hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2004;14(8-9)


Az erectilis diszfunkció vascularis háttere


Az erectilis diszfunkció vascularis háttere
Tóth Károly
| | |
 
Az erectilis diszfunkció - régebbi terminológiával: potenciazavar - az utóbbi években nemcsak a beteg férfiak körében, az orvostudományban is az érdeklődés középpontjába került. Ma az erectilis diszfunkciót a cardiovascularis betegségek prediktoraként fogjuk fel. Míg régebben elsősorban pszichés eredetű zavarnak tekintettük a problémát, mára egyre nyilvánvalóbb az összefüggés az érrendszer változásával. Ugyancsak a korábbi évek jellemzője volt az erectilis diszfunkció és az obliteratív érsclerosis összekapcsolása. Időnként valóban tapasztalható a hímvesszőt ellátó artériák valódi átáramlási zavara, ám az esetek döntő többségében az ok az artériás rendszer endotheldiszfunkciója, az érfali remodelling folyamata és a következményes atherosclerosis. Ez az egységes patológiai alapja annak, hogy - mivel e vascularis folyamatok a szervezet egészét érintik - az erectilis diszfunkció mellett más szervek, a coronariarendszer, a perifériás erek funkciózavara, illetve betegsége is föllelhető. Ugyanakkor közösek az érsclerosisra hajlamosító „klasszikus” rizikótényezők is: hypertonia, dyslipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás. Klinikai értelemben hosszabb ideje ismert, hogy a hypertonia, a diabetes mellitus és az infarctus myocardii kitüntetett helyen szerepel az erectilis diszfunkció „okai” között. Ennek hátterében a kóreredet - vascularis megbetegedés - azonos volta áll. Cukorbetegség esetén ez neurogén faktorokkal egészül ki.

Kulcsszavak

erectilis diszfunkció, endotheldiszfunkció, vascularis remodelling, atherosclerosis, vascularis rizikófaktorok

Kapcsolódó anyagok

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után

Reumatológiai gyulladásos betegségek és cardiovascularis rizikó a reumatológus szemszögéből - A Figyelő 2016;1

Tapasztalatok a rosuvastatin alkalmazásával

Háziorvos kulcsszerepben, avagy ki kezeli a legtöbb ED-s beteget?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A krónikus obstruktív légúti betegség diagnosztikája és kezelése A 2003. novemberi konszenzuskonferencia ajánlása

Az alábbi irányelvek fõként a terápiás szempontok tekintetében térnek el lényegesen a Tüdõgyógyászati Szakmai Kollégium 2000-ben megjelent ajánlásaitól. A krónikus obstruktív légúti betegség (chronic obstructive pulmonary disease - COPD) egyszerű diagnosztikájával kapcsolatban érdemes megismételni, hogy noha a betegség gyanúja a klinikai tünetek (krónikus, produktív köhögés, dyspnoe) alapján merül fel, de az obstruktív, csak részben reverzíbilis légzészavart az inhalált hörgtágító után mért spirogram (FEV1/FVC<0,7) igazolja.

Tovább


A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési ajánlása

Az összeállítás alapja a European Resuscitation Council (továbbiakban: ERC) aktuális, 2001- ben publikált alapszintű újraélesztési (továbbiakban: BLS) ajánlása; elkészítésénél azonban áttekintettük a kérdéssel foglalkozó vezetõ nemzeti társaságok jó ideje konszenzusra törekvõ irányelveinek fejlõdéstörténetét 1992 óta, valamint a hazai szemlélet változását. Az anyagot készítõ munkacsoport törekedett arra, hogy az ajánlás tartalma bizonyítékokon, vagy legalább a szakma legjobb meggyõzõdésén alapuljon, legyen rövid, tömör, jól tanulható és tanítható.

Tovább


Fix gyógyszer-kombinációk alkalmazása a hypertonia kezelésében

A cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatának csökkentéséhez a kitűzött célvérnyomást minden esetben a célszervkárosodások és társbetegségek figyelembevételével kell elérni. A tényeken alapuló orvostudomány eredményeinek ismeretében a nemzetközi és a magyar társaságok ajánlásában is elfogadták a fix gyógyszer- kombinációk alkalmazását.

Tovább


A hasi kompartment szindróma jelentősége a sérülések patológiájában A poszttraumás többszervi elégtelenség okozója vagy következménye?

A traumatológiával foglalkozó nemzetközi szakirodalom új, nagy gyakorlati jelentõségű témája a korábban világszerte - s hazánkban eddig úgyszintén - kevés figyelemre méltatott hasi kompartment szindróma (abdominal compartment syndrome, ACS). A referált közlemény egyik célja az e téren szerzett legújabb ismeretek áttekintése. Emellett a cikkben nagy hangsúlyt kaptak azok a kutatási és gyakorlati eredmények, amelyeket az amerikai szerzõk - s köztük kiemelkedõ szereppel a tanulmányutas magyar orvos - értek el.

Tovább