Az én kislányomnál hetente többször is végeztek ultrahang vizsgálatot, azon kivül, hogy a belek telitettségét mutatta, azon kivül semmit. Leobenben egy speciális intenziven voltunk, ahol az ultrahang vizsgálatnak amúgy is nagy a kultusza. 6 hetet töltöttünk itt, elötte Magyarországon 3 hetet.
A lányom már az 1. születési hetében Nec-et kapott. A 8 hetes kezelés után, még mindig iszonyatosan magas CRP szinttel egy MR vizsgálat következett. Volt elötte hasi röntgen is, kb. hetente egyszer.
Az MR után átvitték Grazba, itt már 4-szer mütötték. Július 13-án, most pénteken lesz, hogy 4 hónapja van kórházban. Most 5-én a CRP szintje megint 223 volt.
A leobeni kezelés alatt 40 és 250 között volt, hol fent, hol lent. Nem tudom a gyógyszeres kezelés, vagy a saját szervezétenek a védekezö reakciója játszott-e szerepet abban, hogy folyamatosan hol fent hol lent volt a CRP szintje. Persze sohasem a normális (8 alatti) szinten.
A röntgen és az ultrahang egyáltalán nem mutatta ki, hogy mekkora a baj. A belei a NEC következtében több helyen perforálódtak. A vékony és vastagbélen a gyulladás fokozatosan vándorolt, mindig egy kicsit odébb.
Az elsö mütét 7 órás volt. Azt mondták, örüljünk annak, ha megmarad. Mert minket sokkolt a látvány, ahogy a kis hasa kinézett és egyböl mindketten a plasztikai mütétre gondoltunk.
Lehet viccesek vagyunk. Nem vagyunk orvosok. Én nyelvtanár vagyok, a férjem alpinista. Nem vagyunk hozzászokva az ilyen látványhoz.
Nem vagyok arról sem meggyözödve, hogy az ultrahang nem káros.
A terhességem alatt nekem 2 hetente kellett járnom, mivel ikerterhes voltam. A másik lányom, hála Istennek, makk egészséges és iszonyatosan sokat eszik.
Az ultrahang vizsgálatok után, nekem mindig görcsölt a hasam, magzatvizszerü folyásom volt, kisebb vérzésekkel kisérve. Itt Ausztriában elöirás, hogy az ultrahang vizsgálatokon részt kell venni. Nem tudom, hogy ezek mennyire egészségesek. Amúgy én az egész terhességem alatt ügyeltem magamra és a kicsikre. Sajnos korán jöttek, a 31. hétre.
Szerintem biztos vizsgálati módszer nem létezik. És hogy az ultrahang vagy a röntgen jobb-e. Ez is csak esetfüggö. Jelen ismereteink szerint az ultrahang nem káros, vagy kevésbé mint a röntgen. Persze a röntgenröl is jó darabig azt hitték, hogy nem káros és a legjobb módszer.
Az a baj, az orvosok elfelejtették a klasszikus orvoslást. Rohannak, a betegekkel nem igazán foglalkoznak. Hetek óta mondogattam, hogy valami nem normális. Tiszta puffadt volt a gyerek hasa, jobb oldalt olyan foltok voltak rajta mint akit kékre-zöldre vertek. Az erek azon a helyen iszonyatosan megduzzadtak. Széklete alig, aztán az MR elött és után már egyáltalán nem.
A korábbi tüneteket felsorolva, kérdem én az orvosokat, akik esetleg a hozzászólásom elolvassák. Ehhez még ultrahang kell és röntgen? Miért? A vizsgáló orvosnak nincs szeme? Csak füle esetleg? Mert a megfigyelés abból állt, hogy meghallgatta a gyerekemet ápoló növérkét, az ippeg mit referál. Az meg ugye csak a munkáját végezte, laikus révén nagy felhajtást nem akart... Gondolom én, mint szülö. Mert mit gondoljak?