A különböző állatok agymérete szempontjából óriási különbségek vannak. A méhek agya csak 1 mg tömegű, a bálnák agyának tömege átlagosan 9 kg. Ezzel arányos az idegsejtek száma is. A méhek agyában egymillió sejtnél is kevesebb található, míg a bálnák idegsejteinek száma meghaladja a 200 milliárdot! Az átlagos emberi agy tömege 1,25–1,40 kg, ez mintegy 85 milliárd idegsejtnek felel meg. Lars Chittka és Jeremy Niven brit kutatók azt vizsgálták, hogy milyen a kapcsolat van az agy nagysága és a gondolkodási képesség között. Az agyállomány tömegének növekedése bizonyos helyzetekben kétségtelenül növeli a gondolkodási képesség színvonalát is, ám a nagyobb agyméret gyakran csak az idegrendszer bizonyos területeire vonatkozik. Főleg az érzékszerveket kiszolgáló agyközpontok növekedtek azoknál az állatoknál, melyek kiemelkedő érzékszervi képességekkel rendelkeznek, például rendkívüli a látásuk vagy a hallásuk. Ugyanez vonatkozik azokra az állatokra is, amelyek a többi élőlénynél ügyesebben, pontosabban mozognak. A nagyobb agyterület célja a jobb, megbízhatóbb mozgáskoordináció. A kutatók szerint ezekben az esetekben az agy ténylegesen nem rendelkezik többletfunkciókkal, csak az ugyanolyan funkciójú idegpályák ismétlődnek gyakrabban, mint a többieknél. Ez azt jelenti, hogy az ilyen állati agyban (a látást példaként véve) a látott kép nem különbözik számottevően attól a képtől, melyet a kisebb, de sokkal részletgazdagabb agyterülettel rendelkező állatok látnak. A méhek parányi agya képes fölfogni, hogy valami azonos-e vagy különbözik, és meg tudja különböztetni a szimmetrikus és a szabálytalan formákat. Ilyen szempontból olyan intelligens, mint például egy kutya, pedig lényegesen kevesebb idegsejttel dolgozza fel ugyanazt az információt. A nagyobb állatoknak főleg azért kell több agyszövet, mert testük nagyobb mérete miatt több izomsejtnek vagy nagyobb térfogatú szerveknek a szabályozását kell végeznie. A nagyobb agy önmagában tehát nem garantálja automatikusan a gyorsabb, jobb gondolkodást. Szemlézte: Balogh András, eLitMed.hu Forrás: Current Biology, R995-R1008, 17 November 2009, doi:10.1016/j.cub.2009.08.023