hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2018;28(01-02)


A gyermek-felnőtt átmenet modern felfogása - tranzíció krónikus betegségekben


A gyermek-felnőtt átmenet modern felfogása - tranzíció krónikus betegségekben
Major János, Ádám Szilvia
| |
 
Az adolescens kor a jelentős testi, pszichés és szociális változások és a felnőtté válás időszaka, amely azonban fokozott vulnerabilitással is társul. A tizenévesek 15-20%-a szorul folyamatos egészségügyi gondozásra, és kerül hosszabb távon felnőttellátásba, ugyanakkor a serdülőkor sérülékenysége krónikus betegség esetén fokozottan érvényesül. A krónikus állapottal élő adolescens és fiatal felnőtt egyének átadása felnőttellátásba különböző formában történhet. A transzfer a fiatal egyszerű átadását jelenti. A tranzíció az átadás egy célzott, tervszerű folyamata, amelynek során a beteg gyermekközpontúból a felnőttközpontú egészségügyi ellátás rendszerébe kerül. A tranzíciós ellátás holisztikus szemléletben zajlik és tekintetbe veszi a gyermek aktuális állapotát, az orvosi, pszichoszociális, továbbtanulási tényezőket. A tranzícióban a beteg és a családja mellett a gyermekgyógyász és felnőttspecialista, valamint az ellátásért felelős multidiszciplináris team, pszichológus is részt vesz. A tranzíció a nemzetközi irodalom alapján javítja az adherenciát, növeli a gyermekek önállóságát, valamint betegségéről alkotott ismereteit és segíti a felnőttellátáshoz való alkalmazkodást. A közleményben a szerzők a különböző szakterületek legújabb tranzíciós ismereteit foglalják össze, amely segítheti a közös munkát a társszakmák specialistái között.

Kulcsszavak

tranzíció, transzfer, pubertás, serdülőkor, krónikus betegség

Kapcsolódó anyagok

A gyermek-felnőtt átmenet modern felfogása - tranzíció krónikus betegségekben

Az intracranialis epidermoid cysták multimodális kvantitatív jellemzése: előzetes eredmények

Ápolók romló egészségi állapota

A májbetegségek és a diabetes kapcsolata

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Hazai elmegyógyintézetek 1900-ig

Az elmebetegeket sokáig társadalmon kívülieknek, bűnözőknek vagy egyenest démoni lényeknek tekintették, és e szerint is bántak velük, börtönökbe zárták, láncra verték, kínozták, pénzért mutogatták őket. A 18. század folyamán azonban a megerősödő államok az élet egyre több területét kívánták ellenőrizni. Az egészség is közüggyé vált, egyre szorosabban kapcsolódott a pénzügyekhez és a jogalkotáshoz. Mindennek számos következménye lett, a szervezett járványügy, a szegénygondozás megjelenésétől a kórházépítéseken és a csatornázáson át a közegészségügy kialakulásáig. A kibontakozó közegészségügy azután a társadalmi élet egyre nagyobb szeletét igyekezett hatáskörébe vonni, medikalizálni. Ennek a folyamatnak a részeként kezdték az elmezavarban szenvedő embereket is betegeknek, a róluk való gondoskodást pedig állami feladatnak tekinteni.

Tovább


A betegség és a felépülés tapasztalata - Betegképviselet az Európai Gyógyszerügynökségben

Magyar felhasználói visszajelzések is segítik a gyógyszer-engedélyeztetés folyamatát. Gallai István és M. D. tapasztalati szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan vesznek részt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) munkájában. Egyébként pedig az Ébredések Alapítványban segítik a mentális problémákkal élőket, így a felépülés átélőiként és külső segítőjeként egyaránt van tapasztalatuk. Az általuk képviselt, a gyógyszeres kezeléssel együtt - működő hanghalló módszer a páciensek ösztönzésére született: Marius Romme holland pszichiáter egyik kliense mindenképpen meg akarta érteni, hogy miért pont azt mondja neki az általa hallott hang, amit, és hogyan hozható mindez összefüggésbe az élethelyzetével.

Tovább


A vendég főszerkesztő töprengője

Rendhagyó lapszámot tart a kezében az olvasó: van benne minden. Bélflóra, a szkizofrénia manifesztálódásának megelőzése, graffiti mint önkifejezés és művészet, gyermekkor-felnőttkor átmenet, sőt, még alternatív medicina is!

Tovább


A dementia arcai

A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a külön­böző eredetű dementiaszindrómákban.

Tovább