A szigorú étrendet követő sztárok azonban korántsem számítanak új keletű jelenségnek. Az önsanyargató hírességek egyik első mintapéldánya Lord Byron (1788-1824) volt, aki kétszersülten, szódavízen, olykor ecetbe áztatott burgonyán tengette egyetemi éveit, és meggyőződéssel vallotta, hogy a nőknek kizárólag homársalátát és pezsgőt szabadna nyilvánosan fogyasztaniuk. Életmódjával az angol romantikus költő jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség ma már szinte megszállottan követi nyomon a sztárok kilókkal vívott küzdelmeit - állítja Louise Foxcroft történész. Byron költői oldalát a könnyed légiesség, alkatát azonban - legnagyobb bánatára - sokkal inkább a "hízásra hajlamosság" jellemezte. A brit poétának a mai hírességekhez hasonlóan keményen meg kellett dolgozni alakjáért. A kövérségtől való rettegés olyannyira elhatalmasodott rajta a Cambridge-i Egyetemen folytatott tanulmányai során, hogy drasztikus diétába kezdett: részben karcsúságának megőrzése, részben elméjének frissen tartása végett. Mérleg a borkereskedésben Leginkább kétszersültet, szódavizet és ecetbe áztatott burgonyát evett. Gyapjú alsóruhákba tekerte testét, hogy leizzadja magáról a kilókat, és megszállottan méregette a súlyát. Kiadós étkezéseit jókora adag magnézium-karbonáttal zárta. A London szívében működő Berry Bros & Rudd nevű borkereskedés feljegyzései szerint Byron 1806-ban 88 kilogrammot nyomott, öt évvel később azonban már alig érte el az 57 kilogrammot. Az üzletben gyakran megfordultak a kor stílusos, magukra sokat adó férfijai, hogy otthoni mérleg hiányában - amely csak a 20. század elején jelent meg - a bolt függőmérlegén ellenőrizzék a súlyukat. Beau Brummel, a régensség korszakának (1811-1820) - ekkor régenshercegként a későbbi IV. György uralkodott Nagy-Britanniában apja, III. György helyett - férfi divatdiktátora nem kevesebb mint negyvenszer mérette le magát a kereskedésben 1815 és 1822 között. Ez idő alatt 81 kilogrammról 69-re fogyott. 1816-ban Byron a Genfi-tónál álló, hírhedt Diodati villában vendégeskedett. Ott tartózkodása alatt mindössze egy vékony szelet kenyeret és egy bögre teát fogyasztott reggelire. Zöldségből álló könnyű ebédjét sörrel ízesített egy-két üveg szódavízzel kísérte, esténként pedig egy bögre zöld teát engedélyezett magának, szigorúan tej és cukor nélkül. Az elkerülhetetlen éhségrohamokat szivarozással nyomta el. Az állandó éhezés miatt 1822-re rettenetes egészségügyi állapotba került, pedig jól tudta, hogy "a betegségek mintegy feléért" éppen a megszállott fogyókúrázás a felelős. A költő jelentős kulturális befolyása miatt sokan aggódni kezdtek, hogy étkezési szokásai is átragadnak a kor fiataljaira. George Beard (1839–1883) amerikai ideggyógyász ezért élesen támadta azt a viktoriánus korban népszerű elképzelést, amely szerint összefüggés van az elégtelen táplálkozás és az agy kifinomultsága között. Az elmélet jegyében ugyanis a "könnyen befolyásolható romantikusok" ecetre és rizsre korlátozták étrendjüket, hogy elérjék az áhított vékony és sápadt küllemet. Sissi és az ő saját tehene "Fiatal lányaink serdülőkoruk felét szinte éhezve töltik" - írta Beard. A helyzetet tovább rontotta Byron nyíltan vállalt meggyőződése, amely szerint "egy nőt sohasem szabadna nyilvánosan enni vagy inni látni, hacsak nem homársalátáról, és pezsgőről van szó: az egyetlen igazán nőies és illendő fogásról". A költő mindazonáltal lehetetlen elvárásokat támasztott a nőkkel szemben: amikor végett vetett a házas Lady Caroline Lambbel való botrányos viszonyának - az asszony gyakorlatilag "elfogyott" a kapcsolatuk ideje alatt - csípősen megjegyezte, hogy úgy érezte, mintha egy "csontváz üldözte volna őt". A 19. század másik híres "karcsúsága" a gyönyörű és nárcisztikus Elizabeth von Wittelsbach, ismertebb nevén Sissi, az osztrák-magyar császár és király I. Ferenc József felesége volt. Erzsébet császárné és magyar királyné rendkívül szigorú diétát és mozgásban gazdag életmódot írt elő magának, hogy megfeleljen a nagyközönség kritikus tekintetének. A férjénél jó pár centiméterrel magasabb Sissi mindössze 48 kilogrammot nyomott, és ha a fodrásza által naponta ellenőrzött derékbősége meghaladta a 49,5 centimétert, akkor egy falat ennivalót sem volt hajlandó lenyelni. Megszállottan tornázott: a gyűrűhintán lógva azonban leginkább egy furcsa madárkára emlékeztetett fekete, strucctollból készült ruhájában. Étrendjét gyakorlatilag hánytatók, hashajtók, narancsok alkották, némi erőlevessel vagy saját tehenének egy pohárnyi tejével kiegészítve. Minden falatot több százszor megrágott A 19. század folyamán szinte mindenkit magával ragadott a tudatos táplálkozási láz: volt akit a fogyás, volt, akit a hízás iránti vágya vitt rá a szigorú étrendre, orvosi italokra és porokra - olvasható a BBC brit közszolgálati médium internetes oldalán (www.bbc.co.uk). Még Friedrich Nietzsche és Henry James is beállt a diétázók sorába: a német filozófus egy hagyományos kalóriaszabályozó diéta, míg az angol író és kritikus az amerikai Horace Fletcher táplálkozási szakértő (1849–1919) által kidolgozott "rágcsáló módszer" híve volt: minden falatot több százszor megrágott, mielőtt lenyelt volna. MTI