A háziorvosi rendelők új, tavasz óta tervezett törzskarton-rendszerének bevezetését első körben idén szeptember elsejével indították volna, majd második dátumként 2017. január elsejét jelölték meg. A jelenlegi állás szerint az év eleji kezdés is elodázódhat, hiszen legújabban a döntéshozók ezt a dátumot jelölték meg a kartonok kitöltéséhez és a feladat teljesítésének mibenlétéhez szükséges alapelvek kidolgozásának a zárónapjaként. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az elvek és a gyakorlati alkalmazás között bizonyos időnek kell még eltelnie.

Az egészségpolitika az új törzskarton-rendszert, az alapellátásban végrehajtandó komplex népegészségügyi program elválaszthatatlan részének tekinti. Alapelveivel a háziorvosok sem vitatkoznak ám, mint mondják, az ördög a részletekben keresendő. Bevezetése előtt számos szakmai és gyakorlati kérdés vár még válaszra. Ilyen fontos kérdés például az, hogy ki, mikor és mennyiért tölti ki és frissíti majd háromévenként az egyelőre még bizonytalan számú, de mindenképpen sok kérdést tartalmazó kartonokat? Mostanában több egészségpolitikus is azt hangoztatta, hogy az orvos mellett dolgozó nővérek ezt a munkát a rendelés után kényelmesen elvégezhetik és tekintettel arra, hogy ők nem kísérik el az orvost a terepen való beteglátogatáskor, a munkaidejükbe még belefér az adatgyűjtés is. Ezért nem járna nekik pluszjuttatás. Ez az állítás természetesen nélkülözi a realitásokat, hiszen bárki utána számolhat: egy átlagos praxis beteglétszáma 1000-1500 fő, de vannak 2000 lélekszámú körzetek is, nem beszélve az olyan praxisokról, amelyek két körzet betegeit is ellátják. Amennyiben, mint azt kiötlői állítják, egy karton kitöltése fél, de inkább egy órát igényel, az minimum 500, de lehet, hogy 2000 túlórát jelent, ráadásul ingyen, minden ellentételezés nélkül. Ezek szerint pedig (nagyon szerény, 500 forintos órabérrel számolva) egy nővér háromévente minimum 250 ezer, maximum egymillió forintos, térítésmentes „önkéntes” feladatot kellene, hogy ellásson.

Hiányzik a cél, a motiváció
A közelmúltban megalakult Háziorvosok Online Szervezete a jövőben, mint konstruktív véleményformáló, szeretne részt venni az erről szóló egyeztető fórumokon. Véleményük alátámasztására egy vitaanyagot is készítettek, amelynek javaslatait szeretnék érvényre juttatni a tárgyalásokon. Abban alapvető gondként a következő kérdéseket sorolják fel, amelyekre eddig semmilyen válasz nem született: „Mi a Törzskarton definíciója? Mi a felvételének a célja? Ki veszi fel az adatokat, kinek veszi fel az adatokat? Mi fogja motiválni az adatfelvevőt, a pácienst? Hol fogja tárolni ezeket az adatokat? Ki fog hozzáférni ezekhez az adatokhoz? Milyen egészségnyeresége lesz ennek a munkának? Mennyire lesznek valid adatok ezek? Háziorvosi szakmai konszenzuson alapszik-e a kérdések összeállítása?”

Érdeklődésünkre, a HAOSZ-hoz hasonló gondokat fogalmazott meg Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Szövetségének elnöke is: „Az új törzskarton rendszer az elképzelések szerint azt a célt szolgálná, hogy összegyűjtse, és naprakész állapotban tartsa a háziorvosi rendszerben megforduló páciensek (vagyis elvben az ország összes biztosított lakója) egészségügyi adatait. Ez a nyilvántartási rendszer tetemes mértékű adminisztratív munkát és ráfordított munkaidőt igényelne, mert az eredeti tervben szereplő kérdéssorok között számtalan olyan is szerepel, amely inkább szociológiai jellegű, kevésbé kapcsolható az adott személy egészségügyi állapotához. Ezek között nem egy olyan van, amely joggal vethet fel adatvédelemi kérdéseket, vagyis olyasmit firtat, ami ugyancsak kényes, magántermészetű információ. Ezeket vélhetően nem a háziorvosi praxisokban kellene begyűjteni. Elvileg a beteg ezekre a választ megtagadhatná, akkor viszont mi értelme volna a kérdőív erre vonatkozó részének.

Ki kezeli az adatokat?

Úgy tudom, az Adatvédelmi Biztos irodája is vizsgálja e kérdések mibenlétét. A kérdéssor összeállítói azzal indokolták ezeknek a kritikusan érzékeny információknak a begyűjtését, hogy az azok válaszai segíthetik a háziorvos munkáját. Gyakorló háziorvosként mondhatom: a háziorvos a saját praxisába tartozó személyeket, az ott eltöltött szolgálati évei alatt alaposan megismerte, tisztában van a környezetük, családi kapcsolataik, szociális helyzetük minőségével és pontosan tudja kinek, milyen szociális, vagy egyéb problémái lehetnek. Ehhez nincs szüksége kérdőívre. Az általa megismert információkat azonban megtartja magának, sehol sem rögzíti, pláne nem küldi tovább semmilyen hivatalba. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy egy új, a jelenleginél hatékonyabb egészségügyi stratégia kidolgozásához, amely állítólag jobban alkalmazkodna az ellátási igényekhez, a szükséges információkat éppen a háziorvosi praxisokból kellene beszerezni. Az OEP-nek, az OTH-nak, a KSH-nak és számos egyéb hivatalnak az egészségügyi rendszer szereplői eddig is tömegével szolgáltatták az adatokat. Kérdés, hogy például a szakrendelőkből, kórházakból, vagy egyéb szolgáltatóktól beérkezett korábbi adatoknak mi lett a sorsa? Azokat miért nem szelektálja, összesíti, értékeli senki? A hosszú évek alatt összegyűlt rengeteg információn kívül számos elemzés is készült, amelyek szintén alkalmasak lehetnének rá, hogy beépüljenek az új stratégiába. Jelenleg úgy tűnik, mintha a jövő egészségügyi ellátása, az ágazat korszerűbbé tétele kizárólag a háziorvosok adatgyűjtésén múlna.

