• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 118.1 kbyte )

Gáti Tamás, Juhász István, Rojkovich Bernadette

| |

Kulcsszavak

nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), porckárosodás, proteoglikán, glükózaminoglikán (GAG), ciklooxigenáz, prosztaglandin (PG), interleukin (IL), aceclofenac, celecoxib, chondrocyta, chondroprotectiv, arthrosis

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

A DAPS vizsgálat eredményeinek végső, második évi analízise azt mutatta, hogy a posztmenopauzális korú, osteoporosisos nők előnyben részesítik és jobban támogatják a félévente alkalmazott subcutan denosumabinjekciót, mint a heti egyszeri alendronattabletta bevételét.

Az őskőkortól a 20. századig lényegesen változtak a táplálkozási szokások, a tápanyagok minősége és összetétele. A korábbi emberfajok fehérjealapú kalóriafelvételét a neolit forradalom (a termelő gazdálkodásra történt áttérés) óta felváltotta a szénhidrátalapú táplálkozás.

Az osteoporosis és következményeinek ellátása jelentős egészségügyi teher a világ fejlett országaiban. A fejlett kezelési módszerek hatékonyan képesek csökkenteni a csontritkulás okozta csonttörések kockázatát. Kérdés azonban, hogy az utóbbi 15 évben bevezetett eljárások valóban számottevően csökkentették-e a valós élet körülményei között a törések számát, és ha igen, akkor ez mennyiben volt költséghatékony.

Az osteoporosis talaján kialakuló törések kockázatát számos jól ismert rizikótényező befolyásolja. A törési kockázat számszerűsítésére irányuló próbálkozások közül a FRAX kérdőív terjedt el leginkább a mindennapi gyakorlatban.