Üzenet a társadalomnak A Magyar Orvosi Kamara nagy várakozással tekintett az új Kormány egészségügyet és kamaráit érintő ígéreteire. Sok éves hányattatás után is kitartó türelemmel és teljes körű szakmai közreműködés deklarált szándékával fordultunk az ágazat új vezetése felé. Sajnos várakozásunk hiábavalónak bizonyul, türelmünk fogytán, szakmai együttműködésünkre nem tartanak igényt! Benyújtott javaslataink megtárgyalásra sem kerülnek. Észre kellene már végre venni, hogy: -nincs még egy szakma, ahol 70 éves korukig, sőt azon túl dolgoznak a diplomások, -nincs még egy szakma, ahol diplomás minimálbérért dolgoznának életük végéig a diplomások, -nincs még egy szakma, amiért a szomszédos országokban 6- 8x több fizetést kaphatnának, -nincs még egy szakma, ahol annyian hagynák el az országot, -nincs még egy szakma, amelyiknek ilyen meggyengített lenne az érdekképviselete. Hiába kell tekintettel lennünk a folyamatosan fennálló gazdasági nehézségekre, ha a pénzt nem igénylő, beígért ún. közérzetjavító intézkedések sem történnek meg. Hiába nyújtottuk be az orvosok itthon tartása érdekében nélkülözhetetlen életpályatervet a tárca kérésére, ha azzal – szemben egyéb humán ágazatok sorsával – nem történik semmi. Hiába törekedtünk értelmes és vállalható egyezségre a kamarai törvény módosítása során, egyes döntéshozatali szervek lehetetlen feltételei elfogadhatatlanná tették számunkra azt. Hiába törekedett a Kamara az ősz folyamán két ízben is Területi Szervezetei határozata útján jelezni az egyre növekvő bajokat, mindez érdemi válasz nélkül maradt. Elkeseredettnek és eszköztelennek érezve magunkat, nincs erőnk a rohamosan növekvő számban külföldre menekülők visszatartására, az itthon maradók pedig összeroppannak a rájuk háruló mértéktelen teher alatt. Óhatatlanul szaporodó hibáikra a média hiénaként csap le, tovább rombolva az amúgy is megtépázott közbizalmat. Bizalom nélkül pedig nincs gyógyítás! Számunkra is fájdalmas, hogy csak ismételni tudjuk önmagunkat, a gyógyítást jelenleg sújtó körülmények közepette nem tudunk felelősséget vállalni a betegellátás biztonságáért. Állítjuk, hogy az egészségügy területén nélkülözhetetlen változtatások eredményes véghezvitele az orvostársadalom nélkül, annak érdekei ellenében nem lehetséges. Ezért nem önérdek, hanem társadalmi közérdek érdemi jogosítványokkal bíró kamarai köztestület működése. Önálló, gazdaságilag független, korábbi jogosítványaiban az ígéretek szerint maradéktalanul helyreállított, a gyógyítók szerződéses körülményei tekintetében egyetértési jogot bíró kamarát akarunk! Reménykedve vártuk, hogy - a Semmelweis Tervből megismerhetjük az egészségpolitika célkitűzéseit, melyekre a teendőket alapozni kellene, - a Semmelweis Terv ennek következtében túljut az öncélú ténymegállapításokon, - a szakma támogatását élvező, gyakorlatban kivitelezhető, a deklarált célokat szolgáló teendőket tartalmaz, - az ezekhez szükséges anyagi források megnevezésével és biztosításával. Ismét csalódnunk kellett! Elvárjuk, hogy a gyógyítás fontosságát megértve és elismerve a döntéshozatalban az egészségügy végre prioritást kapjon. Elvárjuk, hogy az egészségügy stratégiai fontosságát felismerve e prioritásnak a költségvetésben is a valós költségeket reprezentáló részt biztosítsanak. Elvárjuk, hogy az ágazatunkat érintő minden pozitív pénzügyi intézkedés során annak jogszabályban garantált bérhányada legyen. Nem akarunk tovább az egészségügy és az állam kiszolgáltatott hitelezői lenni! A kiáltványt a MOK hozzájárulásával tettük közzé.