hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(11)


Krízisállapotok szisztémás autoimmun betegségekben


Krízisállapotok szisztémás autoimmun betegségekben
Kiss Emese, Soltész Pál, Réti Katalin, Poór Gyula, Szegedi Gyula
| |
 
A szisztémás autoimmun kórképek sajátossága, hogy több szervet, szervrendszert támadnak meg. Így a klinikai tünetek nagyon színesek, a kórlefolyás változatos. A diagnosztikai és terápiás lehetőségek bővülése eredményeképpen ezen betegségekben a túlélés javult. Ennek ellenére vannak olyan szervi manifesztációk vagy szövődmények, amelyek életveszélyes állapotot idéznek elő, vagy valamely szerv működését kritikusan, gyakorta maradandóan befolyásolják. Ezek lehetnek az alapbetegség közvetlen manifesztációi, szervi érintettség okozta közvetett állapotok vagy a terápia mellékhatásának következményei, interkurrens betegségek szövődményei, vagy koincidentális betegség tünetei. A szerzők szervenként, szervrendszerenként rendezik didaktikus sorrendbe azokat a kórállapotokat, amelyek krízisállapotot hozhatnak létre szisztémás autoimmun betegekben. Részletesen ismertetik azok tüneteit és diagnosztizálásuk lehetőségeit. Számba veszik azokat a kórképeket, amelyekben az adott krízishelyzettel számolni kell. Felsorolják a krízishelyzetek kezelésében alkalmazható gyógyszereket és egyéb terápiás lehetőségeket.

Kulcsszavak

autoimmun, túlélés, krízisállapot, intenzív terápia, infekció

Kapcsolódó anyagok

A bevacizumab-monoterápia hatása a progressziómentes túlélésre rekurrens glioblastomában szenvedő betegek esetében

Candida auris: egy új fungális patogén

A Magyarországi Vasculitis Regiszter első öt évének eredményei

A kézhigiénés compliance fejlesztésének fontossága a nosocomiális infekciók megelőzésének tükrében

Alvászavar az intenzív osztályon

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A 2-es típusú diabetes mellitus új terápiás lehetőségei: inkretinmimetikumok és inkretinhatás-fokozó készítmények

Az inkretinek a bélhuzam speciális sejtjeiben termelődő hormonszerű peptidek. Két fő képviselőjük a GLP-1 (glükagonszerű peptid-1) és a GIP (glükózdependens inzulinotrop polipeptid), amelyeknek elválasztását a táplálék elfogyasztása serkenti. Az inkretinek fő hatása az, hogy fokozzák az étkezést követő inzulinszekréciót. Az inkretinek rendkívül gyorsan lebomlanak a szervezetben, a degradációt a dipeptidil-peptidáz-IV (DPP-IV) enzim végzi. Az inkretinhatás 2-es típusú diabetesben erősen károsodott, döntően a GLP-1-szekréció csökkenése miatt.

Tovább


Placebotanulságok

Az orvosi tekintet, figyelem és érintés általában a páciens beteg testére irányul és csak mellékesen a szenvedésére. A szigorúan szomatikus medicinában még mindig olyan kérdéseket lehet feltenni főként, amelyekre csak technikai válaszok lehetségesek, s így a placebo jelensége máig ambivalens érzelmeket ébreszt.

Tovább


A GEPARTRIO vizsgálat Emlődaganatos betegek TAC (docetaxel/doxorubicin/cyclophosphamid) kezelése során alkalmazott primer pegfilgrastim±ciprofloxacin profilaxis

A TAC (docetaxel/doxorubicin/cyclophosphamid) a korai, nyirokcsomó-pozitív emlődaganatok adjuváns kezelésének egyik standard protokolljává vált. A GEPARTRIO vizsgálat volt az első, amelyben a TAC-kezelést neoadjuváns körülmények között adták T2-4-es stádiumú daganatok esetén. A TAC-kezelés igen hatékonynak bizonyult, 46%-os parciális remissziós rátát és 4%-os komplett remissziót lehetett elérni.

Tovább


Változóban a petefészekrák hosszú távú kezelési stratégiája - A platinamentes intervallum jelentősége

A kemoterápia-érzékenység - illetve -rezisztencia - az utóbbi másfél évtized klinikai megfigyelései alapján került a petefészekrák prognosztikai faktorainak sorába; e tényező a korábbiaknál szorosabb korrelációt mutat a kórlefolyással. Az érzékenység két fontos eleme, amelyek kombinációja azt szemikvantitatív módon méri: az első vonalbeli kezeléssel elért remisszió és annak tartama.

Tovább