VISSZA

Magyar Radiológia - 2010;84(4)


Nekrotizáló enterocolitis a neonatológiában: a röntgenés ultrahangvizsgálat szerepének összehasonlítása


Nekrotizáló enterocolitis a neonatológiában: a röntgenés ultrahangvizsgálat szerepének összehasonlítása
Jenei Mónika, Várkonyi Ildikó, Nyitrai Anna, Szabó Miklós, Bokodi Géza, Kis Éva

 
BEVEZETÉS - A szerzők a hasi ultrahangvizsgálat jelentőségét vizsgálták koraszülöttek és újszülöttek nekrotizáló enterocolitisének (NEC) diagnosztikájában. Összehasonlították a jelenlegi diagnosztikai standard, a natív hasi röntgenfelvétel és a hasi ultrahangvizsgálat érzékenységét ebben a kórképben. Az objektívebb összehasonlításhoz az irodalomból átvett röntgenscore-rendszer mellé létrehoztak egy ultrahangpontskálát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2006. június és 2009. október között 76 - mind klinikailag, mind radiológiailag igazolt -, NEC-ben szenvedő beteg közül 46-nak volt 24 órán belül összehasonlítható röntgen- és ultrahangvizsgálata. A szerzők egy 10 pontos ultrahangscore-rendszert alkalmaztak, amely súlyossági sorrendbe rendezi a NEC ultrahangtüneteit, és törekedtek rá, hogy az összhangban legyen az irodalomból átvett röntgenpontrendszerrel. A leleteket egyenként pontozták, majd megvizsgálták a két pontsor eloszlását, és ezek egymáshoz való viszonyát. A további vizsgálathoz a pontok alapján súlyossági csoportokat hoztak létre (enyhe, közepes, súlyos és nagyon súlyos kategória). A csoportok grafikus ábrázolása után megvizsgálták a két képalkotó módszer leleteinek pontozása alapján képzett csoportok egymáshoz való viszonyát. EREDMÉNYEK - Vizsgálatuk szerint mind a röntgen-, mind az ultrahangvizsgálat egyaránt alkalmas a NEC diagnosztikájára. Ezt statisztikailag is igazolták. A súlyossági csoportok vizsgálatánál bebizonyították, hogy a két képalkotó módszer eltér a harmadik és negyedik, azaz a súlyos és nagyon súlyos csoportok megítélésében. A két képalkotó módszer által kialakított súlyossági csoportok eloszlása különböző (p<0,01), és a harmadik és negyedik csoportok aránya az ultrahang-, illetve a röntgenvizsgálat esetén eltérő (p=0,003). KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahangvizsgálat a natív hasi röntgenfelvétellel megegyezően alkalmas képalkotó eljárás a nekrotizáló enterocolitis diagnosztikájára, és ebben igen jól kiegészítik egymást. Míg az enyhébb állapotokban a betegség súlyosságát a két módszerrel azonosnak találták, az ultrahang a súlyos esetek érzékenyebb elkülönítését teszi lehetővé. Igen szenzitív a perforáció detektálásában, és így szerepe lehet a műtéti indikáció felállításában is.

Kulcsszavak

nekrotizáló enterocolitis, hasi ultrahangvizsgálat, natív hasi röntgenfelvétel, bélperforáció, szabad hasi folyadék, műtéti indikáció

Kapcsolódó anyagok

Ritka gyermekkori pancreasterime

Inguinalis sérvtömlőben tompa hasi trauma következtében kialakult vékonybél-perforáció

Az epilepszia műtéti kezelése

Tompa hasi trauma okozta pancreasruptura diagnosztikai nehézségei

Hozzászólások:

