Nem valósult meg a praxisalap létrehozása, az eszközpótlásra szánt támogatást úgy adták, hogy közben el is vettek, és megerősítés helyett még a kapacitásokat is szűkítették az alapellátásban. Miközben az egészségügyi kormányzat a meglehetősen drága kórházi ellátás felől az alap- és járóbeteg-ellátás felé irányítaná a pácienseket, az Önkormányzati Egészségügyi Napok XV. kongresszusán elhangzott előadásokból kiderült, az alacsonyabb ellátási szintek felkészítése a többletmunka befogadására egyelőre várat magára. Márpedig ahogyan az egész ágazat, úgy a kórházak is túl vannak a 24. órán, tehermentesítésük nem halasztható tovább.

Elmaradtak intézkedések az alapellátásban

A szolgáltatási alapcsomag meghatározása, az önálló tevékenységhez való jog a szakorvosoknak – többek között ezek is szerepeltek a Kasszaorvosi Szervezet javaslatai között, amelyeket Szócska Miklós államtitkárnak adtak át a Semmelweis Terv (ST) megvitatásának időszakában. A szervezet elnöke, Borsi Éva különösen fontosnak tartaná az alapcsomag meghatározását. E nélkül káosz van az ellátásban, senki nem tudja, mi jár a tb-járulékért cserébe, s az orvostársadalom „hálapénzre van ítélve”. Sajnos azonban az ágazati államtitkár határozottan nemet mondott a szolgáltatási alapcsomag definiálására.

Egyelőre a kívánságlista része maradt az 5 milliárd forintos praxisalap létrehozása is, amely már tavaly októberben szóba került, idén tavasszal pedig Szócska Miklós újra bejelentette életre hívását a háziorvosok és a házi gyermekorvosok letelepedésének ösztönzésére. Nem tűnt hathatós segítségnek az sem, hogy január óta a háziorvosok online jelenthetnek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Bár a személyes, vagy flopin történő jelentési kötelezettség valóban elavult volt, azonban az informatikai háttér megteremtéséhez semmiféle segítséget nem kaptak az orvosok – összegezte Borsi Éva.

Fele sem igaz az eszközpótlásra szánt támogatás visszaállításának – ezt már Selmeczi Kamill az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke mondta, aki szerint az amortizáció kérdése a mai napi megoldatlan maradt az egész egészségügyi rendszerben. A háziorvosok a korábbi támogatási szisztémában havonta kaptak kisebb összeget eszközbeszerzésekre, ennek összegyűjtögetése jelenthetett némi segítséget. Október 1-től azonban megvonták ezt a havidíjat, s helyette 1,5 milliárd forint szétosztását tervezik 3 év alatt az alapellátók között.

Az ígéretek ellenére az alapellátás strukturális megerősítése elmaradt, és még kapacitásokat is elvontak a rendszertől. Továbbra is fennáll az az igazságtalan helyzet, hogy a háziorvosok között az E-alap mindössze 2,5 százalékát osztják szét, holott ezen a szinten történik az orvos-beteg találkozások 70-75 százaléka.

Az alapellátásért felelős önkormányzatokkal kötött szerződések központi egységesítésére, és a fenntartói kötelezettségek pontos meghatározására is szükség lenne Borsi Éva szerint, már csak azért is, mert a helyhatóságok igyekeznek ezt a feladatukat a lehető legolcsóbban megúszni, de az is előfordul, hogy végül nem is fizetnek az orvosnak. A duális finanszírozás megoldást jelenthetne, amelyben az épületfenntartás, karbantartás és a rezsiköltség az önkormányzatokat terhelné, míg a költségvetés tervezésekor az OEP-nek kötelező lenne megegyeznie a díjakról az érintettekkel – vélte Selmeczi Kamill a kongresszuson.

Felkészületlen a járóbeteg-ellátórendszer is?

Bár nagy a várakozás a ST végrehajtásával kapcsolatban az ambuláns ellátók körében is, nem látják benne az ösztönzőket arra, hogy a járóbeteg-ellátás felé tereljék a pácienseket. Jelenleg a levegőben lógunk – összegezte gondolatait Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetség elnöke.

