hirdetés

 VISSZA

Trombózismenedzsment - 2019;2(2)


A rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban és szívelégtelenségben egyidejűleg szenvedő betegeknél


A rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban és szívelégtelenségben egyidejűleg szenvedő betegeknél
Martinez BK, Bunz TJ, Eriksson D, Meinecke AK, Sood NA, Coleman CI
| |
 

Kulcsszavak

rivaroxaban, szívelégtelenség, nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban (NVPF)

Kapcsolódó anyagok

Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

A rivaroxaban hatásossága és biztonságossága daganathoz társuló vénás trombózisos betegekben

A FAST-MI regiszter (2005, 2010, 2015) a COMPASS tanulmány tükrében: A COMPASS-kritériumok alkalmazása infarktuson átesett populáción

Rivaroxaban aszpirinnel vagy a nélkül a cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában: a COMPASS tanulmány klinikai alkalmazása

A rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban és szívelégtelenségben egyidejűleg szenvedő betegeknél

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A FAST-MI regiszter (2005, 2010, 2015) a COMPASS tanulmány tükrében: A COMPASS-kritériumok alkalmazása infarktuson átesett populáción

Jelenleg a kis molekulatömegű heparinok képezik a malignus betegség talaján kialakuló thrombosis kezelésének aranystandardját, azonban jelentős teherrel és egészségügyi költségekkel járnak. A direkt orális antikoagulánsok a szájon át történő adagolás és fix dózis révén egyszerűbbé és a betegek számára kényelmesebbé tehetik a kezelést, és a legújabb kutatási eredmények szerint szerepük lehet ezen indikációban. Jelen hálózati metaanalízis a direkt orális antikoagulánsok, a kis molekulatömegű heparinok és a K-vitamin-antagonisták hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálta malignus betegség talaján kialakuló thrombosis esetén. A viszszatérő vénás thromboembolia előfordulása mind direkt orális antikoaguláns kezelés mellett, mind kis molekulatömegű heparinkezelés mellett alacsonyabb volt, mint K-vitamin-antagonista kezelés mellett. A súlyos vérzés tekintetében nem találtak szignifikáns különbséget a három kezelés között.

Tovább