1.,   Klara Vimlati mondta   2012. Július 11., Szerda 20:32:39
Az én kislányomnál hetente többször is végeztek ultrahang vizsgálatot, azon kivül, hogy a belek telitettségét mutatta, azon kivül semmit. Leobenben egy speciális intenziven voltunk, ahol az ultrahang vizsgálatnak amúgy is nagy a kultusza. 6 hetet töltöttünk itt, elötte Magyarországon 3 hetet.
A lányom már az 1. születési hetében Nec-et kapott. A 8 hetes kezelés után, még mindig iszonyatosan magas CRP szinttel egy MR vizsgálat következett. Volt elötte hasi röntgen is, kb. hetente egyszer.
Az MR után átvitték Grazba, itt már 4-szer mütötték. Július 13-án, most pénteken lesz, hogy 4 hónapja van kórházban. Most 5-én a CRP szintje megint 223 volt.
A leobeni kezelés alatt 40 és 250 között volt, hol fent, hol lent. Nem tudom a gyógyszeres kezelés, vagy a saját szervezétenek a védekezö reakciója játszott-e szerepet abban, hogy folyamatosan hol fent hol lent volt a CRP szintje. Persze sohasem a normális (8 alatti) szinten.
A röntgen és az ultrahang egyáltalán nem mutatta ki, hogy mekkora a baj. A belei a NEC következtében több helyen perforálódtak. A vékony és vastagbélen a gyulladás fokozatosan vándorolt, mindig egy kicsit odébb.
Az elsö mütét 7 órás volt. Azt mondták, örüljünk annak, ha megmarad. Mert minket sokkolt a látvány, ahogy a kis hasa kinézett és egyböl mindketten a plasztikai mütétre gondoltunk.
Lehet viccesek vagyunk. Nem vagyunk orvosok. Én nyelvtanár vagyok, a férjem alpinista. Nem vagyunk hozzászokva az ilyen látványhoz.
Nem vagyok arról sem meggyözödve, hogy az ultrahang nem káros.
A terhességem alatt nekem 2 hetente kellett járnom, mivel ikerterhes voltam. A másik lányom, hála Istennek, makk egészséges és iszonyatosan sokat eszik.
Az ultrahang vizsgálatok után, nekem mindig görcsölt a hasam, magzatvizszerü folyásom volt, kisebb vérzésekkel kisérve. Itt Ausztriában elöirás, hogy az ultrahang vizsgálatokon részt kell venni. Nem tudom, hogy ezek mennyire egészségesek. Amúgy én az egész terhességem alatt ügyeltem magamra és a kicsikre. Sajnos korán jöttek, a 31. hétre.
Szerintem biztos vizsgálati módszer nem létezik. És hogy az ultrahang vagy a röntgen jobb-e. Ez is csak esetfüggö. Jelen ismereteink szerint az ultrahang nem káros, vagy kevésbé mint a röntgen. Persze a röntgenröl is jó darabig azt hitték, hogy nem káros és a legjobb módszer.
Az a baj, az orvosok elfelejtették a klasszikus orvoslást. Rohannak, a betegekkel nem igazán foglalkoznak. Hetek óta mondogattam, hogy valami nem normális. Tiszta puffadt volt a gyerek hasa, jobb oldalt olyan foltok voltak rajta mint akit kékre-zöldre vertek. Az erek azon a helyen iszonyatosan megduzzadtak. Széklete alig, aztán az MR elött és után már egyáltalán nem.
A korábbi tüneteket felsorolva, kérdem én az orvosokat, akik esetleg a hozzászólásom elolvassák. Ehhez még ultrahang kell és röntgen? Miért? A vizsgáló orvosnak nincs szeme? Csak füle esetleg? Mert a megfigyelés abból állt, hogy meghallgatta a gyerekemet ápoló növérkét, az ippeg mit referál. Az meg ugye csak a munkáját végezte, laikus révén nagy felhajtást nem akart... Gondolom én, mint szülö. Mert mit gondoljak?

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A pécsi jezsuita gimnáziumtól a gyermekklinika röntgenosztályáig - Weisenbach János 75 éves

Első találkozásunkra Weisenbach Jánossal jól emlékszem. Az 1970-es évek végén Pécsett egy gyermekradiológiai tanfolyamon volt szerencsém Jánost megismerni, s rögtön tudtam, hogy ő az „én emberem”. Intelligens, nagy tudású, közvetlen embert ismerhettem meg, akivel később aztán a magyar gyermekradiológia fejlesztése érdekében szoros baráti és munkakapcsolatba kerültünk. Jánost méltán tartjuk számon a magyar gyermekradiológia ismert nagy egyéniségei között.

Tovább


Röntgenosztály Dombóváron a XX. században

Kanyargós kis ösvényen cammogok az autósztráda mellett. Mellettem szélsebesen száguldanak el technikai csodáikon a mai kor szegény áldozatai. Meglehetősen nagy pakkot cipelek. Tán érdemes lenne belenézni? Mit is gyűjtögettem és hordozok hátamon évtizedek óta halmozva?

Tovább


A scoliosis műtéti kezelése, valamint pre- és posztoperatív nyomon követése EOS teljesteströntgennel

A Cotrel-Dubousset spondylodesis a jelenleg legelfogadottabb orthopaediai sebészeti eljárás a scoliosis műtéti megoldásában. Igen nagy előnye, hogy a scoliosis három dimenziós korrekcióját teszi lehetővé, és stabil fixációt biztosít. Az EOS (Extended Orthopedic System) egy ultraalacsony dózisú, a teljes testet két irányban szimultán leképező röntgenkészülék, amelyet a gyártó cég leginkább mozgásszervi leképezésre fejlesztett ki.

Tovább


A Német Gyermekradiológus Társaság 47. kongresszusa - Graz, 2010. szeptember 16-18.

Idén Grazban került megrendezésre a Német Gyermekradiológus Társaság (GPR) 47., évenkénti kongresszusa. Ezen a találkozón a német, osztrák és svájci gyermekradiológusok vesznek részt, jómagam magyarként kakukktojás voltam.

Tovább


Nekrotizáló enterocolitis a neonatológiában: a röntgenés ultrahangvizsgálat szerepének összehasonlítása