
Miután az egyéb kockázati tényezők szerint korrigálták az eredményeket, még mindig szignifikánsan, 5%-kal nagyobb valószínűséggel fordult elő szív- és érrendszeri esemény vagy halál az LCHP minden két ponttal történő növekedésekor. Az 5%-nyi különbség a szénhidrátbevitel 20 g-mal (egy kisebb zsemlével egyenértékű) csökkentéséből és a fehérje 5 g-mal (egy főtt tojással egyenértékű) növeléséből ered.
Összességében a korrigált értékek 10 000-re nőre vetítve további 4-5 cardiovascularis esetet jelentenek évente, azokhoz képest, akik nem követnek alacsony szénhidrát-, magas fehérjetartalmú diétát.
A magasabb iskolázottsági szint és a fizikai aktivitás csökkentették a cardiovascularis kockázatot, míg a dohányzás növelte.
A szerzők egyetértenek abban, hogy a „szénhidrátok minősége és a fehérjék forrásának megfontolása nélkül rendszeresen követett” LCHP-diéták nagy szív- és érrendszeri kockázatot rejtenek. Ebben a tanulmányban azonban nem tértek ki arra kérdésre, hogy vajon az LCHP-diéták lehetséges rövid távú haszna alapján a testsúly megtartásban vagy az inzulinrezisztenciában lehetne-e alkalmazni őket. Ennek tisztázása a szerzők szerint további vizsgálatokat igényel.
A kísérő cikk felveti, hogy a súlycsökkentés rövid távú hasznát meghaladja hosszú távon a cardiovascularis kockázat. A Német Táplálkozástudományi Intézetből Anna Floegel és a németországi Max Delbrück Molekuláris Orvosi Központból Tobias Pischon azt állítják, hogy ezen a területen végzett különböző vizsgálatok következtetései között lévő ellentmondást „meg kell oldani, mielőtt az alacsony szénhidrát-, magas fehérjetartalmú diétákat biztonsággal ajánlhatják a betegeknek”.
Egyúttal abban is egyetértenek, hogy az ezekből a diétákból fakadó bármilyen rövid távú előny „nem tekinthető jelentősnek, annak tükrében, hogy növekvő számú bizonyíték szól arról, hogy hosszú távon növeli a cardiovascularis morbiditást és mortalitást”.

Szemlézte: Pásztor Viktória

2012. július 2.


Kulcsszavak

Atkins diéta, cardiovascularis kockázat, magas fehérje- alacsony szénhidrát

Kapcsolódó anyagok

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

Nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszeres kezelésének szempontjai

A legújabb (2018) európai ESH/ESC irányelvekről - III. rész. A nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszerelésének szempontjai

A legújabb (2018) európai ESH/ESC irányelvekről - I. rész Legfontosabb változások, és cardiovascularis kockázat

A nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszerelésének szempontjai a 2018. évi ESH/ESC Hypertonia Irányelvek alapján

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább


Krónikus koronária szindróma

Megjelent az Európai Kardiológus Társaság (ESC) “Krónikus koronária szindróma (CCS)” kezelésére vonatkozó új Klinikai Irányelve, amely a stabil koszorúér betegség terápiájával kapcsolatban 2013-ban megfogalmazott javaslatokat cseréli le.

Tovább


Az Atkins-diéták cardiovascularis veszélyei