hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(12)


Az oxitocin mint neurotranszmitter: a perifériás hatókörön túl


Az oxitocin mint neurotranszmitter: a perifériás hatókörön túl
Varga Katalin
| |
 
Az oxitocin a méhre és emlőre gyakorolt hatásán túl az affiliatív viselkedést is szabályozza. Az úgynevezett centrális oxitocinhatás az agyon belül, neurotranszmitterként működő oxitocin szabályozó szerepén keresztül hat a párkapcsolatra, az anyai gondoskodásra, a kötődésre. A centrális oxitocinhatás növeli a bizalmat, a társas támaszt, csökkenti a félelmet, a szorongást, elősegíti a sebgyógyulást. Ezekre a hatásokra épül a stressz kiváltotta, oxitocinalapú, „nyugalom és összetartozás” reakció. A modern szülészeti gyakorlatban néhány széles körben alkalmazott módszer - például a szülés indítására, illetve gyorsítására használt szintetikus oxitocin vagy az epiduralis anesztézia - a természetes oxitocinra alapuló pszichoemotív hatásokat visszaveti. Az állatkísérletekre épülő epigenetikai vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy a születéskor megtapasztalt oxitocinhatás generációkon átívelhet.

Kulcsszavak

oxitocin, anyai gondoskodás, stressz, epigenetika

Kapcsolódó anyagok

Az elválasztás időzítése befolyásolja a stressz indukálta gyomorfekély-képződést felnőtt patkányban

Az ayahuasca orvosi alkalmazásának alapjai: a dimetiltriptamin szomatofiziológiája

A stressz indukálta kortikoszteronszint-emelkedés fenntartja a gyomornyálkahártya integritását patkányok esetén

Danube Conference on Epigenetics

Rilmenidin - egy sokoldalú kombinációs partner a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Csontmetasztázis kezelésének értékelése

A malignus tumorok gyakran adnak áttétet a csontokban. Az emlődaganatok, azon belül is a hormonérzékeny (ösztrogénreceptor- pozitív) tumorok áttéteinek leggyakoribb helye a csont. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak elsőként jelentkezik, de hosszabb ideig ez az egyedüli metasztatikus hely.

Tovább


Tényleg megmentik őket

A LAM 2011. novemberi számának Töprengő rovatában Tényleg megmentik őket? címmel cikket írt Vitrai József és Bakacs Márta. Alapvetően epidemiológiai gondolkodásuk által indíttatva, a nemzetközi tudományos életben szokásosan használt statisztikai adatbázisok alapján, helyenként bombasztikus megfogalmazást is maguknak megengedve („meg-megújuló dicshimnuszokat” emlegetve) eltöprengtek azon, hogy miként lehet az, hogy noha az akut myocardialis infarctusok száma 1990-2009 között felére csökkent, az epidemiológiai adatok (KSH) mégis azt mutatják, hogy „ma többen halnak meg ischaemiás szívbetegségben, mint 20 évvel ezelőtt”.

Tovább


Genomika, a biológiai komplexitás tudománya

Húsz év egy tudomány történetében a legtöbb esetben jelentős periódus. Ez még egyes társadalomtudományok (szociológia, pszichológia) tekintetében is igaz, de nagyon meghatározó olyan tudomány esetében, mint a genetika.

Tovább


Az orvos társadalmi felelőssége

Az orvos társadalmi felelősségét már Hippokratész hangsúlyozta. Az orvos kötelességének tartotta, hogy biztosítsa mind a beteg, mind a jelenlévők (hozzátartozók), valamint minden külső ágens (társadalom, kormányzat) részvételét a beteg gyógyulásában.

Tovább


Az oxitocin mint neurotranszmitter: a perifériás hatókörön túl