Nincs szabad kapacitás a kitöltésre

A törzskarton rendszer gyakorlati oldalát tekintve még nagyobb problémába ütközünk: ki, mikor, hogyan, mennyiért fogja három év alatt elvégezni ezt a sziszifuszi munkát? Amellett persze, hogy tisztességgel teljesíti a napi gyógyító teendőit is. Tény, hogy a rendelőkben jelenleg is létezik törzskarton rendszer, amelynek adatait időszakonként frissíteni kell, ám ez a tevékenység méreteiben össze sem hasonlítható a tervezett rendszerével. Ennek az adatai anonim módon használhatók és mindenféle következtetések levonására alkalmasak lennének.

Mostanában több egészségpolitikus is úgy nyilatkozott, hogy a törzskartonozással nem a háziorvosokat terhelnék, hanem a mellettük szolgálatot teljesítő nővér feladata lenne az adatgyűjtés és azok későbbi karbantartása. A nővérnek – mondták – a napi 4-5 órás rendelés után úgy sincs már semmi dolga, az orvos megy terepre, beteget látogatni, így belefér a munkaidejébe a rendelési időn túli kérdőív kitöltés is. A gyakorlatban persze ez korántsem így működik: rendelés után a nővér is útnak indul, azokat a fekvő, vagy mozgásképtelen betegeket látogatja meg, akiknek aktuálisan nincs szüksége orvosi vizitre, de ápolási teendőkre (kötözés, injekciózás stb.) annál inkább. A beteglátogatás előtt vagy utána, mind az orvos, mind a nővér napi, kötelező adminisztratív feladatokat lát el. Különféle jelentéseket, összegzéseket készít, amit aztán továbbít a megfelelő hivatalokba. A tervezett törzskarton rendszer további buktatója, hogy mind a kérdőív kitöltése, mind a későbbi kartonnyilvántartás komolyabb számítógépes ismereteket igényel, aminek nem biztos, hogy mindenki a birtokában lehet. Ráadásul a kérdőíven számos, többségében angol nyelvű szakmai utalás is van, ami szintén problémás lehet, és feltételezhetően a kitöltéshez szükség lenne a háziorvos segítségére is. Mivel a háziorvosi praxisok finanszírozása eltér az államilag működtetett intézményekétől, mégpedig negatív előjellel, a praxisokba érkezett pluszforrásból az orvos csak lényegesen szerényebb fizetésemelést adhat a mellette dolgozó nővérnek, mint mondjuk egy kórház. Ez oka lehet annak, hogy a nővér az alapellátásból átmehet egy kórházba dolgozni, ezzel kockáztatva a háziorvosi rendelők ellátó képességét. Ebből következik, hogy az egészségpolitika elképzelése, miszerint a nővér majd minden pluszjuttatás nélkül, amolyan munkaköri kötelességként kitölti ezeket a kérdőíveket, alapjaiban elhibázott. Ezért a jelentős idő- és energiaráfordítást igénylő pluszfeladatért valakinek fizetnie kell, ha nem az államnak, akkor nyilván a praxisnak. Utóbbinak viszont – hiába jutott nemrégiben a központi költségvetésből pluszforrásokhoz – erre nincs anyagi fedezete. A kitöltéssel járó pluszmunkát abból a szűkös keretből kellene kifizetni, amely a praxis működtetését finanszírozza, eleve kizárt, hogy a jövőben a rendelőben bármilyen többletmunka, túlóra fizethető.

A pluszmunkát honorálni kell

Törzskarton ügyben egyeztetést folytattunk a szakállamtitkárság képviselőivel. Az első megbeszélésen elmondtuk, hogy szakmailag, beleértve ebbe a szociológiai kérdéseket is, a kérdőív kérdései elfogadhatók lennének ám a kitöltés megvalósulásához két további feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt a pluszmunkát a központi forrásból kell külön finanszírozni, másrészt a gyakorlati megvalósításhoz pluszmunkaerőt kell igénybe venni. Felhívtuk arra a döntéshozók figyelmét, hogy az új törzskarton rendszer bevezetéséhez ötletet adó Svájci Alapellátási Modellben, egy adott praxisban tizenkét egészségügyi dolgozó (6 orvos, 6 nővér) munkája mellett plusz tizennyolc fős személyzet segítette az egészségügyi program megvalósítását. Csak így tudták produkálni azt az optimális eredményt, amely egy adott időintervallumban a praxis lakosságának 80 százalékánál sikeresen elvégezte a szűréseket. További konkrét javaslatunk volt, hogy a nem egészségügyi kérdéscsoportok kitöltését ne a praxisok, hanem a helyi egészségfejlesztési irodák szakemberei végezzék ugyanúgy, mint azt a svájci modellprogramban is tették. A FAKOOSZ álláspontja szerint a Magyarországon jellemzően, egy orvossal és egy nővérrel működtetett praxisok az új törzskarton rendszert csak oly módon tudják befogadni, ha pluszforrást és munkaerőt kapnak ehhez a feladathoz. „ – összegezte véleményét az elnök.

Lóránth Ida
eLitMed.hu
2016.december 04.