Mi befolyásolja a citokinválaszt?
2024. MÁRCIUS 13.
2024. MÁRCIUS 13.
Szöveg nagyítása:
A nemzetközi kutatás
Violaine Saint-André és munkatársai, a párizsi Pasteur Institute és a stockholmi Karolinska Institutet immunológus, genetikus és biostatisztikus szakemberei annak jártak utána, hogy az életkoron, a nemen és a genetikán kívül milyen egyéb tényezők befolyásolhatják az immunválasz egyik fontos elemét, a citokinválaszt. Saint-André és munkatársai a Milieu Intérieur projekt során összegyűjtött vérmintákat, vizsgálati eredményeket és kérdőíves adatokat használták. E projekt célja az egészséges immunrendszer egyedi variábilitása mögött álló okok feltárása; eddigi eredménye az életkor, a nem és a genetika hatásának számszerűsítése. A kutatók 1000 személy teljes vérmintáit 22 órán át stimulálták 11 ismert immunagonistával (vírusok, baktériumok, toxinok, antitestek), majd megmérték 13 orvosilag releváns citokinfajta koncentrációját (az alkalmazott immunagonisták között a veleszületett és az adaptív immunrendszer indukálói egyaránt voltak). Az így kapott eredményt 136 szocio-demográfiai, környezeti, klinikai és táplálkozási változó tükrében elemezték, és megállapították, hogy ezek a változók milyen összefüggést mutatnak az egyes citokinfajták vérszintjével.
Az eredmények
Mint kiderült, a dohányzás, a látens cytomegalovírus-fertőzés és a testtömegindex járul hozzá leginkább a citokinválaszban tapasztalható egyéni variábilitáshoz (erősebb indukciót okozva). A jelenlegi dohányzás a veleszületett és az adaptív immunválasz citokinjeit egyaránt befolyásolja. A dohányzással kapcsolatos változók – a dohányzás éveinek száma, az utolsó dohányzás óta eltelt évek száma és a cigaretták teljes száma – következetes összefüggéseket mutatnak a citokinválasszal. A jelenlegi dohányosokkal szemben, a múltbeli dohányosok veleszületett immunválasza a stimulációt követően nem tér el a soha nem dohányzókétól. Ezzel ellentétben, a múltbeli dohányosok adaptív immunrendszere a jelenlegi dohányosokéval megegyezően a stimulációt követően erősebb indukciót mutat. Vagyis a dohányzás rövid távon hat a veleszületett immunválaszra, míg az adaptív immunválaszra hosszú távú hatása is van. Mindez megerősíti azt a korábbi megfigyelést, miszerint a dohányzás gyulladást vált ki a szervezetben, és rontja a bakteriális fertőzésre adott immunválaszt.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy epigenetikus változások állnak-e a dohányzás hosszú távú hatása mögött. Kb. 2500 olyan DNS-metilációs helyet azonosítottak, ami nem dohányzókkal összehasonlítva a jelenlegi dohányosok DNS-ében alulmetilált (a múltbeli dohányosok esetében pedig metiláltságuk mértéke a kettő között helyezkedik el), és ezek között kb. 130 olyan metilációs helyet találtak, ami összefüggést mutat a citokintermeléssel. A korábbi dohányosok esetében a dohányzással töltött évek száma, az elszívott összes cigaretta száma és a stimuláció hatására megnövekedett IL-2-szint negatívan korrelál az említett DNS-helyek metilációs szintjével, míg a dohányzás abbahagyása óta eltelt évek száma pozitívan korrelál a DNS-metilációs szintjükkel. Az a DNS-hely egyébként, aminek hipometiláltsága leginkább összefügg a dohányzással, a dohányzás abbahagyásának kvantitatív biomarkere; a hely hipometiláltsága a COPD és a tüdőrák megnövekedett kockázatát is jelzi.
A dohányzás az immunagonistákra megnövekvő citokinszint interindividuális varianciájának 4–9%-át magyarázza, ami az életkor, a nem vagy a genetikai hatásoknak megfelelő szint, amennyiben azok jelen vannak.
Mint arra a kutatók felhívják a figyelmet, a dohányzás és az elhízás az immunrendszer hibás működésének módosítható rizikófaktorai, az ellenük való küzdelem a közegészségügy és a klinikusok prioritása kell legyen, továbbá annak a reményüknek is hangot adnak, hogy az immunválasz-variábilitás hátterében álló tényezőket a jövőben figyelembe veszik a kezelések tervezése és az oltások fejlesztése során.
szemlézte: dr. Kazai Anita
Eredeti:
Smoking changes adaptive immunity with persistent effects.
Saint-André V, Charbit B, Biton A, Rouilly V, Possémé C, Bertrand A, Rotival M, Bergstedt J, Patin E, Albert ML, Quintana-Murci L, Duffy D; Milieu Intérieur Consortium. Nature. 2024 Feb 14.
https://doi.org/ 10.1038/s41586-023-06968-8.
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.
A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek destrukciójához vezető krónikus autoimmun betegség. Kialakulásában genetikai és környezeti faktorok együttesen vesznek részt. A genetikai meghatározottság körülbelül 50%-áért bizonyos HLA-DRB1 szekvenciák, az úgynevezett shared epitópok (SE) felelősek.
A Lancet tanulmánya az eddigi legnagyobb esetszámú és leghosszabb utánkövetésű kohorszvizsgálat, ami kórházi kezelésben részesült Covid-19-ből gyógyulók állapotával foglalkozik, és az extrapulmonalis szervi manifesztációkról is beszámol. A vuhani vizsgálat eredménye szerint a tünetek jelentkezése után fél évvel a kórházból hazabocsátott betegek 76%-a küzd még legalább egy tünettel.
Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.
COVID-19
Habár a legtöbb fogászat bezár a COVID-19 járvány alatt, a sürgősségi betegeket a fogászati klinikák ellátják. Milyen módon védekezhetnek a fogorvosok a fertőzésveszélyben, és hogyan előzhetik meg, hogy esetlegesen fertőzött páciensük révén további betegek fertőződjenek meg?
Egészségpolitika
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.