hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(10)


A paraoxonázaktivitás vizsgálata kevert kötőszöveti betegségben


A paraoxonázaktivitás vizsgálata kevert kötőszöveti betegségben
Bodolay Edit, Seres Ildikó, Jakab Zsanett, Csípő István, Szilágyi Anna, Szegedi Gyula, Paragh György
| | |
 
BEVEZETÉS - A kevert kötőszöveti betegség több szervet érintő gyulladásos autoimmun kórkép. Az immunoinflammatorikus folyamatok jelentős szerepet játszanak az atherosclerosis patogenezisében. Kevert kötőszöveti betegségben még nem vizsgálták a gyulladásos paraméterek és az atherosclerosis kapcsolatát. Az atherosclerosis egyik fontos rizikótényezője a lipidabnormalitás. A lipidek közül a HDL véd az atherosclerosissal szemben. E védőhatás egyik letéteményese az antioxidáns hatású paraoxonáz. Munkánkban néztük a lipidprofilt és a paraoxonázaktivitást, és vizsgáltuk az észlelt eltérések hátterében szerepet játszó tényezőket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 37, kevert kötőszöveti betegségben szenvedő beteget vontunk be, akik a vizsgálatot megelőző két hónapban lipidcsökkentő kezelésben nem részesültek. Az adatokat 30 egészséges kontrollszemély értékeihez hasonlítottuk. A 37 beteg életkora a vizsgálatkor átlagosan 51,2±9,5 év volt, betegségük fennállása átlagosan 11,0±7,2 év. A paraoxonázaktivitást spektrofotometriával mértük. A lipidprofil mérése Cobas Integra 700 Analizátorral történt. A von Willebrand-faktor-antigén meghatározását thrombocytaszegény plazmából immunturbidimetriás meghatározással végeztük, a trombomodulin, az endothelsejt elleni antitest meghatározása ELISA-módszerrel történt. EREDMÉNYEK - A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek paraoxonázaktivitása átlagosan kisebb volt, mint a kontrollcsoportban (MCTD: 118,5±64,6 U/l, kontroll: 188,0±77,6; p<0,001). Szignifikánsan csökkent a betegek arilészterázaktivitása is (p<0,001). A paraoxonázaktivitás csökkenése összefüggött a betegek életkorával, a betegség tartamával, a vascularis (szemészeti, cardialis és cerebralis) eltérésekkel. A betegek összkoleszterin- és -trigliceridszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban, az apoA1-szintben viszont csökkenést észleltünk. A csökkent paraoxonázaktivitás és az endothelsejt-aktivációs markerek (trombomodulin, von Willebrand-faktor-antigén, endothelsejt elleni antitest) emelkedése között igen erős korrelációt észleltünk. Nem találtunk összefüggést a szteroidot tartósan szedő és nem szedő betegek értékei között. KÖVETKEZTETÉS - Az eredmények arra utalnak, hogy a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek körében fokozott az atherosclerosishajlam. Az atherosclerosis kialakulásában a koleszterin- és trigliceridszint-emelkedésen kívül szerepet játszhat a HDL-koleszterinhez kötött antioxidáns, a paraoxonáz csökkent aktivitása és mennyisége. Ezért a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél a fokozott oxidatív folyamatok eredményeként képződő szabad gyökök eliminálása csökkent, ez súlyosbíthatja és fenntarthatja az endothelsejt-károsodást, amelyet jelez az endothelsejt-aktivációt jelző trombomodulin, a von Willebrand-faktor-antigén és az endothelsejt elleni antitest szintjének emelkedése is.

Kulcsszavak

kevert kötőszöveti betegség, paraoxonáz, lipidszintek, érszövődmények

Kapcsolódó anyagok

Paraoxonase1 activity and phenotype distribution in multiple sclerosis

Regulatórikus T-sejtek kevert kötőszöveti betegségben

Kevert kötőszöveti betegségben kialakult nyelőcső-diverticulumok

A diabetes mellitus cardiovascularis szövődményei és diagnózisuk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Tévé-orvostudomány

„Anyanyelvünk oszlopai a szaknyelvek” - ez a szép, Balázs Géza nyelvtudós megfogalmazta gondolat mostanság egyre rosszabb szájízzel jut az eszembe. A szaknyelveknek valóban „oszlopoknak” kellene lenni, de ha gátlástalanul és kritikátlanul eltorzítják ezeket az „oszlopokat”, akkor sejthető, hogy mi is lesz a dolog vége...

Tovább


A tiotropium hatása a krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatióira és a légúti áramlásra

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) magába foglalja a krónikus bronchitist és az emphysemát. A folyamatosan progrediáló kórfolyamat világviszonylatban a felnőtt lakosságnak körülbelül az 5%-át érinti, és előrejelzések szerint 2020-ra a negyedik vezető halálok lesz.

Tovább


Alternatív gyógymódok - neves emberek Orvosi irányzatok képviselői a XIX. századi Magyarországon

A nyugat-európai eredetű alternatív orvosi irányzatok1 közül egyesek, például a vízgyógyászat, a homeopátia és a mesmerizmus (más néven magnetizmus, ami a hipnózis „őse”) ismertek, mert ma is léteznek. Mások viszont, mint például a brownianizmus, broussaisizmus mára ismeretlenné váltak. Ezek az akadémikus orvoslástól eltérő gyógyító módszerek a XVIII. század végén, a XIX. század elején terjedtek el Magyarországon.

Tovább


Az esomeprazolkezelés preventív hatása a nem szelektív nem szteroidokat és COX-2-gátlókat szedők rizikócsoportjában

Ismert tény, hogy a világon a leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben használt nem szteroid gyulladáscsökkentőknek (NSAID) számos mellékhatásuk van, amelyek közül kiemelkednek a sokszor életet veszélyeztető gastrointestinalis szövődmények (ulcus, vérzés, perforáció).

Tovább