Az ezotéria görög eredetű szó, melynek korunkban jelentősen megváltozott a jelentése. E fogalomhoz nem evilági dolgokat és okkult titkos társaságokat társítunk annak ellenére, hogy eredetileg az ezotéria biztos tudást jelentett. Nevezetesen olyan tudást, amelyet csak egy bizonyos csoport ismerhet meg: a beavatottak köre. Az ezotéria az emberiséggel egyidős jelenség, mivel az ember mint spirituális lény, az idők kezdete óta választ keres élete "nagy kérdéseire". A titkos tanokra használt kifejezés szerint az ismeretek rejtélyes, okkult, rejtett tudást mutatnak, szemben az ún. exoterikus tanokkal. Az ezotéria világába sorolható számos olyan irányzat, mely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele, a világot, annak működését és részeit tudományostól eltérő szempontból (vagy a dolgokat összefüggéseiben) vizsgálja. Bővebb értelemben azonban az ezotéria a lélek belseje felé irányuló utazást, szűkebb értelemben pedig csak a beavatottak számára elérhető misztikus tudást jelent. A tudás képviselőinek, az elitnek, a titkos szerveződéseknek mindig nagy szerepük volt a kultúra átadásában, képzésében. Szerb Antal szerint a XVIII század is a titkos társaságok fénykora volt. A rózsakeresztesek szerveződései a legnagyobb számban ekkor bukkannak fel a nyilvánosság előtt, bár a vonatkozó források száz évvel korábbik. A rózsakeresztesekre vonatkozó legrégibb adat nem más, mint két könyv, mely a németországi Casselben jelent meg. Az egyik 1614-ben, a címe Fama Fraternitatis R. C., a másik iratnak a címe A Confessio Fraternitatis R. C., vagyis a rózsakeresztesek vallomása. E dokumentumok azt állítják, hogy Christian Rosencreutz, aki 1388-ban született, alapította a szervezetet. Miután Németországban magas szintre emelte a tudását, elindult a Szentföldre. Zarándoklása közben eljutott az arab bölcsek városába, Damcarba, aholis beavatták a természet titkaiba. (A valóságban azonban ilyen személy nem is létezett, és a rózsakeresztesek alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae volt, aki a 17. században elsősorban gnosztikus teológiára épülő evangélikus-keresztény-ezoterikus iskolát hozott létre.) A rózsakeresztes testvériség tanításaiban amúgy fölfedezhetjük a manicheus és a gnosztikus filozófia egyes elemeit. A rózsakeresztesek titkos könyveiről számos legenda szól, néhányukat meg is találták, és meglehetősen nagy fejtörést okoztak a szakembereknek. A megfejtett irat Az elmúlt hónapokban az a hír röppent fel, hogy egy titkosírással írt szabadkőműves iratot sikerült megfejteni. Az irat neve Copiale Cipher. A titokzatos mű egy 105 oldalas, 75 ezer karakteres kézirat, amelyben felváltva szerepelnek absztrakt szimbólumok és latin betűk. A dokumentum 1760-1780 tájékára keltezhető. A megfejtésben egy magyar kutató Megyesi Beáta az Uppsalai Egyetem Nyelvészeti és bölcsészeti tanszékének munkatársa is részt vett. A programozóknak most 250 év után sikerült feltörni a kódot. A megfejtők szerint a könyv első része az okkulistákról és szertartásaikról szól, akik többek között a szemészettel foglalkozó titkos társaság voltak. A kéziratban részletezett rituálékból kiderült, hogy a társaság tagjait érdekelte a szemészet és a látószerv sebészete, noha semelyikük sem lehetett hivatásszerűen orvos. A második rész az 1700-as évek szabadkőműveseiről és rítusaikról, a harmadik rész pedig a skót szabadkőművesekről közöl ismereteket. A szöveg sok a történészek számára is meglepő volt: kiderül például belőle, hogy a skót szabadkőművesek elgondolásai az eddigi ismereteknél sokkal radikálisabbak voltak, például szót ejtenek a természetes jogok védelméről is. A dekódolás során kiderült, hogy nem a szövegben található görög és a latin karakterek hordozzák a jelentést, csak azért írták be őket, hogy félrevezessék a kódfejtőket. Végül egyértelművé vált, hogy az absztrakt szimbólumok hordozzák a jelentést, ezért minden egyes jelet egy betűvel feleltettek meg, így sikerült megfejteni a német nyelvű kéziratot. MTI