Ha a háziorvos nő, a betegek azt várják tőle, hogy involválva lehessenek a probléma megoldásában, különösen, ha ez egy családi egészségügyi probléma, vagy megfázás. A betegek azonban még inkább elvárják a család-orvostól, hogy "hallgasson rájuk, tájékoztassa őket, valamint vegye figyelembe a véleményüket”, mint hogy részt vegyenek a döntéshozatalban.

Ez volt a főbb következtetése a University of Granada biostatisztikai osztálya kutatóinak egy tanulmányban, melyet a közelmúltban végeztek. (A tanulmány megjelent a Patient Education and Counseling folyóiratban.)

Az vizsgálat során a kutatók háromszázhatvan 16-47 éves beteget kérdeztek meg; 51%-uk volt nő és 49%-uk férfi.
A betegek elvárása a döntéshozatalban történő részvételről változott a kezelendő betegségtől függően: így például, ha a betegnek jelentős mellkasi fájdalma volt, 32%-uk szeretett volna részt venni a kezelés kiválasztásában, ezzel szemben egy súlyos családi egészségügyi probléma esetében a mérték 49% volt. A nők kevésbé igényelték a részvételt, amikor depresszióban szenvedtek, de ha a háziorvos nő volt, nagyobb elvárásokat támasztottak a részt vevő probléma-kezelésre, ha a betegség egy családi egészségügyi probléma volt, vagy influenza.

A résztvevők kaptak egy kérdőívet, amely öt különböző panasz esetén vizsgálta az orvossal kapcsolatos elvárásukat. Az öt helyzet a következő volt: éles mellkasi fájdalom, hideg láz, kóros váladékozás, depresszió és a szomorúság, és egy súlyos családi egészségügyi probléma. Arra kérték őket, hogy fejezzék ki elvárásaikat a döntéshozatalban való való részvételüket illetően.

Kiderült, hogy a legtöbb beteg szeretné, hogy a háziorvos "hallgasson rájuk, tájékoztassa őket, valamint vegye figyelembe a véleményüket”, és kisebb mértékben szeretnék, hogy „saját döntéseket hozzanak, különösen orvosbiológiai problémák esetében.”


Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter

Forrás: https://www.eurekalert.org