Úgy tűnik, egyes, a budapesti egészségügyért felelős szakemberek egyetértenek azzal a sokak által hangoztatott véleménnyel, hogy a drog- és alkoholbetegek gyógyítására és rehabilitációjára kár költeni az adófizetők pénzéből. Igaz, a WHO már évekkel korábban prognosztizálta, hogy 2020-ra a depresszió a halálhoz vezető betegségek listáján a második helyre kerül, s ezért az Európai Unió is kiemelt prioritást adott a mentális betegségek ellátásának. Talán a Fővárosi Önkormányzat egészségpolitikai és szociális bizottságának tagjai ismerik a fenti törekvést, és ezért sem kívántak érdemi döntést hozni tegnapi ülésükön az Emberbarát Alapítvány támogatásának megvonásáról, ám a Szentes Tamás nevével fémjelzett előterjesztést a holnapi közgyűlés elé engedték. Az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes azzal érvelt javaslata elfogadása mellett, hogy bár a betegellátás nem, a népegészségügyi feladatok a fővárosnál maradnak, ám jelenleg nincsen elfogadott terv erre a területre Budapesten. A Hivatal illetékes osztályának vezetője annyit fűzött az indítványhoz: a támogatás megvonásának szakmai indoka nincs, a számukra is fájdalmas döntést a gazdasági kényszerhelyzet szülte. A fővárosnak van elfogadott népegészségügyi programja, jegyezte meg Havas Szófia a grémium szocialista alelnöke, majd hozzátette, az új utcanév táblákra és a közterület átnevezésekre költött pénz átcsoportosításával talán az évtizedek óta kiemelkedő rehabilitációs munkát végző alapítványnál hagyhatták volna a kérdéses 6 millió forintot. „Vajon jelentős összeg-e a 6,3 millió forint a költségvetésünkben?” – tette fel a kérdést Velkey György (Fidesz-KDNP) elnök, aki azt megérti ugyan, hogy új utak nyílhatnak meg az egészségügyben a nagy átalakítások közben, ugyanakkor a drogrehabilitációs támogatás megszüntetése egy fontos területtől von el forrást. Bár a szakbizottság nem döntött, a közgyűlés elé kerül a javaslat, amelyről így egyszerű többséggel dönthetnek a városatyák szerdán. A 14 éve életre hívott Emberbarát Alapítvánnyal 1999-ben kötött határozatlan idejű közszolgáltatási szerződést a Főváros. Míg javaslatában Szentes Tamás azt elismeri, hogy a megállapodás felbontásával a drog-rehabilitációs tevékenység érdemben szűkül, azonban az ellátást ez nem veszélyezteti, a kieső betegforgalom a szakpolitikus szerint „a főváros további intézményeiben kap majd szakmai ellátást”. A szakemberek körében is elismert munkát végző, kiemelten közhasznú alapítvány titkára, Bereczkiné Loránt Ágnes a döntés előtt egy nappal egyáltalán nem tudott arról, hogy a főváros jövőre már nem kívánja támogatni a tevékenységüket. Az Alapítvány az ország és a főváros legnagyobb, szenvedélybetegeket ellátó intézményét működteti. Részt vállal a drog- és az alkoholfogyasztás megelőzéséért folytatott küzdelemben, az emiatt csapdába jutottak felkarolásában és kezelésében. Az elsődleges drog-prevenció az iskoláskorú fiatalok és a családok körére terjed ki, míg a másodlagos megelőzést az Alapítvány Mentálhigiénés Központjában működő Addiktológiai Gondozóban ambulánsan végzik. A komplex rehabilitáció az Alkohol-Drogrehabilitációs Intézetben krónikus fekvőbeteg ellátás és reszocializáció keretében zajlik, ahol pszichoszociális gondozást, munkára felkészítést végeznek, átmeneti és tartós foglalkoztatási programokat valósítanak meg. Játékszenvedéllyel küszködőkkel rajtuk kívül senki nem foglalkozik. Különösen nagy feladat hárul rájuk a pszichiátriai és addiktológiai szakmát és műhelyeket is szétziláló 2007-es, központi intézkedések óta. – Aki ezt a javaslatot tette, egészen biztosan nem ismeri a munkánkat – mondta lapunk megkeresésére válaszolva Loránt Ágnes. – A főváros évek óta változatlan összeggel támogat bennünket, nem értem, miért vonják meg tőlünk ezt a csekély forrást, hiszen nekik is így a legolcsóbb. Eddig sem tudtak létrehozni saját rehabilitációs központot. A titkár azt is hozzátette, a nadrágszíjat ők is évről-évre meghúzzák, ha nem kapják meg a támogatást, nem tudják fizetni a rezsiköltségeket, de ami a nagyobb baj, hogy az egyedülálló komplexivitásuk is megszűnhet. Veszélybe kerül a szakképzési programjuk, amelynek segítségével betegeik 41 százaléka munkát kapott és adófizető állampolgárként teljesen normális életet él. A szerződés felbontásával az intézetben lévő, száznál is több szenvedélybeteg ellátást kockáztatják a döntéshozók. Az Alapítvány eddig azok közé a közalapítványok közé tartozott, amelyeknek nem volt köztatozása, ez majd megváltozhat. Ezt már Albert László, a közhasznú szervezet foglalkoztatási menedzsere mondta, aki szerint a fényevés esetleg megoldás lehet majd a kilátástalan helyzetükre, amennyiben úgy döntenek a fővárosi képviselők, hogy valóban nincs szükség a jövőben a drog- és alkoholbetegek rehabilitációjára. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2011-08-30