hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2010;20(02)


Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében
- A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ


Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében 
- A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ
Jermendy György és a LEONCET2 vizsgálat közreműködői
| |
 
Az inzulinanalógokat a humán inzulinok néhány kedvezőtlen tulajdonságának kiküszöbölése érdekében fejlesztették ki. A bázis-bolus kezelési rendszeren belül a humán bázisinzulin felváltása naponta egyszer adott detemirrel az anyagcserehelyzet javulását és a kezelés biztonságosságának növelését eredményezheti. A humán NPH-inzulin helyett napjában egyszer alkalmazott detemir inzulin hatását vizsgáltuk bázis-bolus rendszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében, beválasztási feltétel volt a HbA1c ≥7,0% értéke. A megfigyeléses, többcentrumos, 24 hétre terjedő követéses vizsgálatban 1474 cukorbeteg adatát [életkor: 59,1±9,8 év, testtömeg 89,6±8,6 kg, testtömegindex (BMI) 31,6±5,4 kg/m2] értékeltük. Valamennyi beteg kezelése bázis-bolus rendszerrel történt, ahol bázisinzulinként korábban humán NPH-t, bolusinzulinként pedig humán vagy analóg inzulint lehetett használni. A beválasztást követően a betegek NPH-inzulin helyett napjában egyszer detemir inzulint kaptak, a bolusinzulinok folytatólagos alkalmazása mellett. A betegek ellenőrzése a 12. és a 24. héten történt. A HbA1c a 24. héten a kiindulási helyzetben talált 8,63±1,01% értékről 0,79±0,63% értékkel, szignifikánsan (p<0,0001) csökkent, a változás az egyes BMI-kategóriákban közel azonos volt. Az éhomi vércukor 8,86±1,78 mmol/l-ről 7,09± 1,31 mmol/l értékre csökkent; p<0,0001). A HbA1c kezelési célértékét (<7,0%) 194 beteg (13,1%) érte el. A betegek testtömege szignifikánsan csökkent a 12. héten (-0,69±2,00 kg; p<0,0001) és a 24. héten (-1,28±2,80 kg; p<0,0001). A csökkenés kifejezettebb volt a nagyobb, mint a kisebb BMI-kategóriákban (p a tendenciára <0,0001). A bázisinzulin napi átlagos dózisa 0,28 NE/kg-ról 0,33 NE/kg-ra nőtt, a bolusinzulinok dózisa érdemben nem változott. A súlyos hypoglykaemiás események előfordulása szignifikánsan (p=0,048) csökkent [kiindulási helyzet: 2,95 (nappal 1,02, éjszaka 1,93), 24. hét: 0,06 (nappal 0,04, éjszaka 0,02) epizód/betegév]. A bázis-bolus rezsimmel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében a naponta egyszer adott detemir inzulin a korábban alkalmazott humán bázisinzulinhoz viszonyítva szignifikáns anyagcsere- javulást eredményez, kevesebb hypoglykaemiás esemény és a testtömeg csökkenése kíséretében. Mindazonáltal a glykaemiás célértéket elérő betegek kis aránya arra hívja fel a figyelmet, hogy a bázisinzulin megfelelő megválasztásán túl más tényezők is szerepet játszanak az optimális anyagcsere-egyensúly elérésében.

Kulcsszavak

2-es típusú diabetes, inzulinterápia, detemir inzulin, glykaemiás kontroll, hypoglykaemia

Kapcsolódó anyagok

A 2-es típusú diabetes előfordulása a világban, Európában és Magyarországon

A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése, gondozása - ADA-EASD, 2018-2019

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

Diabetológia a dialízisben

2-es típusú cukorbetegség: milyen szerepe van a családorvosnak a betegség kezelésében?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az orvosélet útjának felén…

Ha eszedbe jut egy gondolat valamelyik betegeddel kapcsolatban, ne vesd el anélkül, hogy arra kényszerülnél! Az ilyen ötlet hátterében bizonyos tapasztalatod rejlik, valami halvány összefüggés; nevezheted akár tudatalatti kapcsolatnak, az aktuális jelenség valamely vonása és a tanult, látott vagy hallomásból, esetleg anekdotikus elbeszélésből ismert kórkép között. - így ír a szerző az orvosi intuícióról, amely az orvoslás művészetének egyik pillére.

Tovább


Percutan endoszkópos gastrostomia: mikor, kinek, hogyan?

A mindennapi betegellátásban egyre gyakrabban folyamodunk mesterséges enteralis, azaz szondatápláláshoz. Ismereteink bővülése ellenére előfordulnak megkésett indikációk, inadekvát tápszeradagolások és még ma is találkozhatunk nem tápszerrel történő szondatáplálással.

Tovább


A humán papillomavírus és a méhnyakrák kapcsolata

A HPV elleni vakcina széleskörű alkalmazása a világon jelentős mértékben csökkenthetné a méhnyakrák kialakulásának kockázatát.

Tovább


E havi játékunk - Orvosok az irodalomban

Novellák, regények és drámák sora idézi a magyar orvosokat. Alakjuk a fantázia szüleménye - látszólag. Meg a hétköznapi - olykor egészséges, máskor beteges - tapasztalat.

Tovább


Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében - A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