Gyógynövényekkel évezredek óta gyógyítanak, s ma is a házipatika részét alkotják. A gyógynövényekkel való gyógyítás azonban igen összetett feladat, s korántsem merül ki abban, hogy egy-egy gyógynövényt kiválasztunk, és adott célra használunk. A gyógynövény-készítmény hatása általában lassúbb, mint a megfelelő szintetikus gyógykészítményeké, így inkább azok fogják terápiás célokra kipróbálni a gyógynövényeket, akiknek a betegsége évekig elhúzódhat. A különböző készítmények jelenthetik magát a gyógynövényt vagy az abból különböző úton kinyert anyagokat, és – más gyógyászati szerekhez hasonlóan – tabletta, kapszula, folyadék, krém és egyéb formában egyaránt megtalálhatók. Bizonyos szempontból valamennyi gyógynövény veszélyes is lehet, abban az esetben például, ha kedvezőtlen kölcsönhatásba lépnek receptre felírt vagy vény nélkül kapható gyógyszerekkel, különböző élelmiszerekkel, más növényi anyagokkal, vitaminokkal, táplálék-kiegészítőkkel. De előfordulhat az is, hogy egyes laboratóriumi vizsgálatok eredményeire is kihatnak. Számos tényező befolyásolhatja a gyógynövénykészítmények hatását: fontos lehet a begyűjtés vagy az elkészítés módja, de az is, hogy mely cég gyártja és forgalmazza ezeket. Egyénenként is eltérő lehet az egyes gyógynövények hatása, hiszen nem mindegy, hogy ki, milyen egészségi állapotban alkalmazza ezeket a készítményeket. Veszélyes például a különböző krónikus betegségben szenvedőknek adni ilyen készítményt ellenőrzés nélkül. S a szülőnek is, aki gyermekének gyógynövénykészítményt kíván adni, tanácsos erről hozzáértő orvosi véleményt szereznie! Most három közismert, a mindennapi gyógyításban használatos gyógynövényt tekintünk át. Fekete nadálytő A fekete nadálytő (Symphytum officinale) akár önmagában, akár más gyógynövényekkel együtt alkalmazva népszerű gyógynövény. A forgalomban lévő készítményeket különféle Symphytum-fajok leveleiből, gyökereiből vagy gyöktörzséből (rizómájából) állítják elő. E különféle köznapi nevű (feketegyökér, forrasztófű, nadálygyökér) növények az észak-amerikai földrészen igen elterjedtek. A szert egyes hívei rendkívüli gyógynövénynek, egyetemes csodagyógyszernek kiáltották ki. Leggyakrabban krém formájában alkalmazták, és úgy tartották, segíti a vágott, zúzódásos sebek és égési bőrsérülések gyógyulását. Használták továbbá öblögetőszerként is, szájüregi panaszok és torokfájás csillapítására is. Belsőleg is alkalmazták, például gyomorfekély gyógyítására, a vér tisztítására, továbbá javallották tartós köhögés, reuma, hörghurut, torokgyulladás vagy akár rákos betegségek kezelésére is . A vizsgálati eredmények alapján a feketenadálytő-gyökér anyagának mintegy egyharmadát egy nyálka állagú szénhidrát alkotja, amely vékony hártyát képez a bőrön, ezzel bizonyos mértékű védelmet nyújtva és enyhítve a bőrirritáló hatásokat. A gyökérben megtalálható másik összetevő, az allantoin ismert sejtosztódás-serkentő, kedvező hatást gyakorol a sebgyógyulási folyamatokra. A vizsgálatok szerint a fekete nadálytő használható zúzódások és ficamok helyi kezelésére. A belőle készült kivonatokban ugyanakkor számos súlyos toxikus hatást kiváltó komponens található. Tartalmaz ún. pirrolizidin alkaloidokat, amelyek a gyökérben körülbelül tízszer akkora mennyiségben találhatók meg, mint a levelekben. E vegyületek mindegyike toxikus a májra, valamint máj- és tüdőrákot okozhat. Állatkísérletekben a fekete nadálytővel kezelt állatokban hat hónapon belül máj- és hólyagrák lépett fel, és egyértelmű egyéb májkárosodások is mutatkoztak. A fekete nadálytőnek bizonyítottan van terápiás értéke enyhe zúzódások és ficamok külsőleg végzett kezelésében. A toxicitás kockázata miatt azonban a fekete nadálytő mindenféle belső használata indokolatlan és veszélyes. Borsmenta A borsos mentát (röviden borsmentát) szájfrissítésre és ízesítőszerként hosszú ideje használjuk, és igen hosszú múltra tekint vissza gyógyászati alkalmazása is. A borsos menta (Mentha piperita) a fodormenta (Mentha spicata) és a vízmenta (Mentha aquatica) hibridje. Mind a borsos mentában, mind a fodormentában számos vegyületet találunk, de a két növény abban különbözik a legjelentősebben, hogy a fodormenta-olajban nincs mentol. A borsmenta számos jellemző tulajdonságát a mentolnak tulajdonítják, és a gyógyszerészeti borsmenta-olaj szabványosan 44% mentolt tartalmaz. A borsmenta belső használatáról azt tartják, hogy az emésztőrendszer legkülönfélébb zavaraiban segít, például emésztési zavarokban és irritábilisbél-szindrómában (IBS), továbbá csökkenti a felfúvódást, jó a gyomorrák ellen, s