A járóbeteg-ellátásban a finanszírozás bonyolultsága okozza a legtöbb nehézséget. Miközben a kapacitást órában számolják, a teljesítményt díjazzák, ráadásul a járóbeteg-ellátók státusza sem tisztázott. Az ambuláns rendelők 75 százaléka kórházakhoz csatoltan, maradékuk önállóan működik, hetente közel 350 ezer szakorvosi és nem szakorvosi ellátást nyújtva a betegeknek.

Az új finanszírozási koncepciót a területi ellátási kötelezettség szerint gombolják újra november 1-től, ami még a teljesítményvolumen-korlátnál is nagyobb problémákat okozhat a járóbeteg-ellátóknál. Mivel a rendelők többsége mátrixos rendszerben dolgozik, így jobb lenne, ha a finanszírozás követné a beteget. Mindenképpen szükség lenne a pontrendszer egyszerűsítésére, és a bevételszerinti szabályozásra.

A közelmúltban mintegy 30 milliárd forintnyi uniós forrást költöttek a kistérségi egészségügyi központok létrehozására, bővítésére, ám az összes fejlesztés a lakosság mindössze 2 százalékát érintette. Az újítás hatékonyabb lett volna egyébként, ha sikerül még 15 milliárd forinttal kiegészíteni a meglévő alapot, például önkormányzati pályázati rendszerben. Az ambuláns ellátás eszközfejlesztésére még uniós források sem álltak rendelkezésre, márpedig erre muszáj lenne költeni, különösen akkor, ha a kórházak tehermentesítését a járóbeteg-ellátásban akarják megoldani – figyelmeztetett Pásztélyi Zsolt.

Dráma az ágazatban

Dráma van, s túl a 24. órán még mindig csak várunk a megoldásra – nyitotta expozéját Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint végre be kellene látni, hogy a mai ellátási alapcsomagot – vagyis, hogy mindenkinek minden jár – nem lehet finanszírozni a jelenlegi forrásokból.

Ahhoz, hogy a ST-ben is megfogalmazott célt, vagyis, hogy a ciklus végére a jelenleg 4,3 százalékos GDP-arányos költést a visegrádi országok 6 százalékos átlagára emeljük fel az egészségügyben, szükség lenne 60 milliárd forintra az ágazati adósságállomány szanálására, ugyanennyire, hogy az eladósodás ne induljon újra, szintén 60 milliárdot kellene szánni a béremelésre, 20 milliárdot az alapellátás megerősítésére, s még ennyit az infláció követésére.

Miközben az erőfeszítések ellenére az ellátáshoz való hozzáférés Magyarországon nem javul, a hatékonyság is csökken, az intézmények eladósodása pedig napról napra növekszik. Spontán szűkül az ellátási csomag, a bérek és a pótlékok csökkennek, s miközben kriminalizálják a paraszolvenciát, a lakosság azt hiszi, hogy van pénz az egészségügyre, csak éppen rossz a rendszer. Ilyen körülmények között természetes, aki csak megteheti, legyen akár beteg, akár munkavállaló, menekül a magyar egészségügyből.

Hogy a drámai helyzetből kilábaljunk, szűkíteni kell a kapacitásokat és a szolgáltatási csomagot, módosítani a szakmai eljárásrendeket és koncentrálni az erőforrásokat – sorolta a Kórházszövetség elnöke, aki azt is hozzátette, hogy ha megtesszük mindezeket a lépéseket, a kórházak adósságállománya még nem csökken, és a bérhelyzet sem oldódik meg. Az egészségügynek szüksége lenne a Széll Kálmán Terv által elvont forintokra, a népegészségügyi adó kibővítéséből származó bevételekre, és a finanszírozási technikák kiszélesítésére.

A kórházak bezárása ma már nem cél, hanem szükség – szögezte le Rácz Jenő. Az intézmények újabb központi konszolidációra szorulnak az év végére, ehhez minimum 30 milliárd forintot kell biztosítani. Jövőre pedig már a beszállítók sem fogják tudni finanszírozni a fekvőbeteg-ellátást.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2011-09-02