VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2004;14(10)


Az ajak- és szájpadhasadékos gyermekek gondozása a háziorvosi gyakorlatban


Az ajak- és szájpadhasadékos gyermekek gondozása a háziorvosi gyakorlatban
Hirschberg Jenő

 
Az ajak- és a szájpadhasadék (összefoglaló nevén: archasadék) a gyakori és torzító rendellenességek közé tartozik. Sikeres megoldásának alapfeltétele a kezelés korai elkezdése és egy olyan tapasztalt munkacsoport, amelyben a terápia során érdekelt minden szakma - sebészet, fül-orr-gégészet, orthodontia, logopédia - képviselői közreműködnek; a szülők és a háziorvos együttműködése is nélkülözhetetlen. A szerző 45 év alatt munkatársaival mintegy 3500 archasadékos betegen több mint 6000 műtétet végzett, és évi 60-70, hasadék nélküli szájpad-elégtelenségben szenvedő gyermeket gondozott. Tapasztalatai és nemzetközi irodalmi ismeretei alapján dolgozatában összefoglalja az archasadékok etiológiáját, kialakulásának mechanizmusát, ismerteti a fellépő tüneteket és a funkcionális következményeket, valamint mindezek sebészi és konzervatív megoldásának általa ajánlott módozatait. Magyarországon jelenleg 500 élveszülésre jut egy archasadékos csecsemő. Biztos megelőzés nincs, a hasadékképződés ismételten fellépő, 5-6%-os kockázata folsav adagolásával felére csökkenthető. Az ajakplasztika általánosan elfogadott időpontja a csecsemő három hónapos kora. A szájpadműtét egy vagy két szakaszban végezhető, de a lágy szájpadot a beszéd kialakulása előtt mindenképpen zárni kell. A logopédiai kezelést akkor célszerű elkezdeni, ha a beszédzavar már nyilvánvaló, és a gyermek a logopédussal együttműködik. Ha a beszédterápia nem eredményes, ötéves korban garatszűkítő műtét ajánlott. A fogszabályozás a vegyes fogazat korában indul, nagyobb orrkorrekcióra csak a pubertás után kerülhet sor. Pusztán a hasadék miatt a gyermek nem aspirál; a szoptatás nagyon előnyös és legtöbbször keresztülvihető. Az archasadékosoknál gyakori fülpanasz és hallászavar miatt rendszeres halláskontroll indokolt. A várható kimenetelről, a prognózisról, az ellátás menetéről a szülőket írásos útmutatóval célszerű ellátni, amelyből a háziorvos is kellően tájékozódhat.

Kulcsszavak

ajakhasadék, szájpadhasadék, szájpad-elégtelenség, gondozás, háziorvos

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Csőd

Az ókori olimpiai játékok bölcsõjében, Görögországban, Athénben sorra kerülõ olimpiára, a XXI. század elsõ nyári játékaira nagy reményekkel és várakozással készült a magyar sport. Abban bíztunk, hogy az egyre inkább kirakatélsport, a szűk élvonal jól helytáll, megismétli, netán felülmúlja a Sydneyben (2000) elért eredményeket, és ezzel mintegy erõs érvrendszert szolgáltat a sportfejlesztés szükségessége mellett.

Tovább


A májtranszplantáció sikerességének korai és pontos megítélése

A szerzõk közleménye két szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Önmagában is örvendetes tény, hogy a beszámoló szerint hazánkban nagyobb számban végeztek - nemzetközi összehasonlításban is eredményes - májtranszplantációt. Ezenkívül a nagy betegcsoport igényes és sokoldalú monitorozásával új lehetõséget találtak a transzplantátum állapotának megítélésére, a műtét végsõ eredményességének elõrejelzésére.

Tovább


Az atópiás dermatitis új terápiás lehetősége A pimecrolimuskezelés hazai költséghatékonysági elemzése

Tanulmányunk célja az atópiás dermatitis gyógyításában alkalmazható új terápiás lehetőség, a pimecrolimus hatóanyagú (1%- os) krémmel végzett kezelés magyarországi költségeinek és költséghatékonyságának vizsgálata 2-18 éves betegek körében.

Tovább


A minimálisan invazív technikával végzett csípőendoprotézis-műtét Kétmetszéses technika

A minimálisan invazív technikák fejlõdése a nagyízületi endoprotetikában elsõsorban az unicondylaris térdprotézisek, újabban a csípõízületi protézisek beültetése terén eredményezett jelentõs változásokat. Minimálisan invazív technikákkal a korábban alkalmazott implantátumok ültethetõk be, azonban a feltárás csökkentett mérvű: ez nemcsak a feltárás hosszának csökkentését jelenti, hanem döntõen azt, hogy fiziológiás izomrésekben haladva operálunk, ezáltal kevesebb izom, lágy rész, tok sérül.

Tovább