emellett enyhíti a fejfájást. A borsmenta (és a mentol) külsőleg használva kedvezően hat a fejfájásokra, izomfájdalomra, leégésre, az ízületi gyulladással járó csont- és izomrendszeri fájdalmakra, illetve idegzsába és reuma ellen. Állatkísérletek is bizonyították, hogy a borsmentaolaj és a mentol enyhíti a bélgörcsöket, a klinikai vizsgálatok pedig igazolták, hogy a borsmenta-olaj a placebonál hatékonyabb a bélgörcsök csillapításában. Az (IBS) rendkívül gyakori panasz, meglehetősen kellemetlen betegség, és jelenleg nincsen rá kielégítő kezelési mód. Egy 2005. évi áttekintés 15 véletlen besorolásos, kontrollos, kettős vak vizsgálatot talált a borsmentaolaj IBS elleni alkalmazására. Az áttekintést végzők arra a következtetésre jutottak, hogy enyhe hasmenéssel vagy székrekedéssel járó IBS esetén a borsmenta lehet a javallott terápia. Laboratórium vizsgálatokban kimutatták, hogy a borsmenta hatása a mentolnak tudható be. A hatás lényege, hogy a vegyület a fájdalmat és viszketést érző idegeket is elnyomja, továbbá értágító hatású, ami elősegíti a gyógyulási folyamatokat. A mentolos termékek népszerűsége ellenére a borsmenta helyi alkalmazásának hatékonyságával kapcsolatban igen kevés kontrollos vizsgálatot végeztek. A borsmenta-olajról kimutatták, hogy serkenti a menstruációs vérzést és a méhösszehúzódásokat, ezért terhesség alatt nem ajánlatos az alkalmazása, csecsemők és gyermekek számára pedig ugyancsak ellenjavallt a borsmenta-olaj vagy kivonat alkalmazása. A szájon át szedett borsmentaolaj azonban hasznos lehet a bélgörcsök enyhítésében. Orbáncfű Az orbáncfű (Hypericum perforatum) népies neve csengőfű, lyukaslevelűfű, Szent János füve, Jézus füve. Szent János füvének azért is nevezik, mert Szent János napja, június 24. körül virágzik, és a növény rügyeiből és virágjaiból jellegzetes, vörös festékanyaggal színezett folyadék préselhető, amit a hagyomány Keresztelő Szent János vérének nevez. A levertség, depresszió napjainkban az egész világra kiterjedő népbetegség. Enyhe levertségük, valamint a depresszió és a nyugtalanság enyhe formáinak gyógymódjaként sokan az orbáncfüvet választják. Van, aki álmatlanságra és általános, krónikus fáradtság ellen is javasolja. A közelmúltban azt is felvetették, hogy az orbáncfű vírusos betegségek kezelésére is alkalmas, erre azonban jelenleg nincsenek megbízható kutatási adatok, ezért mindez feltételezés marad. Az orbáncfűvel az 1990-es évek folyamán számos klinikai vizsgálatot végeztek Németországban. Egy áttekintés 37 különböző vizsgálatra terjedt ki. Az enyhe vagy mérsékelt depresszióban szenvedő betegek vizsgálatai azt mutatták, hogy az orbáncfű hatásosabb a placebonál, és a hagyományos antidepresszánsokhoz hasonló hatékonyságú. Súlyos depresszióban szenvedő betegeknél az orbáncfű csak csekély mértékben volt jótékonyabb a placebonál. Az Egyesült Államok Orvosi Kollégiuma és az Egyesült Államok Belgyógyászati Társasága (American College of Physicians/American Society of Internal Medicine) által kidolgozott klinikai irányelvek felvetik, hogy az orbáncfű-kúra terápiás lehetőség lehet (a hagyományos antidepresszánsok helyett) az enyhe depresszió rövidtávú kezelésében. Mindazonáltal továbbra is csak óvatosan ajánlhatjuk az orbáncfüvet. Mind a mai napig nem tisztázott, hogy a növény mely összetevője a hatásokért felelős aktív hatóanyag. Például az Egyesült Államokban kimutatták, hogy a hiperflorin-tartalomban akár százszoros különbségek is lehetnek a különböző márkájú termékek közt, sőt jelentős ingadozás tapasztalható még az azonos márkanév alatt forgalmazott készítmények körében is. Németországban pedig a gyógyszertárakban árusított termékek sokkal hatékonyabbak, mint azok, amelyeket a bevásárlóközpontban lehet kapni. Az efféle minőség-ingadozások is magyarázhatják, hogy miért hat az orbáncfű másként és másként az egyes embereknél. Bár az orbáncfüvet szorongás és más lelki zavarok kezelésére is használják, az ezirányú hatásokat csupán kisszámú vizsgálatban ellenőrizték. Az Egyesült Államok Természetes Anyagok Adatbázisa (U.S. Natural Database) pedig az orbáncfüvet gyermekek esetében a „feltételezhetően biztonságos”, várandós vagy szoptató anyáknak pedig a „feltételezhetően nem biztonságos” kategóriába sorolja. A depresszió és a szorongás bonyolult természete miatt e betegségek leküzdésére sem az orbáncfű, sem más önmagában szedett gyógyszer nem tekinthető megfelelő kezelésmódnak. Mindennapjainkból nem érdemes kiiktatni a gyógynövényeket, de kellő körültekintéssel kell alkalmazni őket. NZS Forrás: Alternatív Medicina, Harmat Kiadó