VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2003;13(8)


Terhelés indukálta bronchoconstrictio


Terhelés indukálta bronchoconstrictio
Vizi Éva, Csoma Zsuzsanna, Huszár Éva
| | |
 
A terhelés indukálta bronchoconstrictio kifejezésen a megerőltető fizikai terhelésre bekövetkező, átmeneti légúti szűkületet értjük. Bár nem ismert a mechanizmus minden pontja, de úgy tűnik, hogy alapvető szerepet játszik a légutak lehűlése és kiszáradása. A reakció súlyossága függ a belégzett levegő hőmérsékletétől és páratartalmától, a levegőben lévő különféle szennyezőanyagok fajtájától és azok koncentrációjától, valamint a terhelés intenzitásától. A terhelés indukálta bronchoconstrictio igazolásához terheléses provokációs vizsgálatot végzünk: szabad levegőn való futással, illetve laboratóriumban kerékpár- ergométerrel vagy futószalagon. Ezután összehasonlítjuk a terhelés előtti és utáni spirometriás értékeket. Igazoltnak tekintjük a diagnózist, ha a terhelés után az 1 másodperc alatt kilégzett levegő (forced expiratory volume in 1 second, FEV1) 10-15%-nál nagyobb - laboratóriumi terhelés esetén 10%, szabadtéri futás esetén 15% - csökkenést mutat. A fizikai terhelés hatására bekövetkező légúti obstrukció hátterében feltételezhető a légutak vízvesztése, lehűlése, majd a terhelés utáni ismételt felmelegedése, illetve a következményesen felszabaduló mediátorok szerepe. A terhelés indukálta bronchoconstrictio az esetek nagy részében könnyen diagnosztizálható és kezelhető. Megfelelő kezelés mellett az asthmások sportolhatnak, még akár versenyszerűen is.

Kulcsszavak

terhelés indukálta bronchoconstrictio, ozmolaritás, dehidráció, légutak lehűlése

Kapcsolódó anyagok

Terhelés indukálta bronchoconstrictio

A centrális atrialis natriureticus peptid dehidrációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Tudományos tallózó

Új baktériumtörzsek és a krónikus obstruktív tüdõbetegség exacerbatiója N Engl J Med 2002;347(7])465-71. A krónikus obstruktív tüdõbetegség exacerbatiójában vitatott a baktériumok szerepe; korábban többször is kimutatták, hogy a baktériumok kimutathatók a köpetbõl akkor is, ha a betegek jól vannak és akkor is, ha exacerbatió lép föl.

Tovább


Orvosi Nobel-díj az MR-képalkotás úttörőinek

A stockholmi Karolinska Intézet nemrég jelentette be, hogy Paul C. Lauterbur amerikai és sir Peter Mansfield brit tudós nyerte a 2003. évi orvostudományi Nobel-díjat a mágneses rezonancia elvén alapuló tomográfia (angolul: magnetic resonance imaging, MRI) terén tett felfedezéséért.

Tovább


A diffúz krónikus parenchymás tüdőbetegségek korszerű klinikoradiológiai-patológiai szemlélete

A szerzők munkájukban a diffúz interstitialis tüdőbetegségek megjelenési formáit tekintik át. A klinikai képen túl, az utóbbi tíz év alatt szerzett újabb ismeretek alapján nagy hangsúlyt fektetnek a radiológiai (ezen belül a nagy felbontású CT-technika) és a patológiai-hisztológiai elemzés adta lehetőségekre.

Tovább


A myloidlerakódás okozta cerebralis angiopathia Halált okozó, ismétlődő, többgócú agyvérzés

A vérzéses stroke etiopatogenezisében elsődleges szerepet játszik az atherosclerosis, illetve a hypertonia okozta érfalkárosodás. Időskorban azonban gyakran más etiológiai faktorok is megjelennek; ezek közül kiemelt jelentőségű a cerebralis amyloidangiopathia. Ebben a kórképben a leptomeningealis erekben, illetve az agykéreg kis és közepes méretű artériáinak falában β-amyloid rakódik le.

Tovább