hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(4)


A kiégés jelensége az orvosi hivatásban


A kiégés jelensége az orvosi hivatásban
Major János, Ress Katalin, Hulesch Bors, Túry Ferenc
| | |
 
A kiégés lényege a testi, lelki és érzelmi kimerülés, amelyet krónikus érzelmi megterhelés vált ki, és többlépcsős folyamat végén jelentkező állapotnak tekinthető. Olyan foglalkozásúak körében gyakori, akik mindennapos munkájuk során segítő kapcsolatba kerülnek az emberekkel, és azok elsősorban negatív érzéseivel. Az érzelmi megterhelés mellett bizonyos személyiségjegyek és a nagy munkaterhelés is szerepet játszik a kiégés kialakulásában. Tünetei a fizikai kimerültség (elcsigázottság, fáradtság, betegségek), az érzelmi kimerültség (reményvesztettség, depreszszió, öngyilkosság) és a lelki kimerültség (pesszimizmus, negatív attitűdök, a betegek dehumanizálása). Az orvosok körében átlagosan 20% körüli kiégési arányt mértek a különböző nyugat- európai országokban és az Egyesült Államokban. Bár gyakorisága országonként hasonló értéket mutat, szakterületenként változó az érintettek aránya. Azok közt, akik gyógyítható, jó prognózisú betegcsoporttal foglalkoznak, kisebb a kiégés kockázata, míg a krónikus betegekkel, haldoklókkal naponta foglalkozó orvosok körében igen gyakori jelenségnek számít. A kiégés megelőzhető megfelelő munkahelyi körülmények kialakításával, önismeret- és készségfejlesztéssel, klinikai esetmegbeszélő csoportokon való részvétellel. A megelőzés szándéka hívta életre a Semmelweis Egyetemen a Humánia Pályaszocializációs Műhelyt, amely a hivatásra való felkészítés keretében, szervezett formában teszi lehetővé az orvosok számára, hogy már hallgató korukban olyan készségeket és módszereket sajátítsanak el, amelyek a későbbiek során elősegítik a nehéz érzelmi helyzetek feldolgozását, ezáltal csökkentve a kiégés kockázatát.

Kulcsszavak

kiégés, orvosok, megelőzés, pályaszocializáció

Kapcsolódó anyagok

Ki segít a segítőknek? - Demens betegeket gondozó ápolók pszichoszociális jellemzői

A munkával és élettel való elégedettség összehasonlító elemzése magyar és német műtő asszisztensek körében

Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010-2020-2030 (MÁESZ) eredményei 2010-2018, az első kilenc év

Fertőző betegségek megelőzése immunizációval immunsérülést okozó kezelés, állapot mellett - Gyakorlati útmutató esetismertetések alapján

A migrénes betegek kezelése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók hatása a balkamra-hypertrophiára

A szerző ismerteti a balkamra-hypertrophia kialakulásával kapcsolatos újabb klinikai adatokat, felhívja a figyelmet arra, amit több tanulmány is igazolt, hogy a balkamra-hypertrophia növeli a betegek halálozási és cardiovascularis kockázatát.

Tovább


Az angiotenzinreceptor-blokkoló telmisartan kardiometabolikus hatásai

A telmisartan az angiotenzinreceptor-gátló típusú vérnyomáscsökkentők hatékony képviselője. A csoport más képviselőivel egyezően cardio-, vaso- és renoprotectiv tulajdonságú, emellett e származékok egyedüli képviselőjeként a peroxiszómaproliferátor- aktivátor- (PPAR-) γ-t is serkenti.

Tovább


Az endoszkópos és az intravénás protonpumpagátló kezelés jelentősége gastroduodenalis fekélyvérzés esetén

A felső tápcsatornai vérzések közel fele a gastroduodenalis fekélyekből indul ki, és az esetek 15-20%-ában a korai endoszkópos diagnosztika és a kezelés ellenére 72 órán belül újraindul. A recidív vérzések mortalitása nagy, 25- 30% körüli, ezért a fekélyvérző beteg gasztroenterológiai kezelésének legfontosabb célja a vérzés megállításán túl a recidíva megelőzése.

Tovább


A szekunder osteoporosis néhány formája: diagnosztika és kezelés

Osteoporosis diagnózisa esetén gyakran nem tisztázzák a csontvesztés pontos okát. Számos ok vezethet szekunder osteoporosis kialakulásához, többek között endokrin betegségek, transzplantáció, glükokortikoidkezelés, gyulladásos reumatológiai kórképek.

Tovább