Huszadik alkalommal rendezett egészségügyi konferenciát a Világgazdaság című napilap. A Vállalkozó egészségügy – egészségügyi vállalkozások című rendezvényen az új kormány egészségügyi programját és a szakma ajánlásait ismertették. Itt tartotta meg szűzbeszédét a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára, Szócska Miklós is. Mint az a konferencián kiderült, már megkezdődtek az ágazati szereplők és az egészségügyi vezetés között az egyeztető tárgyalások az új egészségügyi program kialakításának érdekében. Az előadók sorát Jávor András, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára nyitotta meg. Bár nem hitte volna, hogy valaha is újra részt vállal közigazgatási feladatokban, a kibontakozó új minisztériumi szerkezet nagy dilemma elé állította. Mint mondta, a végső döntésben az segítette, hogy a tárca „az embert” helyezi a középpontba, végig kísérve annak teljes életútját, figyelembe véve az életkor adta sajátosságokat és problémákat. Mint ahogyan korábban, miniszter-jelölti beszámolójában Réthelyi Miklós, Jávor is külön hangsúlyozta, hogy az iskolai, mindennapos testnevelés tanmenetbe illesztése a minisztérium programjának egyik fő eleme. Szócska Miklós, egészségügyért felelős államtitkár első ízben beszélt a szakma képviselői előtt. Elsőként azt hangsúlyozta, hogy véget ért a felülről diktálás korszaka, az új vezetés partnernek tekinti az egészségügy szereplőit. Az egyeztetési folyamatok hosszabb időt igényelnek, ezért az államtitkár egyelőre nem tudott a gazdasági cselekvési területet érintő kérdésekről beszámolni. Nincsen kidolgozott egészségügyi program, csak a stratégiai irányt jelölték ki, a részletes útvonal az egészségügy szereplőin múlik. Az ágazat jelenlegi helyzetét cserbenhagyásos gázoláshoz hasonlította. A lakosság egészségi állapota rossz, az ellátórendszer az összeomlás határán áll, fogyóban vannak az emberi erőforrások, és a több-biztosítós rendszer, vagy a kórházi kiszervezések zsákutcáiból is vissza kell fordítani az egészségügyet. Így a legfontosabb teendőnek a stabilizálást tartja, majd ezt követheti a helyreállítás. Kiszámítható viszonyokat, transzparens működést ígért, s azt, hogy véget ért a politikai vezetés szubjektív osztogató szerepe. Totális paradigmaváltás következik, amelyben jelenleg nem prioritás, hogy megszorítások legyenek az ellátás területén. Kockázatközösségi alapon működő, egybiztosítós rendszert képzelnek el, erős kormányzati felelősségvállalással, új forrásteremtési politika mellett. Stratégiai szerep jut az alapellátásnak, emellett rehabilitálnák az egyházi ellátórendszert is. Az adminisztrációs terhek csökkentése elengedhetetlen, ahogyan a betegirányítás, a betegutak átszervezése, átalakítása is. A dereguláció mellett azonban bizonyos területeken, így például a praxisjogok rendszerében, szükséges a reguláció. Új, cselekvésre építő népegészségügyi programmal is elő kívánnak állni. Szócska az azonnali intézkedéseik sorában elsőként említette az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetését, az eddig erre fordított, évi 200 millió forintot hatékonyabban kívánják elkölteni majd. Törvénnyel helyeznék hatályon kívül a patikaliberalizációs szabályozást, ősszel a hosszú távú átalakítási lehetőségekről kezdenek egyeztetésekbe. Visszaállítják a praktizáló orvosok, gyógyszerészek és egészségügyi szakdolgozók kötelező kamarai tagságát is. Eltörlik a korbácsrendelet. A minimumfeltételek pontos kialakítása érdekében életre hívják a dereguláció.hu nevű internetes oldalt, ahová megoldási, ésszerűsítési javaslatokat várnak. Bár a gazdasági cselekvési tér még nem világos, az ennek kialakítására szánt idő nem végteleníthető, bár a széles körben folyó szakmai egyeztetés nehéz és időigényes feladat. Az azonban az átadás-átvételi procedúra után láthatóvá vált, hogy az ágazatnak jelenleg nincs gazdasági és gazdálkodási stratégiája – e nélkül azonban működésképtelen. Aktuális kérdéseket érintve az államtitkár megnyugtatta az intézményvezetőket, hogy az Orbán Viktor kormányfő által bejelentett 15 %-os bértömeg-gazdálkodásra vonatkozó csökkentés csak az állami vállalatokra vonatkozik, a kórházakra, és egyéb egészségügyi intézményekre nem. Rövid távon első számú prioritást élvez a kórházi ellátórendszer helyzetének megoldása, hosszú távon viszont meg kell határozni az állami szerepvállalás mértékét, szem előtt tartva a méltányosságot és a hozzáférhetőséget. Az államtitkári szűzbeszéd után a szakmai szervezetek képviselői tartottak helyzetértékelését, ismertették javaslataikat. Dr. Tulassay Tivadar, az Egyetemi Klinikák Szövetségének elnöke azt hangsúlyozta, hogy racionalizálni kell az ellátási rendszert. Bár a belső minőségbiztosítások működnek az intézményeknél, a külsőket is biztosítani kellene, s rendszerirányítási javításokat is várnak az új egészségügyi vezetéstől. Az elnök szükségesnek tartotta a magántőke bevonását a rendszerbe, ám erre csak jól kontrollált körülmények között kerülhetne sor. Betartható és minden szereplő által betartott jogszabályokat, átlátható, kiszámítható finanszírozási rendszert vár. Dr. Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke szerint nagyon nehéz az egészségügy minden szereplőjének – állam, fenntartó, finanszírozó, beteg, és szakdolgozó – érdekét és elvárását összeegyeztetni. Jelenleg senki nem tudja, ezért fel kell mérni, hogy az intézmények mennyiben képesek megfelelni a törvényben előírt minimumfeltételeknek, s az is nyilvánvaló, hogy a gyógyítás a megfelelő erőforrások hiánya miatt nem a szakmai protokolloknak megfelelően folyik. Sok esetben az adminisztráció sem fedi a valóságot, így például az egyszer használatos eszközöket a rögzítettekkel ellentétben többször is felhasználják. A Kórházszövetség javasolja az új vezetésnek, hogy határozza meg a szolgáltatási csomagot. Paradigmaváltást tartanak szükségesnek, hiszen eddig a hiány-, és maradék-elv alapján működött az egészségügy, pedig szerintük az ágazat maga is képes lenne forrásteremtésre, többre is, mint amennyit felemészt. Ugyanakkor hatással lehet a többi gazdasági ágazatra is, hiszen szinte valamennyi a beszállítója; ezáltal válhat az egészségügy a gazdaság motorjává. Bogsch Erik, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke hosszan sorolta a hazai gyógyszeripart érintő negatív intézkedéseket 2007-2009. között. Az ebben az időszakban bevezetet extra adók, a transzparencia rendelet, a támogatási kulcsok csökkentése, az orvoslátogatói díj bevezetése, a korbácsrendelet, az ad hoc törvényalkotás, a rosszul meghatározott, hiányos jogszabályok romló versenyképességet eredményeztek, így jelentősen csökkent az iparág hozzájárulása a gazdasághoz. Javaslata szerint rendezni kellene a közgyógyellátási rendszert, a biológiai terápiák körüli kérdéseket, ösztönözni kellene a kutatást, és kiszámítható gazdasági környezetet kell biztosítani ahhoz, hogy a hazai gyógyszeripar ismét húzóágazat lehessen. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke elsőként megköszönte, hogy az egészségügyi vezetés – meghallgatva a szakmai kamarák korábbi javaslatait – helyre kívánja állítani a kötelező szakmai tagságot. Kívánatosnak tartaná a korábban elvett egyetértési jogok visszaadását is a törvényalkotásban. A minőségi garanciákat a kamarákban működő független etikai rendszerekben látja az elnök. Papp Magor, a Magyar rezidensszövetség elnöke üdvözölte, hogy az új vezetés konszenzus- és párbeszédkereső. Hangsúlyozta, hogy a rezidensek, a fiatal orvosok a legérdekeltebbek az egészségügyi rendszer átalakításában, hiszen a következő negyven évet itt szeretnék munkával eltölteni, bár most úgy érzik, az orvosi hivatás jelenleg nem élet-, csupán kényszerpálya. Sürgős beavatkozást vár a kormányzattól, mert mint mondta, a szakorvosképzés az összeomlás szélén áll, ám már az alapképzést is racionalizálni kellene. Az orvostanhallgatók elméleti képzése egy hallgatói felmérés szerint jó, ám a gyakorlati képzés nagyon alacsony színvonalú, a rezidensek gyakorlatilag csak „papíron operálnak”, a manuális készségek elsajátításához szükséges esetszámhoz nem tudnak hozzáférni. Azt kérik tehát, hogy szankciók helyett a motiválás legyen az új kormány irányelve. Nem csupán strukturális, hanem morális megújulást is várnának. Bizonyos szakterületeket, így például az alapellátást vonzóvá kellene tenni a fiatalok számára, hiszen jelenleg szinte kizárt, hogy egy kezdő orvos több millió forintért vásároljon praxist. Elvárnák munkájuk anyagi megbecsülését is, ám egy, a napokban készült felmérés tanúsága szerint a hatodéves orvostanhallgatók 93%-a vállalná a hálapénz-mentességet, ha a nyugati bér egynegyedét megkapná itthon. Arra kérte az új vezetést, építsék a fiatal orvosokra a jövő egészségügyét. Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke az elitmed.hu kérdésére válaszolva elmondta, az egészségügyi vezetés által felvázolt iránnyal egyetértenek, izgalommal várják a tényleges megvalósítást. Az egész rendszer hosszú távú átalakításának politikai egységeket átívelőnek kell lennie. Át kell tekinteni a pénzügyi lehetőségeket a kompetenciákat, struktúrákat illetően. Minél lakosság-közelibb a program, annál valóságosabb. Minden esetre a bizalmat meg kell adni az új kormánynak. Ari úgy véli, mindenképpen növelni kell a lakosság öngondoskodási készségét és egészségtudatosságát. Ennek csak egyik lehetősége a co-payment, ám ennek bevezetése politikai és értékválasztási, bevezetése pedig technikai kérdés. Az egészségügyi konferencián is szóba került az elmúlt hetek árvíz-katasztrófája. Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatója és Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár javaslatára arra kérték a résztvevőket, hogy adakozzanak az árvízkárosultak javára eLitMed.hu Tarcza Orsolya